Mivel egyelőre nincs krízishelyzet, megegyezési kényszer sincs, így akár hónapokat is késhet az új hitelkeret-megállapodás megkötése. Míg január elején még úgy tűnt, hogy a helyzet pattanásig feszült, Magyarország eljátszotta a piaci hitelességét, és sürgősen szüksége van az EU/IMF-tandem pénzére, ez a pillanat mára elmúlt. Idén kilenc százalékot erősödött a forint, a kedvező nemzetközi környezetben pedig a magyar állampapírok is szárnyalnak.

Ez pedig nem kedvez a gyors megállapodásnak, még ha ettől azonnal olcsóbbá is válna az ország piaci finanszírozása. Csaba László közgazdász a köztévé hétfő reggeli műsorában utalt is arra, hogy nem lenne tragédia, ha nem történne megállapodás, mert ha a világgazdasági folyamatok is úgy alakulnak, akkor megleszünk IMF-megállapodás nélkül is.

Változó szavak

Nem kizárt, így gondolja ezt a kormány is. Amikor sürgős lett volna, nem győzte kinyilvánítani, hogy nincs olyan vitás kérdés, amiről ne lenne hajlandó tárgyalni. Ma reggel Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő viszont már teljes lelki nyugalommal nevezte könnyen elképzelhetőnek, hogy egy-két ügyben "újabb fázisba" lépteti az Európai Bizottság a Magyarországgal szembeni kötelezettségszegési eljárásokat, „hiszen nem tudunk megállapodni, megegyezni, vagy az érveinket nem fogadják el”. Múlt héten pedig az derült ki, hogy a bírák nyugdíjazása kérdésében a kormány akár az Európai Bíróságig is hajlandó elmenni.

Európai Bizottság-Magyarország: Körtánc

AP / Cedric Joubert

Irányváltásra utalhat, hogy a miniszterelnökséget vezető Varga Mihály például a múlt héten a hitelkérelmet igyekezett leválasztani a kötelességszegési eljárásokról, tehát arra próbált ráerősíteni, mintha a hiteltárgyalások megkezdéséhez nem lenne szükség arra, hogy a kötelességszegési eljárásokban (a már korábban is felrótt kérdésekben, mint jegybanki függetlenség, bírák nyugdíjazása, adatvédelmi ombudsmani hivatal függetlensége) megegyezés szülessen.

Másrészt olyan kormányzati hangok is hallhatók, mintha az előkészítő tárgyalások már jó ütemben haladnának, így bármikor megköthető lenne a hitelmegállapodás – márpedig a hivatalos tárgyalások még el sem kezdődtek. Az erre vonatkozó várakozásait a kormány már többször módosította (legutóbb március végéről volt szó), most pedig ott tartunk, hogy a tárgyalásokra az engedélyt a Bizottság bármikor megadhatja, hiszen a labda az Európai Bizottságnál pattog.

A kommunikációban változatlanul Martonyi János a jó rendőr, aki időről időre kinyilvánítja elkötelezettségünket, és hogy már a megállapodás kapujában vagyunk. Azt, hogy a kormányzati nyilatkozatok némileg ellentmondásosak, Fellegi Tamás EU/IMF-tárgyalásokkal megbízott tárca nélküli miniszter közleménye is igazolja, amely lényegében cáfolja Varga Mihály szavait, hiszen az áll benne, hogy "a kérdéskör egyetértésben történő lezárása is szükséges ahhoz, hogy megkezdődjenek a hivatalos tárgyalások a hitelprogramról". (A miniszter válaszát lásd keretes írásunkban.)

Lenne mozgástér, ha nem lennénk ilyan arcátlanok

Az, hogy EB a kötelezettségszegési eljárások megnyugtató lezárását feltételként kezeli, hivatalos dokumentumokban egyébként valóban nem jelent meg. De az mindenképp beszédes az eljárást jól ismerő forrásunk szerint, hogy a legutóbbi Fellegi-Rehn-találkozó után (melyet furcsa módon egyik oldalon sem követett sajtótájékoztató) a pénzügyi biztos környezetéből kiszivárgott, hogy az Eb az eljárások rendezését előfeltételként szabja az IMF-tárgyalásokhoz. Az EB azt pontosan nem határozta meg, hogy milyen szintű teljesülésnél tekinti elfogadhatónak az előfeltételeket, így a kormánynak elvben lenne némi diplomáciai mozgástere.

Előállhatna például az a helyzet, hogy bizonyos alapvető változtatások után, de a teljes, aprólékos átalakítást megelőzően zöld utat kapnak a tárgyalások. De az is, hogy az EB megmakacsolja magát. Mivel a legutóbbi hazai sajtónyilatkozatokból az derül ki, hogy a kormány bizonyos alapkérdésekben nem akar engedni, az uniós álláspontot jól ismerő forrásunk szerint könnyen megeshet, hogy az EB addig nem engedi el a témákat, míg maradéktalanul nem kényszeríti rá álláspontját a kormányra. Ez utóbbi annál is inkább elképzelhető, mert jelen pillanatban egyik félnek sem feltétlenül égető a hiteltárgyalások mihamarabbi lefolytatása.

Türelmes piacok

A piaci elemzők szerint a legfontosabb körülmény, hogy a külső nyomás jelentősen csökkent. Bár a kamatfelár még mindig magas, a forint 290 és 300 forint között stabilizálódott, a múlt év végén megfigyelhető tőkekivonás az MNB adatai szerint az év elejére megállt. A forintpiac működik, az elmúlt hónapokban 2500 milliárd forintnyi likviditást vont be az állami adósságkezelő a piacokról, így ha hirtelen változna a hangulat, és lefagyna a piac, akkor is őszig meg lenne oldva az ország finanszírozása.

Olli Rehn-Fellegi Tamás: Mosolydiplomácia

(MTI/EPA/Julien Warnand)

Szemmel láthatóan a piacok is türelmesek: ebbe a kedvező világgazdasági környezet mellett az is belejátszott, hogy a kormány EU- és IMF-fenyegetés nélkül is 5 százalékos költségvetési kiigazítást épített be a 2012-es büdzsébe. Ezenkívül láthatóan működik az IMF-kártya is. Vagyis annak kinyilvánítása, hogy a kormány hajlandó gyors megállapodásra, elegendőnek bizonyult arra, hogy a forinttal szembeni spekulációkat meghiúsítsa. A shortolásra játszók nem mernek a forinttal szemben pozíciókat kiépíteni, mert a megállapodással azonnali bukás várna rájuk, mint ahogy arra a portfolio.hu elemzése is rámutatott. Ez csak akkor változna meg, ha az EB egyértelműen kimondaná, hogy ezekkel a csökönyös magyarokkal nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni.

Törékeny helyzet

Magyarországnak idén 4,7 milliárd euró értékben vannak lejáró devizatartozásai: az ötezermilliárd eurónyi jegybanki devizabetétállomány felhasználása válsághelyzetben az adósságok kezelésére fedezetet nyújthat, de józan ésszel nem igazi opció. Az EU/IMF-hitelmegállapodás a piaci finanszírozást jelentősen olcsóbbá tenné. De az is lehet, hogy Magyarország a globális helyzet javulásában bízva megpróbálkozik 1-2 milliárd euró értékben devizakötvény-kibocsátással, illetve igyekszik sikerre vezetni a tárgyalásokat valamelyik keleti állammal (Abu-Dzabi, Szaúd-Arábia, Kína) magyar állampapírok vásárlásáról. Úgy tűnik, a kormány nem igazán költségérzékeny, és inkább az utóbbi, vékony mezsgyén szeretne járni: cserében viszont nem kérne egyes intézkedései revíziójából és az azzal kapcsolatos politikai veszteségekből.

Furcsa mód az EB-nek sem igazán érdeke, hogy felgyorsítsa a tárgyalásokat: addig ugyanis nem aggódik, amíg a magyar helyzet nem okoz regionális pénzpiaci problémát. A helyzet törékenységét azonban jól jelzi, hogy a nyugalmi állapot bármikor borulhat. A piac türelme könnyen elfogy, és pillanatok alatt 320-330 forint fölé kerülhet az euróárfolyam. Ebben az esetben a kormány viszont gyorsan félreteheti finnyáskodását, mint ahogy erre január elején már volt példa.