Amióta Lázár János miniszterelnökségi államtitkár vette át kormánybiztosként a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) irányítását, az államtitkár közvetlen közelében is megfogalmazódott az a mind ez idáig inkább csak az iparági folklórban hallott vád, hogy a pályázatíró oldalon komplett iparág kereskedik a pályázatokkal, és a pályázatírók között sok a korrupt szereplő.

Csepreghy Nándor fejlesztéspolitikai programokért felelős helyettes államtitkár a hvg.hu kérdésére konkretizálta a kijelentését: eszerint vannak olyan magukat pályázatírónak kiadó "tanácsadók", akik potenciális pályázókat azzal keresnek meg, hogy meglévő, vagy egyes esetekben nem is létező kapcsolataikra hivatkozva segítenek elérni, hogy pályázatukat sikeresen elbírálják.

Ilyen ügyekben büntetőfeljelentések is születtek, de a nyomozás érdekében erről többet nem közölhetett. Csepreghy szerint "súlyos, de sajnos tényszerű állítás, hogy a pályázatírók között nagy számban megtalálhatóak ilyen személyek és szervezetek, amelyeket a pályázatírói társadalom tisztességes tagjainak kell kiszorítani maguk közül".

Az iparág több szereplője szerint a kijelentés a teljes pályázatírói oldalt rossz fényben tünteti fel, még ha egy lehatárolható csoportról van is szó. Nem utolsósorban azt üzeni, hogy a rendszer működési hibáinak a felelőssége (a pénzek lassú kifizetése, az elszámolás csúszásai) nagyobb részt a pályázatíróké, és hogy ezért van szükség a pályázatírásban is egy állami szereplő megjelenésére. Holott a pályázatírók és a kedvezményezettek körében is masszív vélemény, hogy a legtöbb hiba az uniós pályázatokkal kapcsolatban állami oldalon jelentkezik.

Mire jó egy pályázatíró?

Egy pályázatíró attól jó, hogy jó pályázatot ír. A sikerráta ma uniós pályázattól függően 50-75 százalék közé tehető. Egy gyakorlott pályázatíró cég szakképzett munkatársai – konstrukciótól függően – 6-25 munkaóra alatt raknak össze egy pályázatot, beleértve az esetleges hiánypótlást is, melynek eredményes elfogadására 90 százalék feletti az esély.

Ez azt is jelenti, hogy a bejáratott cégek jelentős időt és pénzt takarítanak meg a befogadó állami oldalnak, mivel a jól megírt pályázatokkal kevesebb a gond, könnyű vele továbblépni a kifizetési szakaszba. Az elmúlt hétéves uniós költségvetési ciklusban 122 ezer pályázat érkezett eddig be, így a jó pályázatokat íróknak köszönhetően az állam megtakarításai is jelentősek. És jelentősebbek lehetnének, ha csak ilyen cégek írnának pályázatokat.

Csakhogy a hatósági oldalon már nem megy ennyire gördülékenyen a folyamat. Míg elvileg 30 nap alatt kell választ adni a beérkezett pályázatokra – ezt nemrég vitték le 60 napról –, addig ez a gyakorlatban 90-200 napba is beletelik. Hasonló a helyzet a kifizetési kérelmeknél is, melyek elbírálása szintén 40-100 napot vesz igénybe.

Egy jó pályázatíró haszna a nyílt pályázati konstrukciók esetében is visszaköszön az állami pályázatkezelő ráfordításainál: ezek a konstrukciók ugyanis akkor zárulnak, ha elfogy a forrás. Ilyenkor a bejelentést követően még három napig nyújthatják be a kérelmezők a pályázataikat. Ha csak jól megírt, automatikusan nyertes pályázatok lennének, akkor a pályázatok harmadának az ellenőrzésére nem volna szükség. Az alakilag hibásak jó része ezekben az utolsó napokban érkezik, amikor még utoljára, "aki él és mozog", ráönti a rendszerre a pályázatát – amit a kezelőnek akkor is el kell bírálnia, ha egyébként a pénz már közben elfogyott. (A jó pályázatok pedig parkolhatnak, amíg esetleg nem csoportosítanak át plusz forrást a célra.)

De miért korrupt a pályázatírói iparág?

Iparági források szerint fölösleges korrupciós kockázatot jelent az is, hogy szinte alig van visszacsatolás a pályázatíró cégek és a pályáztató, a kiíró szervezet és az azt felügyelő kormányszerv között. Egyrészt teljesen jogos, ha a kiíró és a felügyelő kormányszerv teljesen elhatárolja magát a pályázatíróktól, hogy semmilyen piacot befolyásoló információ ne szivároghasson ki, ám a jelenleg működő, korántsem tökéletes rendszerben a pályázatírók kénytelenek rászorulni az alternatív csatornákra, mivel a hivatalos utakon nem tudják beszerezni a hivatalban meglévő információkat. Ezt korrupciónak bélyegezni azonban azért túlzás, maga a rendszerhiba löki a pályázatíró cégeket abba az irányba, hogy megpróbáljanak tájékozódni szakmai kérdésekben.

Más forrásaink szerint ugyanakkor nem ennyire elhatárolt a pályázatíró cégek és az uniós pénzek pályáztatásában érdekelt kormányzati szereplők közötti kommunikáció. Szerintük a probléma inkább az, hogy alacsonyabb szinteken egzisztenciális félelemből még a döntési jogosultságokkal rendelkező illetők sem merik felvállalni a döntéshozatalt, valamint az információk megosztását, hanem annak jogát folyamatosan feljebb delegálják. Ez értelemszerűen lassítja a rendszer működését.

A korrupcióra kitérve elmondható, hogy Csepreghy Nándor helyettes-államtitkár kijelentése forrásaink szerint egyértelműen egy bizonyos csoportnak szólt, vagyis a kormányzatnál nem teljesen a sötétben tapogatóznak, hogy hol voltak az uniós pályázati-kifizetési rendszernél korábban ilyen jellegű problémák. Vagyis a pályázatírók többségének a kritikát nem kell magára vennie, a közbeszédben ugyanakkor úgy jön le mindez, hogy az egész szakma illegális eszközöket használ, az állami munkavállalók pedig folyamatosan tartják a markukat. Mindez pedig nem felel meg a valóságnak.

Egyik forrásunk hozzátette, hogy korrupció csak akkor van bármilyen rendszerben, ha a megfelelő döntési helyzetben lévő, állami szervezetnél dolgozók abban részt vesznek. Amennyiben jelenleg van ilyen, azt ezen munkatársak rendszerből történő kiiktatásával és az ilyen jellegű tevékenységek felderítésével kell az államnak kezelnie, és nem azzal, hogy minél jobban bővíti a monopolizált helyzetben lévő állami szereplők körét.

Túl nagyot mondott Lázár?

A pályázatírók szerint olyan felelőtlen kormányzati bejelentések is erodálják az ügyfelek és a pályázatírók kapcsolatát, amikor irreális határidővel ígérik meg egy méretes keretösszeg megpályáztatását és szétosztását. Vagy úgy mondják be, hogy az valójában nem új forrás, hanem a bennragadt, már támogatásra megítélt összegek kifizetése, mint ahogy ez augusztusban történhetett. (Lázár János augusztus közepén azt mondta, hogy a hónap végéig 500 milliárd forint keretösszeget pályáztatnak meg és osztanak ki. Kedden már azt közölte, hogy a Gazdaságfejlesztési Operatív Programból 117 milliárd odaítéléséről döntöttek.) Egy hatalmas összeg belengetésekor rengeteg vállalkozás hívogatja saját pályázatíróját, hogy milyen pályázatról nem értesítették őket, hiszen ezek szerint még van pénz – amikor valójában már nincs. Ilyenkor valóban megjelenhetek a zavarosban halászók, akik igyekeznek az elégedetlen vállalkozásokat magukhoz szívni, és leakasztani róluk első körben pár tízezer forintot egy beregisztrálásért például.

A megkérdezett pályázati tanácsadók a hvg.hu-nak azt mondták, hogy megbízható, többéves kapcsolat felépítésére törekednek az ügyfelekkel, hiszen tudják, hogy sokszor hónapokkal korábban el kell indítani egy-egy projektet, hogy ahhoz támogatást lehessen bevonni. A támogató döntést követőn pedig még szorosabb együttműködés szükséges a sokszor 3-7 évig elhúzódó támogatói-kedvezményezetti kapcsolat szabályos, hatékony fenntartásához

Csepreghy: A késésért még kamatot is fizetnek

Ahol pénz osztanak, ott várhatóan megjelenik a korrupció kockázata – írta megkeresésünkre Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai programokért felelős helyettes államtitkára. aki kiemelte, hogy az ő feladatuk, hogy ennek lehetőségét is a lehető legtöbb eszközzel akadályozzák. Konkrét, folyamatban lévő büntető ügyekről, amelyekben pályázatírók potenciális pályázókat kerestek meg befolyásukkal való üzérkedés céljából, nem adhatott információt. De amikor ilyen tudomásukra jut, minden esetben jelzik a nyomozati jogkörrel rendelkező hatóságoknak. Még egyet tehetnek, "csökkentjük a befolyásolhatóság kockázatát", tette hozzá. Az adminisztrációs csúszásokról Csepreghy azt írta, hogy a 2007-2013-as fejlesztési periódus végéhez közeledve egyre kevesebb forrásmennyiségre egyre több pályázat érkezik be. Ugyanakkor jogos elvárása szerinte a pályázóknak, hogy minden anyagot teljes körűen tekintsenek át, és ha forráshiányból fakadóan el is kell utasítani pályázatokat, a pályázóknak korrekt választ kell kapniuk a benyújtott dokumentáció értékeléséről. Az elmúlt szűk egy évben a helyettes államtitkár szerint körülbelül ötszörösére emelkedett a beadott pályázatok száma és ezzel együtt a feldolgozási határidő is kitolódott. Ezen a problémán minden eszközzel és folyamatosan dolgoznak, megoldást jelenthet az, hogy a 2014. január 1-től induló új rendszerben még tovább növelik az e-ügyintézés hatókörét. Mindemellett már most, pénzügyileg szankcionálja magát az intézményrendszer minden késedelemért, ha pedig a késedelem a támogatások kifizetésében jelentkezik, akkor a pályázók felé kamatokat is megfizetünk – hangsúlyozta Csepreghy.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!