Nyáron készült el az az Európai Parlament (EP) által kidolgozott tervezet, mely szerint az euróövezet országai egy közös alapba helyeznék el adóbevételeik egy részét, amiből egységesített szabályok alapján kapnának támogatást a munkanélküliek. Az Európai Bizottság (EB) szociális ügyekért felelős előző, magyar biztosa, Andor László már 2012 óta folyamatosan a felszínen tartotta a témát – az EB szociális ügyekért felelős biztosságában sokat foglalkoztak ezzel –, igyekezett lobbizni a megvalósításért, sikert ugyanakkor nem ért el, ám most az EP is felkarolta az ötletet, így újra bedobta a tervezetet.

Az EP javaslata az eurózóna országainak kötelező lenne, a többi uniós tagállam számára pedig lehetséges a belépés, a cél pedig az lenne, hogy a különböző válságok hatását csökkentsék és megfordítsák a lakosság fizetőképességének növelésén keresztül (stabilizációs jellemzők). Az EP érvelése szerint ráadásul mindez egy szociális dimenziót is biztosítana a gazdasági és monetáris unió pillérei mellé. Az övezeten belül jelenleg a déli periféria két nagy tagállama, Spanyolország és Olaszország járna a legjobban az ötlettel.

Hogyan is működne a rendszer?

A tervezetben két opciót vázol fel a szimulációt készítő Center for European Policy Studies (CEPS) think tank. Az első megoldás szerint az alapból azok az állás nélküliek részesedhetnének, akik egy évnél kevesebb ideje vannak munka nélkül. Legutóbbi bérük 40 százalékát kapnák maximum 12 hónapig (átlagban 6 hónappal számolt az EP), a 40 százalék kiszámításába pedig bele kell kalkulálni a munkáltató által fizetett szociális járulékokat is. Így már nem is lenne olyan alacsony az összeg. A munkanélküli segély forrása a bérekre rakódó 0,5 százalékos plusz adóteher lenne.

Az Európai Parlament koncepciót dolgozott ki a közös uniós munkanélküliségi ellátásra, de vajon ez megvalósulhat-e?

AFP / Leon Neal

A második opció nem közvetlenül a munkanélküli egyéneket, hanem a tagállamok szociális alapjait célozná, vagyis oda áramolnának be a pénzek. Az alapelv az lenne, hogy a centrumtól a perifériához csoportosítsanak át forrásokat szükség esetén. A rendszer akkor lépne működésbe, ha a a munkanélküliség egy bizonyos szint fölé ugrana. Így ugyannyi pénzt kapna az adott tagállam – a támogatásra szoruló tömeg 75 százaléka szorozva bérük 40 százalékával, legfeljebb egyéves időtávon – mint a másik opció esetén. A cél az lenne, hogy a tagállamok GDP-jének fél százalékát összeszedjék (ez lenne a forrás).

Az európai uniós munkanélküliségi támogatás emellett azt a problémát is feloldaná, hogy az uniós Stabilitási és Növekedési Paktum értelmében nem lehet nagyon elengedni a kiadásokat, vagyis csak korlátozottan lehet a rászorulókat támogatni a kiadások és a hiány felpörgetésével. A közös munkanélküliségi büdzsébe az eurózónás tagállamok mindegyik befizetne, így csökkenteni lehetne a terhet az adott állam szociális ellátórendszerén.

Nagyok a különbségek

Fontos kiemelni, hogy a támogatással az EU egy olyan területre merészkedne be, ahol eddig csak korlátozottan volt jelen: ez pedig a szociálpolitika (az Európai Szociális Alap jelenleg a legnagyobb közös forrás ezen a téren, évente körülbelül 10 milliárd eurós összeggel). A különböző tagállamokban jelenleg igen szerteágazó szociális juttatási, támogatási rendszerek léteznek.

Ez nincs másként a munkanélküliségi támogatásoknál sem, az az EP anyagában is szerepel, hogy igen nagyfokú a heterogenitás a munkanélküliségi támogatás idejét, lefedettségét és helyettesítési rátáját (a kieső bért mekkora arányban helyettesítik) illetően. Ennek tükrében a kiadások is nagyon különbözőek az egyes tagállamokban: 2005 és 2011 között a tagállamok által megtermelt javak és szolgáltatások 0,5-2,1 százaléka között szóródott ez az arány.

Jó ötlet lehet, de rengeteg a kérdőjel

Lehet érveket hozni az utolsó bér alapján meghatározott és rögzített összegű segély mellett is, az álláshoz jutás esélye azonban nem függ a segély mértékétől, viszont kutatások bizonyítják, hogy az álláskeresés intenzitása igen – mondta a hvg.hu-nak Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel intézet kutatója. Azokban az országokban, ahol magasabb a segély, ott kevesebb energiát fordítanak álláskeresésre a munkanélküliek.

A központosított segélyezés elsődleges célja az európai mobilitás növelése Darvas szerint: az itthoni munkanélküli segélyt és egyéb szociális juttatásokat rögtön elveszíti a segélyezett, ha külföldön keres munkát, vagy ha nem tud rendszeresen megjelenni a munkaügyi hivatalban. Ezt az EU-s segély kiküszöbölné. A gazdagabb államok – mint például Hollandia és Németország – azonban nem szeretnek szegényebb államokkal közös kalapba pénzt dobni, és lakóik sem minden esetben örülnek a kelet-európai és közel-keleti migrációs kedv növekedésének, de nem tagadhatják le, hogy gazdaságilag a munkaerő áramlása számukra is jövedelmező, a végeredmény pénzügyileg pozitív is lehet.

Darvas úgy véli, hogy közel nulla az esélye annak, hogy az euróövezet államai közös alapban állapodjanak meg, a nemzeti hozzájárulások mértéke kritikus kérdés lehet. Legfőképpen azért, mert az alacsonyabb munkanélküliséggel rendelkező országok – például Németország, ahol a rövid távú munkanélküliségi ráta 3 százalék – tipikusan úgy gondolják, hogy a magasabb munkanélküliséggel rendelkezők – köztük Spanyolország jár az élen, munkanélküliségi rátája 24 százalékon áll – maguknak okozták a bajt.

Az nem megy, hogy mindenki annyit vesz ki, amennyit berak

Az ehhez kapcsolódó nézeteltérések kezelése érdekében egyébként úgy alkotnák meg a szabályozást, hogy az államok közötti transzferek értéke nulla legyen, tehát mindenki annyit kapna vissza, amennyit betett, ilyen egyenlőtlenségek mellett azonban ez nehezen megvalósítható Darvas szerint.

Nehéz lenne egybegyúrni

A Bruegel idevágó tanulmánya részletesen fel is sorolja, hogy milyen főbb gondok lehetnek még a közös uniós munkanélküliségi támogatással. Ezek az alábbiak: más eszközökkel (például befektetési eszközökkel) jobban elérhető lenne a stabilizáció, a maastrichti szerződés a fiskális transzfereket az egyes államok között kifejezetten tiltja egy monetáris unióban, a munkaerő-piaci rendszerek nagyon különbözőek, ráadásul ha itt változtatnak, akkor az hatással van az egyéb rendszerekre is, például a nyugdíjrendszerre, egészségügyi rendszerre, jó lenne szerződést módosítania a tagállamoknak, hogy beépítsék ezt a jogot (demokratikus legitimáció kérdése), ha kimerül az alap, amelyből az uniós munkanélküliségi támogatást biztosítanák, akkor honnan lenne pénz? (hitelt venne fel az uniós alap?), ráadásul a szociális szektor szereplőivel való egyeztetést nemzeti szintről az uniós szintre kellene emelni. Ezt a kusza rendszert kellene egy bizonyos mértékig egybegyúrni: a piros oszlop a munkanélküliségi támogatás hosszát (hónap), a világoskék a helyettesítési rátát (százalék), a sötétkék pedig a támogatásban részesülők arányát (munkanélküliek közül ellátásban részesülők) mutatja. Bruegel

Darvas biztos benne, hogy ha egy EU-s segélyrendszer megvalósulna, az csupán az euróövezetre vonatkozna, így Magyarországot nem érintené. A tervezet nem szól arról, hogy a tervezett új rendszer milyen hatást gyakorolna a jelenleg is meglévő munkaerő-piaci intézmények működésére, a munkanélküliek munkához jutási hatékonyságának növelésében viszont mégis kiemelten fontos lehet a szakember szerint.

A Bruegel kutatója emellett megjegyezte, hogy az eurózóna tervben lévő közös költségvetésének és a segélyalapnak nem sok köze lenne egymáshoz, illetve felhívta a figyelmet arra, hogy mindkét költségvetési alap még erősen tervezeti stádiumban van, megvalósulásukra nem sok esélyt lát.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Plusztartalmakat is talál!