szerző:
Torontáli Zoltán

Állandó karbantartásra szorul a közbicikli-rendszer, de úgy látszik, hogy a rongálástól és lopástól való előzetes félelem alaptalan volt.

Nincs az az isten, hogy Budapesten a bicikliket el ne lopják, ha más nem, akkor kilóra eladják fémnek. Ez volt az általános félelem a közbringa rendszerrel kapcsolatban a Mol-Bubi 2014 szeptemberi indulása előtt. Akkoriban már számos nyugat-európai városban hosszú évek óta működtek hasonló rendszerek, és Budapest le volt maradva. A rongálást és a lopást a BKK is komoly kockázati tényezőnek tekintette, ahogy az egy 2011-ből származó szakmai előadásból is kiderül.

©

Két és fél évvel az indulás után, a téli üzem végeztével rákérdeztünk a BKK-nál az amortizációra, és az alábbi válaszokat kaptuk:

  • Eddig egyetlen kerékpárt loptak el úgy, hogy nem lett meg, azt is még a 2014-es tesztüzem során (Ezen kívül pár eset volt, amikor megfújták a bringát, de ezek meglettek).
  • Összesen 1286 bicikli fut ma az utakon, de két és fél év alatt csak tízet kellett leselejtezni.
  • Ebből a tízből 9 darabot egy tűzkár miatt kellett kidobni, az eset 2014 júliusában történt a Kodály Köröndön.
  • A maradék egyetlen darabot azért kellett kivonni, mert 2015 novemberében a Dózsa György úti metrómegállónál egy autó belehajtott a gyűjtőállomásba.
  • Komolyabb rongálás mindössze 20 esetben történt, jellemzően a bringák oldaltáblája, kereke, villája sérült meg.

Ennyi tehát a közbringa-rendszer vandalizmus miatti amortizációja, miközben tavaly 645 ezerszer béreltek Bubit a felhasználók. A kiépítés 1 milliárd forintos költségéhez (az összeg 85 százalékát uniós támogatásból fedezték) képest vélhetően még a kerekítési hibahatárt sem éri el a kimutatásokban a vandalizmus miatti kár.

Epés megjegyzéssel lehet mondani, hogy a Bubi annyira nehéz és bumfordi, hogy bringának (vagy alkatrésznek) még lopni sem érdemes, de az igazsághoz valószínűleg közelebb áll, hogy nem éri meg. A kerékpárokon számos olyan egyedi alkatrész van, amelyet hagyományos szerszámokkal nem lehet eltávolítani, a gyűjtőállomásokon térfigyelő kamerák vannak, a biciklik pedig beépített GPS-szel is el vannak látva.

A BKK tájékoztatása szerint a bérletes regisztrációk száma tavaly 6 ezer körül volt, a napi, 72 órás vagy hetijegyet vásárlók száma pedig 12,7 ezer. A BKK számai szerint az eddigi felhasználók összesített száma meghaladta a 100 ezret.

Várhatóan kora nyáron 12 új gyűjtőállomással bővítik a rendszert a Margitszigeten és a XIII. kerületben a vizes vb-hez kapcsolódva. Ezeket a tervek szerint az idei év második felében újabbak követik majd, és 2018-ban is lesz bővítés. Az új gyűjtőállomásokkal párhuzamosan a bringák száma is növekszik. 2017 második felére csaknem két tucat új gyűjtőállomást és előreláthatóan több száz új bringát ígérnek.

Dokkolók építése a belvárosban 2014 márciusában.
©

A Bubi évente valamivel több, mint 100 millió forint bevételt generál, az összeg legnagyobb része az éves és a fél éves bérletekből tevődik össze, de legalább ekkora értéket képvisel az, hogy az ingyenes 30 perces használatot a bringások túllépik, és ezért "pótdíjat" fizetnek. Ebből pedig az is látszik, hogy nem a turisták, hanem a rendszeres használók vannak túlsúlyban. A korábbi felmérések arra is rámutattak, hogy a Bubi legfontosabb felhasználói táborát a közösségi közlekedési eszközök utasai alkotják, akik kiegészítőnek veszik igénybe a szolgáltatást.

A rendszer fenntartási költségét évi 250 millió forintra tették, vagyis jól látszik, hogy a Bubi működtetése szimpla üzleti megközelítésben piaci alapon egyáltalán nem éri meg, de természetesen nincs is értelme így kezelni a rendszert, vagy megtérülésről pusztán ezekből a számokból kiindulva beszélni. A BKK-n belül az üzemeltetés felügyeletén összesen csak hatan dolgoznak, az alvállalkozók átlagosan 20 alkalmazottat foglalkoztatnak. A téli üzem alatt van a nagygenerál, ekkor minden kerékpárt átvizsgálnak és javítanak, nyáron csak szükség esetén avatkoznak be.

Megér évente 150 millió forintot beletolni a Bubiba?