Húszezer alatt nem kelek fel – ezt a frappáns mondatot egy tömegközlekedési eszközön csíptük el fél füllel, amikor a zsúfoltság miatt kénytelen-kelletlen részesei lettünk pár percig két szobafestő-mázoló beszélgetésének.

A szaki a 20 ezret napi keresetben értette, természetesen nettóban, és arra utalt, hogy ez alatt nem vállal el semmilyen munkát, de hamar meg is tárgyalta a kollégájával, hogy a 25 ezer ma már reálisabb összeg a számára. Vagyis 22 munkanappal számolva ez a festő havi nettó 550 ezer forintos fizetéssel tervezett magának – alapból.

Azt persze nem tudjuk, hogy ebből mennyit, hogyan és milyen járulékvonzattal jelent be, de az összeg mindenképpen figyelemreméltó ahhoz képest, hogy egy szakmunkás-képesítést igénylő foglalkozásról van szó.

50 évesen sem rúgnak labdába

A havi félmillió forintot egy egyetemi professzor fizetése – a ma érvényes bértábla szerint – gyakorlatilag soha nem éri el. Erre az anyagi különbségre a napokban nagy visszhangot kiváltó módon hívta fel a figyelmet a Károli Gáspár Református Egyetem egyik oktatója a Facebookon. Demeter Márton kommunikációkutatót az Aldi üzletlánc raktárosokat kereső hirdetése ültette a klaviatúra elé, mert ők (arányosítva) éppen annyit, bruttó 310 ezer forintot visznek haza, mint egy egyetemi docens.

Egy docensnek azonban legalább 10 éves egyetemi oktatói tapasztalattal kell rendelkeznie, valamint doktori fokozattal, legalább 2 nyelvvizsgával, évente minimum 2 nemzetközi konferencián kell szerepelnie, képesnek kell lennie idegen nyelven is oktatni, ígéretes nemzetközi portfólióval kell rendelkeznie, és elvárás, hogy legyen legalább egy doktorandusza (doktori témavezetettje), valamint oktasson PhD-képzésben. Ezt 40-50 éves koruk előtt kevesen érik el.

Fülöp Máté

Ezzel szemben a raktáros sokkal rövidebb idő alatt és sokkal kisebb „szellemi befektetéssel” kereshet többet.

A közalkalmazotti bértábla nyomott összegei miatt ma már nem csak a raktáros vagy a szobafestő tudja keresetben felülmúlni az egyetemi docenseket, vagy mondjuk az olyan orvosokat, akik nem visznek magánpraxist és nem kapnak vaskos hálapénzeket, de kiképzésük több mint tíz évig is eltarthat. Egy teherautó-sofőr is simán átlépheti a havi nettó 300 ezres határt, ha pedig nemzetközi fuvarokat visz, akkor az 500 ezret is. A sofőr ráadásul hivatalosan még csak nem is szakmunkás, hanem képzetlen segédmunkás.

Egy ügyes kezű burkoló, akit a megrendelők kézről kézre adnak, szintén körülbelül úgy kalkulálhat, mint a szobafestő, de már egy egyszerű térkövező is 6-8 hónapra előre le van kötve, annyi munkája van, és szintén nem kevés pénzt tud elkérni a munkájáért. Az építőiparban is felfutóban vannak a bérek, a jobb szakmunkásbrigádok az elmúlt 1-2 évben már jelentősen jobb béreket tudtak kialkudni a tagjaiknak, mint korábban.

AFP / DPA / Heinz Von Heydenaber

A hivatalos adatok nem adnak valós képet

A statisztikák persze egyértelműen azt mutatják, hogy minél magasabb végzettsége van valakinek, annál többet keres. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat 2015-re vonatkozó adatai szerint szakmunkás-végzettséggel átlagosan bruttó 188 ezer forintot, egyetemi diplomával pedig 605 ezer forintot lehetett keresni.

Ennek azonban egyrészt az az oka, hogy az említett, jól megfizetett szakmunkások kisebbségben lehetnek, az összeszerelő üzemekben és gyárakban továbbra is százezrek robotolnak a szalag mellett, sokkal kisebb bérekért. Bár a szakmunkás-minimálbért januártól emelni kellett, jelenlegi összege még mindig csak bruttó 127,5 ezer forint, de a garantált bérminimum is csak bruttó 161 ezer forintra nőtt. A tervezett Tesco ellenes tüntetés kapcsán előkerült adatok pedig azt is jól mutatták, hogy például ennek a nagy cégnek az alkalmazottai döntő részben a szakmunkás-bérminimumon vannak – az emelést pedig keveslik.

A másik ok, hogy a fodrászoktól kezdve a kőműveseken keresztül a villanyszerelőkig a szakmunkások jelentős része a szürke zónában dolgozik. Egy hétköznapi összehasonlításban azonban az emberek azzal számolnak, ami a hó végén a markukban marad, vagyis általában nem érdekli őket a hivatalos statisztika.

Fülöp Máté

Ez régóta így van, az újdonság inkább az lehet, hogy a raktáros vagy a sofőr olyan alkalmazott, aki már legálisan, nem a zsebbe kapott pénzeket számolva is lelépte a docenst. És ezt még a „csóró magyar értelmiségi léthez” egyébként hozzászokott, azt vállaló diplomásoknak is nehézkes lehet emésztgetni.

Keletről nyugatra, de hozzánk sehonnan

A szakmunkások egy kisebb szelete tehát jövedelemben elég látványosan ki tudott emelkedni az átlagból, és ez elsősorban a munkaerőhiányra (ami pedig leginkább a külföldre vándorlásra) vezethető vissza. Azaz döntően nem a gazdaság szárnyalása vagy a termelékenység növekedése váltotta ki a béremelést. A jelenség ennek megfelelően sokkal inkább az ország nyugati felében és Budapesten érhető tetten, Kelet-Magyarországon a közmunkából tengődő tömegek nem támasztanak megfelelő keresletet a szolgáltató szektorban dolgozó, helyhez kötött szakembereknek. A mobilitásukat pedig az eltérő ingatlanárak alapvetően gátolják.

Közmunkások Szabolcsban

MTI / Balázs Attila

A földrajzi dimenziót Virovácz Péter, az ING makrogazdasági elemzője is fontosnak tartja, és nem csak Magyarországon belül. „Nem magyar sajátosság, hogy a szakmunkákat ellátó réteg az utóbbi időben kiürült, Angliában ugyanúgy hiány van ezekből a szakemberekből, csak ott a keletről bevándorlókkal pótolni tudták ezt. Magyarország viszont nem vonzó célpont a külföldieknek, ezért mi nem tudjuk ilyen módon megoldani a problémáinkat” – mondja.

Ezért marad a béremelés, de ezt csak azok a cégek tudják meglépni, amelyek képesek hatékonyságot növelni. Vagy azok, amelyeknél van pénz, de azt nem tudják, vagy nem akarják befektetésekre fordítani, így tulajdonképpen a munkaerő minőségébe vagy megtartásába fektetnek be.

Mi leszel, ha nagy leszel, tanár vagy segédmunkás?

Ugyanakkor a karrierdöntéseket sem a hivatalos statisztika inspirálja, hanem a gyakorlati tapasztalat. Miután Demeter Márton bemutatja, hogy a professzori kinevezést el nem érő docensek talán egész életükben sem jutnak el a raktáros fizetésének a szintjére, ő is arra a konklúzióra jut, hogy: „Az első nyugdíjszelvény átvételekor talán átsuhan a fejükön, hogy Aldi-raktárosnak kellett volna lenni”.

Egyelőre nem látszik, hogy az egyetemi tanárok tömegesen hagynák ott a katedrát a targoncák vezetőüléseiért, de a jövedelmi viszonyok eltolódása hosszabb távon mégiscsak a fehér galléros munkaerő csökkenését idézheti elő. Virovácz Péter szerint ez nem feltétlenül baj, ha csak mérsékelt piaci korrekcióról van szó. „Nem állítom, hogy mindenkiből legyen vízszerelő, de a jelenlegi helyzet sem ideális, amikor a bölcsészekből lesznek a legjobb gyorséttermi dolgozók” – mondja.

Az egyensúlyra azonban nagyon vigyázni kell, már csak azért is, mert a digitalizáció és a robotika terjedése gyorsan és alapvetően változtathatja meg a viszonyokat. A raktáros munkahelye veszélybe kerülhet egy önvezető targonca beállításával, és akkor hirtelen olyan mérnökökre lesz szükség, akik azt programozni vagy javítani tudják. Akkor pedig lennie kell olyan egyetemi tanároknak, akik képesek ezeket a szakembereket kiképezni.