szerző:
Szabó Gábor
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Hétfő óta tudható, mivel győzte meg a brüsszeli bizottságot a magyar kormány arról, hogy felesleges lett volna közbeszerzést kiírni a két új paksi blokk szállítására. Csakhogy Orbán és Putyin 2013-as megállapodása előtt a hazai szakembergárda még a nyílt versenyt pártolta. A fejük fölött döntöttek? – kérdeztük Aszódi Attila államtitkárt, miután megismertük a projekttársaság honlapján és személyes blogján is publikált magyar érveket.

Az Európai Bizottságot többek között Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért európai parlamenti képviselője kereste meg azzal, hogy a magyar kormány nyílt versenytárgyalás helyett közvetlenül állapodott meg az oroszokkal a paksi beruházásról. Az EB azonban tavaly novemberben végül ejtette a Magyarország elleni kötelezettségszegési eljárást, s ezt nem volt köteles megindokolni. Aszódi Attila államtitkár most véget vetett a találgatásoknak. A blogján közölt írásában levezette – bármilyen hihetetlenül hangzik –, hogy a világpiacon mindössze egyetlenegy szállító – a Roszatom - egyetlenegy reaktortípusa (a VVER 1200) felel meg a magyar igényeknek, ergo értelmetlen lett volna a versenyeztetés.

Új üzemanyag-kazetták a paksi atomerőmű egyik tárolójában 2014-ben
©

Vegyük hát sorra a szempontokat, amelyeket lentebb táblázatba is foglaltunk.

Ebből rögtön kiderül, hogy

  • a nem nyomottvizes technológiákkal nem is kellett foglalkozni, maradtak a nyomottvizesek.
  • Az amúgy is könnyen atomellenessé tehető közönséget nyilván az is felháborítaná, ha egy még sehol sem működő atomerőmű épülne ("ne legyünk kísérleti nyulak"), de azért legyen a legmodernebb, úgynevezett 3+ generációs. Ezeknél már alapkövetelmény, hogy nem egy, hanem két burok védi az erőművet (repülőgép rázuhanása ellen is), és – mivel már létezik ilyen – nemcsak a belső, hanem a külső köpeny is legyen hermetikus.
  • További biztonsági kritérium, hogy addig az öt évig, amíg hűtés nélkül megolvadnának a kiégett fűtőelemek, maradjanak ebben a hermetikus térben, a pihentető medencében.
  • Végül abban a rendkívül kis valószínűségű esetben, ha a négyszeres túlbiztosítás ellenére hűtés nélkül maradnának a fűtőelemek és emiatt megolvadnának, ez az olvadék ne hatolhasson át az alapzaton (ne lehessen „Kína-szindróma”), és ne juthasson ki hasadóanyag a védőburkolaton kívülre. Ehhez zónaolvadék-csapdára van szükség.

Az Aszódi által ismertetett kormányzati érvelés szerint mindezeket a próbákat csak a Roszatom által kínált VVER 1200 állta ki. Igaz, a francia EPR reaktor is egy híján minden kritériumot teljesít, de ez túl nagy ahhoz, hogy a magyar villamosenergia-rendszerbe lehessen illeszteni – így a magyarázat.

Útmutató a táblázathoz

BWR Forralóvizes reaktor. A fűtőelemek felforralják a körülöttük keringő vizet, az így keletkező gőz hajtja a turbinát, ami lehűtve ismét vízként kerül az aktív zónába. Ilyen reaktorral nincs itthon tapasztalat.

PWR – Nyomottvizes reaktor. A primer körben nagy nyomáson 300 fokos hőmérsékletű víz kering, hőjét a szekunder körben fejlesztett gőzzel hajtott turbinán hasznosítják. A világszerte működő blokkok közel kétharmada, az épülők négyötöde ilyen típus. A táblázat a piacon kínált 3/3+ generációs típusokat tartalmazza.

AP1000 A japán Toshiba többségi tulajdonában levő, március óta csődeljárás alatt álló amerikai Westinghouse – a gyakorlatban soha nem gyártott, de megtervezett – AP 600-asának továbbfejlesztett, 1100 megawattos reaktora. A cég a "világ legbiztonságosabb és leggazdaságosabb" reaktoraként aposztrofálja. A szállítási késedelmek miatt az USA Dél-Karolina államában épülő két blokk építését a várható veszteségek miatt inkább leállították, a Georgiában épülő két blokk kivitelezését pedig más cég vette át. A Toshiba 2,168 milliárd dollár lelépési pénzt fizet a dél-karolinai és 3,7 milliárdot a georgiai megrendelőknek. Kínában az első blokk átadását négyéves késéssel 2018-ra ígéri a Westinghouse.

APR-1400Az 51 százalékban közvetlen és közvetett állami tulajdonban álló dél-koreai Kepco (Korea Electric Power Corp.) 1400 megawattos reaktora. Az első kereskedelmi egysége a tervezett 2013. év helyett tavaly állt termelésbe a dél-koreai Shin Kori atomerőműben. A másodikat az Emírségekben az idén határidőre átadták, de a személyzet felkészületlensége miatt még nem üzemel.

EPR A 2003-ban hármas fokozatú üzemzavart szenvedett paksi tisztítótartályt tervező-üzemeltető német-francia Areva és a francia EdF által tervezett 1650 megawattos konstrukció. Az első két kínai egység átadása kétéves késéssel idén és jövőre várható. A finnországi Olkiluotóban 2005-ben kezdődött építkezés rengeteg csúszás utáni most várható befejezése 2018. Ekkor érhet véget a franciaországi Flamanville-ben 2007-ben elkezdett beruházás is. Megvannak az engedélyek a 2025-ös átadásra tervezett brit Hinkley Point erőmű építésére is.

VVER-1200A 3. generációs AES-91 és AES-92 továbbfejlesztése, orosz nevén AES-2006. A paksi 440 megawattos blokkok második generációsak, alapul szolgáltak a következő generációs VVER 1000 megawattos típusnak, amelyet tovább korszerűsítettek. Tervezője a Roszatom csoporthoz tartozó Atomenergoprojekt. Az első elkészült blokk idén kezdett termelni Novovoronyezsben. Épülőben van 2007, illetve 2010 óta két blokk Szentpétervár mellett, az előbbi termelésbe állása jövőre várható. Szintén építés alatt áll két blokk Osztrovecben, Fehéroroszországban és ilyet terveznek a finn Hanhikivi telephelyre is.

ATMEA 1Az Areva és a Mitsubishi Heavy Industries által létrehozott Atmea cég 1100 megawattos reaktora. A cég honlapján az utolsó beruházási beszámoló 2013-as keltezésű, ilyen reaktort még sehol sem rendeltek.

"Korábban nem vizsgáltuk ilyen mélyen"

A versenytárgyalás értelmetlenségéről tehát Magyarország meggyőzte Brüsszelt, ám nyomban felvetődik megannyi kérdés. Mi az oka, hogy egy 2012-es kormányhatározat szerint azon év végéig nemzetközi pályázatot kellett volna kiírni két, 1000-1600 megawattos blokk építésére? Nem voltak tisztában a szakemberek a kínálattal? Nem döntötték még el, hogy a fent említett szigorú kritériumokat érvényesítik? Nem tudták, hogy csak a Roszatom képes ezeket az elvárásokat teljesíteni?

Valószínűbb, hogy az évek óta folyó szakmai előkészítő munkát felülírta az Orbán Viktor miniszterelnök által kialkudott orosz hitellehetőség. Hiszen 2013 októberében jelezte – Indiában, üzletemberek előtt mondott beszédében –, hogy a kormány közel van az erőműbővítésről szóló megállapodáshoz. És három hónappal később meg is született a magyar-orosz nukleáris együttműködésről szóló egyezség, 2014 tavaszán pedig a hitelszerződés, amit rövidesen törvényben szentesített a frissen választott honatyákból álló országgyűlés. Így mindenféle tender okafogyottá vált, amit akkoriban azzal is indokoltak az illetékesek, hogy ilyen pénzügyi feltételekkel senki sem jelentkezett az oroszokon kívül. Azóta teljesebb lett a magyarázat: a fentiekben bemutatott műszaki kritériumoknak megfelelés.

©

"A követelmények az államközi szerződés aláírása előtt keletkeztek. 2013 végéig azonban nem álltunk neki részletesen vizsgálni, hogy melyik technológia hogyan képes a követelményeket teljesíteni" – hárította el feltételezéseinket Aszódi Attila. A tenderkiírásra készülve már folytak ugyan szakmai eszmecserék a potenciális szállítókkal, de a döntéshozók számára is csak menet közben – végül is 2014 végére – derült ki, hogy pontosan milyen blokkot akarnak, ehhez képest miből lehet válogatni, és miként képesek ezek a technológiák a követelményeket teljesíteni – magyarázta, bármilyen meglepő is ez az érvelés a sokéves előkészítő, úgynevezett Lévai-projekt ismeretében. A kormányközi nukleáris együttműködési megállapodás és a hitelszerződés csak egy keretet teremtett meg, de nem idézett elő kényszerhelyzetet – fejtegette Aszódi.

Hitelvisszafizetési kockázat – van-e már késedelem

Azóta persze, hogy 2014 decemberében megszületett a fővállalkozói szerződés az MVM Paks II. Zrt. és a Roszatom csoport között, immár előállt a kényszerpálya. Ez ideig kb. 30 milliárd forintot költött el a beruházó Paks II. az előkészítésre, illetve engedélyeztetési dokumentumok elkészítésére – tudtuk meg az államtitkártól. Az orosz hitelt még nem hívta le a kormány, de ez várhatóan, "napokon, heteken belül" megtörténik.

Így mind időszerűbb a kérdés, mi történik, ha netán előbb kell elkezdeni a törlesztést – legkésőbb 2026 márciusában –, mint ahogy a reaktorok termelni kezdenek. Az árbevétel nélküli törlesztés nyilván felborítaná a gazdaságossági – sokak által vitatott – számításokat. "Ha ilyen helyzet előállna – mondta Aszódi Attila – tudjuk majd kezelni, erre felkészültünk."

Ez pedig megint csak újdonság, ugyanis a nyilvános szerződésekből csak annyit tudni, mi az eljárás, ha a Roszatom hibájából csúszik a beruházás. Akkor – nyilatkozta korábban az államtitkár – a kötbér fedezné a hiteltörlesztéssel kapcsolatos kiadásokat. Arról azonban nem tudni, mi az eljárás, ha a Roszatom vétlen a késedelemben.

Márpedig egy határidőcsúszás – 2025 és 2026 elejére kell termelésbe állítani a két reaktort – nem zárható ki, részben a nemzetközi tapasztalatok alapján, részben azért, mert egy uniós versenyjogi vizsgálat 16 hónapos veszteglésre kényszerítette a projektet. A vizsgálat ideje alatt ugyanis a Bizottság nem engedélyezte a fővállalkozói teljesítések kifizetését, így az orosz fél leállította a létesítési engedély megszerzéséhez szükséges, több 100 ezer oldalnyi dokumentáció költséges kimunkálását.

Közben az MVM Paks II Zrt. beszerezte a létesítéshez szükséges környezetvédelmi és telephelyengedélyeket, így várhatóan jövőre elkezdődhetnek az építési munkák. Az, hogy az uniós vizsgálatok milyen hatást gyakorolnak a projekt ütemezésére, még nem eldöntött. A projekt megtérülésével kapcsolatos brüsszeli vizsgálatot lezáró EB-határozat részletes szövege még nem nyilvános, ha majd megismerhetjük, láthatjuk, hogyan gondolkodtak erről az uniós szakemberek. És talán a HVG közérdekű adatigénylési pere után a fővállalkozói szerződés ismeretében is többet fogunk megtudni.

A hazai 40 százalék

Miközben a parlamentben firtatja az ellenzék a "közeli" vállalkozóknak jutó paksi üzleteket, semmiféle garancia nincs arra, hogy valóban eléri a 40 százalékot a hazai beszállítások aránya. Erre a megismerhető szerződések szerint csak "törekednie kell" az orosz félnek. Már csak versenyjogi szabályok miatt sem lehet azonban a hazai beszállítói arányt kikényszeríteni, nem beszélve arról, hogy az erőmű kifogástalan működéséért a Roszatom felel, vagyis ha nem talál megfelelő áron megfelelő minőséget a hazai piacon, másnak jut a megbízás. Már ha kizárólag az üzleti megfontolások diktálnak.