szerző:
hvg.hu

Több mint félmillió gyerek él vizes, penészes lakásban, több mint másfél millió magyarnak időről időre gondot okoz a számlák fizetése, miközben öt év alatt csaknem a duplájára nőttek az albérleti díjak. Eközben a kormány a rászorulók helyett a vagyonosok lakáshoz jutását támogatja – derül ki a Habitat for Humanity Magyarország éves jelentéséből.

Hiába növelte az elmúlt években a kormány a lakhatásra nyújtott támogatások összegét, a pénzek valójában nem azokhoz jutnak el, akiknek szükségük van rá – állapítja meg a lakhatási szegénységről szóló idei jelentésében a Habitat for Humanity Magyarország. Az elemzés szerzői kiemelik: évek óta hiányzik egy olyan lakáspolitika, amely rendszerszinten kezelné a problémákat, ehelyett olyan, ingatlanvásárlást vagy -bővítést segítő támogatásokról született döntés, amelyekhez sokkal jobb eséllyel férnek hozzá azok, akiknek amúgy is van pénze, a szegényebbek problémáit azonban nem oldja meg.

©

Márpedig a több mint ötvenoldalas, adatokkal gazdagon alátámasztott dokumentumból kiviláglik: az alacsonyabb társadalmi státuszúak igen komoly lakhatási gondokkal küzdenek. Ezeken pedig az sem segített, hogy az elmúlt években felgyorsult a gazdasági növekedés, sőt, épphogy romlott a helyzetük.

Elmenni képtelenség

 Az új lakáshoz jutást, de még a magánbérlést is nehezíti például az, hogy az ingatlanok árai jóval a béreket meghaladó mértékben emelkedtek.

Az egy négyzetméterre jutó átlagos bérleti díj például 87 százalékkal nőtt 2011-2016 között

, de Budapesten több mint a dupláját kérik (107 százalékos a növekedés.) Ráadásul a kiugró drágulás nem csak a korábbinál sokkal több embert érint (2005 és 2015 között a költözők 28 százaléka bérletbe ment, míg 1996–2003 között a tizede), de az is jellemző, hogy a jogrendszer sajátosságai és a szociális háló hiánya miatt a tulajdonosok nem szívesen adják ki lakásukat többgyermekeseknek vagy szegényebbeknek.

Eközben a kormány – amely most éppen a panelházak visszabontásával van elfoglalva – még mindig nem kezdte el a rendszerváltás után szinte eltűnt bérlakásrendszer fejlesztését. 2016 végén 121 ezer önkormányzati lakás volt az országban, ezek közül több mint tízezer nem is volt kiadva. Ez a teljes lakásállomány mindössze 2,5 százaléka. Ha a szociális alapon kiadott lakásokat nézzük, még rosszabb a kép: a teljes lakásállomány 1,3 százaléka, a lakott ingatlanoknak pedig másfél százaléka önkormányzati bérlemény.

Vagyis legtöbbek számára még mindig a saját lakás megszerzése jelenti az egyetlen megoldást a lakhatásra – ezt tükrözi az is, hogy az Eurostat adatai szerint Magyarországon az egyik legmagasabb azoknak az aránya, akik a tulajdonukban levő otthonban élnek. Ez a szám 90 százalék körül van – csak Romániában magasabb –, de még a legszegényebbek 74,4 százaléka is ebbe a kategóriába tartozik.

Az áremelkedés azonban itt is jelentős, főleg a fejlettebb, munkahelyekkel is jobban ellátott helyeken. Ebben ugyan semmi meglepő nincs, ám érdemes belegondolni: mennyivel nehezíti azoknak a helyzetét, akik egy ilyen városba próbálnak elköltözni a jobb megélhetés reményében.

"Ha dolgozom, nincs időm pénzt keresni" - Ezért nem találnak rendes állást a közmunkások

A nyugdíjasok mellett a kormány egyre inkább a közmunkásokban és a munkanélküliekben próbálja megtalálni az egyre aggasztóbb munkaerőhiány pótlását. (Az ötletelésekről például itt és itt és itt írtunk korábban.) A közmunkaprogramban 186 ezren vesznek részt, az álláskeresők majdnem 300 ezren vannak, és tényleg olyan alapot adhatnának, amelyre építeni lehet, amikor már a magyarországi cégek 75 százaléka panaszkodik, hogy nincs kit felvennie.

A használt lakások ára tisztán 13 százalékkal nőtt 2016-ban, az átlagos emelkedés – beleszámítva a kistelepülések megnövekvő forgalmát is – 5,2 százalékos volt. (A reálbérek 7 százalékkal nőttek tavaly.) Budapesten azonban már 21,8 százalékos volt a növekedés. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy

amíg a főváros és vidék között korábban kétszeres volt a négyzetméterárak közötti különbség, 2017 elejére már háromszor annyit kellett fizetnie annak, aki Budapesten akart használt lakást vásárolni.

A hitelezés feltételei javultak ugyan, ám a legszegényebbek számára ez még mindig kockázatos lenne, ráadásul az adósságfék-szabályok miatt nem is nagyon kaphatnak kölcsönt, ha alacsony a keresetük – emlékeztet a Habitat.

Maradni esztelenség

Az sem jelent garanciát semmire, hogy valakinek van hol laknia. Több mint 92 ezer lakásban nincs vezetékes víz, 112 ezer helyen nincs fürdőszoba, összességében pedig, a KSH 2015-ös lakásfelmérése alapján a lakásállomány 8,2 százaléka, 317 ezer lakás nem elfogadható minőségű. A legszegényebb tizedbe tartozó háztartások csaknem negyede él ilyen helyen.

Ezek a lakások jellemzően az ország szegényebb részein koncentrálódnak, Dél-Alföldön és Észak-Magyarországon a lakóingatlanok 13,5 százaléka ebbe a kategóriába tartozik (vagyis például nincs vezetékes víz, vályog a fal, csak egy, 12 négyzetméternél kisebb szobával rendelkezik). Ennél is sokatmondóbb, hogy az önkormányzati lakások 14,6 százaléka nem kínál elfogadható életminőséget.

©

Ez a probléma leginkább a gyermekeket érinti: közülük 190 ezren élnek ilyen lakásban. A magyarok 26,7 százaléka és

540 500 gyermek élt 2016-ban olyan lakásban, amely beázik, vizesedik vagy penészedik, súlyos légzőszervi betegségeket vagy allergiás tünetek kialakulását kockáztatva ezzel.

Ez a szegénységi küszöb alatt élő gyermekek fele. A teljes lakosság 15,5 százaléka él olyan háztartásban, amelyben valamilyen súlyos lakásminőségi probléma (WC, fürdőszoba hiánya, vizes, penészes, sötét lakás) mellett az Eurostat meghatározása szerint túlzsúfoltan élnek a lakók, ez az adat csak Romániában és Szerbiában kedvezőtlenebb. A szegénységi küszöb alatt élő háztartások tagjai közül minden harmadik ember ilyen lakásban él.

Az otthon hidege

A lakások felújítása pedig elképzelhetetlen, hiszen sokak számára már a fenntartás is komoly anyagi áldozat. A megfizethetőség határának a háztartás jövedelmének egyharmadát szokás tekinteni. Ehhez képest a bérelt lakásoknál átlagosan 40,9 százalékot emészt fel a rezsi és a lakbér, de az önkormányzati bérlakásoknál is 31,4 százalék ez arány. A háztartások 12,1 százaléka jövedelme 35 százalékát költötte a lakhatásra.

Az átlagos fenntartási költség a KSH felmérése szerint 22,1 százalék volt 2015-ben, a Habitat számításai szerint ez nagyjából ugyanennyi lehetett tavaly is. Ennek ellenére a statisztikai hivatal felméréséből azt derült ki, hogy a lakásuk a háztartások 42,9 százaléka számára nagy megterhelést jelent.

Hiába a rezsicsökkentés, csaknem 900 ezer ember nem engedheti meg magának, hogy megfelelően fűtsék otthonuk, és 1,6 millió ember maradt el 2016-ban anyagi okokból valamely közműszámla fizetésével. A közműelmaradásban az Eurostat adatai szerint a legrosszabbak között vannak a magyarok.

©

Ami a lakáshiteleket illeti, nagyjából 136 ezer ügyfélnek van 90 napot meghaladó tartozása a bankja felé, a nem teljesítő adósok harmada súlyos fizetési problémákkal küzd. Végrehajtás útján több mint 600 ingatlant értékesítettek emiatt, míg az adósok több mint 2000 esetben adtak túl a lakásukon, hogy megszabaduljanak a hiteltől. Az önkormányzatok 570 háztartást lakoltattak ki tavaly, ez jóval kisebb szám, mint a megelőző évben regisztrált, ezres adat. A helyzetet rontja azonban az, hogy nincsenek olyan szociális szolgáltatások, amelyek segítenék a kilakoltatott családokat helyzetük megoldásában – állapítja meg a Habitat.

Idősek és közmunkások

Intézkedésből pedig van épp elég, bár ezek nem a szegénység felszámolását szolgálják. A központi normatív lakástámogatási támogatás 2015 elején szűnt meg, azóta az önkormányzatok – állami forrásból – segíthetik lakóikat. Amíg azonban ennek mértékét korábban még a rászorulókhoz viszonyították, az új kalkuláció a településen alkalmazott közmunkások, illetve az ott élő idősek számát veszi figyelembe.

Ennél is súlyosabb probléma a Habitat szerint, hogy a 2015. március 1-je után kialakult rendszerben

nem állapítható meg, hogy az állam mekkora forrást fordít a lakásfenntartási költségek megfizethetőségének javítására és adósságkezelésre. Nemcsak az erre fordított összeg, hanem a jogosultság feltételrendszere és a támogatás mértéke is átláthatatlanná vált, az egyes önkormányzatok döntésén múlik.

Problémásnak tartanak más, a legszegényebbeket érintő programokat is. A szociális tűzifaprogramban például már csak az 5000 fősnél kisebb települések vehetnek részt, és 2016-tól szintén az alapján részesül az önkormányzat a 3 milliárd forintos keretből, hogy hány közmunkást foglalkoztat és mekkora a nyolcvan év felettiek aránya.

Kifut lassan a Nemzeti Eszközkezelő Társaság (NET) programja is, amelynek keretében az állam hitellel terhelt ingatlanokat vásárol fel, ahol a korábbi tulajdonosok bérlőként maradhatnak. Május végéig 30425 ingatlan került a NET-hez, míg a teljes keret 2018 végéig 36 ezer. Nem jelent megoldást a 2016-ban bevezetett családi csődvédelem sem – a szigorú feltételek és a bonyolult eljárás miatt mindössze 900-an nyújtottak be erre kérelmet 2017 közepéig.

Csok, Nok, ami belefér

Annál több pénz jut azokra a lakástámogatási programokra, amelyek nem a szegénységben élőket segítik. Ilyen elsősorban a családok otthonteremtési kedvezménye, a csok, amelynek a juttatásait 2016-ban bővítették ki – elsősorban a háromgyermekeseknek, megfelelő méretű új lakás vásárlása esetén járó 10 millió forintos vissza nem térítendő támogatás kapott hírverést.

A valóságban a 2016-ban befogadott csok-igénylések 70 százaléka használt lakásra vonatkozott, 28 százaléka új lakásra, és mindössze 2 százaléka bővítésre. A három- vagy többgyermekes családoknak tízmilliós, új lakás vásárlására járó vissza nem térítendő támogatást még így is csaknem négyezren vették igénybe 2016-ban, számukra több mint 36 milliárdot fizettek ki támogatás vagy hitel formájában.

©

A Habitat kiemeli: ez nem csak az új lakások árának emelkedését gyorsítja, növelve az ingatlanfejlesztők hasznát, de elsősorban a magasabb jövedelműek lakhatási céljainak megvalósítását támogatja, miközben a lakhatási szegénység felszámolásához minimális mértékben járul hozzá.

Másokhoz hasonlóan a Nemzeti Otthonteremtési Közösséget is éles bírálatokkal illeti a szervezet. A jelentés megjegyzi: célja, működésének módja, a tagok számára gyakorolt vonzereje meglehetősen homályos. Egy dolog biztos: az intézmény elsősorban az új építésű lakást vásárló, de a nok-ban alacsony megtakarítási összegre szerződő, vagyonosabb rétegek számára kedvező.

Kritizálja a Habitat az Otthon melege programot is. Részben amiatt, hogy utófinanszírozott támogatást kínál, amit a szegények nem engedhetnek meg maguknak, részben pedig a keret alacsony összege miatt, amely jellemzően pillanatok alatt kimerül.

A lakhatást érintő költségvetési támogatásokkal kapcsolatban megjegyzi a tanulmány: az szétszórtan szerepel a költségvetési törvényben – a „Lakástámogatások” fejezetben található egyetlen pont, az „Egyéb lakástámogatások” pontos lebontását 2016-ban nem tette közzé a kormány, azt külön adatkéréssel lehetne csak megtudni. Az mindenesetre jól látszik, hogy a keret jelentősen emelkedett: 2016-ban 148 milliárd forintot költöttek el, 2017-ben már 211 milliárdot különítettek el a törvényhozók – ez azonban a csok kiterjesztésének tudható be.

A „Lakástámogatások” tétel egyetlen, kifejezetten hátrányos helyzetű csoportot érintő tétele a mozgáskorlátozottak támogatása (lakásuk akadálymentesítési célú átalakítására, felújítására). Az erre szánt költségvetési kiadások 2016-ban, illetve 2017 elején jelentősen nőttek a korábbiakhoz képest (53 millióról mintegy 430 millióra, majd 2017 első öt hónapjában 160 millió forintra), de a teljes kifizetett összeg így is töredékét teszi ki a korábban felsorolt támogatásoknak – jegyzi meg a Habitat. Összehasonlításképpen: 2016-ban a tulajdonszerzéshez kapcsolódó vissza nem térítendő támogatásokra 53 milliárdot, lakástakarék-pénztári megtakarítások támogatására 54,3 milliárdot, kamattámogatásra pedig 32 milliárdot fizetett ki az állam.