Megállapodás nélkül távozott vasárnap este az a 16 állam- és kormányfő az Európai Bizottság főhadiszállásáról, aki részt vett az Európai Unió történetének talán legfurcsább csúcstalálkozóján. Ilyen találkozót bárki kezdeményezhet, Jean-Claude Juncker mégis szembement a protokollal, amikor mindössze négy nappal a rendes csúcs előtt szervezett egy másikat. A bizottság elnöke a helyzet élét azzal igyekezett elvenni, hogy arról beszélt, a találkozót egy tagállami javaslat megtárgyalására hívta össze, igaz, ez nem a soros elnökségtől, Bulgáriától származott - csak hogy még tovább borítsa a brüsszeli etikettet.

Az meg már tényleg egy abszurd népmese motívumait idézi fel, hogy a tagállami csúcsszerv, a Tanács épületei helyett az utca túloldalán, az Európai Bizottságnál szervezték meg a találkozót. Szinte látjuk magunk előtt, ahogy az ürességtől kongó szomszédvárban eközben a másik elnök, Donald Tusk csapkodja az ajtókat - ő ugyanis közben országról országra vándorolva próbál közös álláspontot kialakítani az évek óta megoldatlan kérdésben.

Tizenhat tagállam vezetői és az Európai Bizottság elnöke a csonka családi fotón

MTI/AP pool/Geert Vanden Wijngaert

A helyzet még abszurdabb, ha figyelembe vesszük, hogy tulajdonképpen mindkét vezető célja ugyanaz: egységes európai álláspont kialakítása a migráció kezelésével kapcsolatban. Ettől még akkor is igen távol lenne az EU, ha Juncker és Tusk összeborulna, hiszen jelenleg már az unió nem hivatalos „irányítójának”, de legalábbis legerősebb bástyájának tartott német kormány is épp szétesni készül – épp a bevándorlási politika miatt.

Merkel megmentése

A minicsúcs éppen Angela Merkel kezdeményezésére jött létre: a kancellár saját belügyminiszterétől, Horst Seehofertől kapott ultimátumot az áhított „európai megoldás” minél előbbi összehozására. Merkel először maga próbálkozott azzal, hogy egy berlini csúcson javaslata mellé állítson országokat, majd, mikor ez nem jött össze, Tuskot kérte meg egy rendkívüli találkozó megszervezésére, ám a lengyel politikus erre nem volt vevő, mondván, ő egy 28 országból álló szervezetet képvisel, amely nem szervez csonka csúcsot.

Más kérdés, hogy Tusk miért nem hívott össze egy teljes körű rendkívüli csúcsot a kérdésről. Elkelt volna, hiszen a jövő heti találkozó programja ezúttal kivételesen sűrűre sikeredett (a Brexit-tárgyalások elakadtak, az új költségvetésről szóló tárgyalásokat meg kellene kezdeni, hogy csak két gyilkos témát említsünk).

Így maradt a Juncker-féle csonka minicsúcs (hivatalos nevén munkatalálkozó) és a V4-ek csütörtöki ellencsúcsa, ahol Orbán Viktor házigazdaként, Sebastian Kurz osztrák kancellár pedig vendégként is arról beszélt, nem fogadják el, hogy Juncker személyében az Európai Bizottság vette át a kezdeményező szerepet – Kurz azért elment vasárnap Brüsszelbe.

Az új paradigma

Pedig mondanivalója éppenséggel van a magyar kormánynak, sőt, Orbán Viktor úgy látja, az új olasz kormányban végre megtalálta a rég várt szövetségest is. Ez azonban – csak hogy visszatérjünk a népmesei hasonlatokhoz – igaz is, meg nem is. A Liga és az 5 Csillag alkotta koalíció ugyanis felvállaltan a magyar kormányt tekinti mintának a migrációs politikában, néhány napja pedig ennek elég látványos jelét mutatta, amikor elutasította, hogy kikössön a partjainál a menekülteket szállító Aquarius, most pedig ugyanígy járhat a német Lifeline civilszervezet hajója. (És ezzel most éppen a máltai kormány haragját vonja magára.)

Sebastian Kurz, aki nem ért egyet, mégis elment Brüsszelbe

MTI/EPA/Julien Warnand

Csakhogy a magyar kormány évek óta mereven elzárkózik minden európai megoldástól, a római kormány viszont abban érdekelt, hogy egy számára kedvező uniós megoldás szülessen. Giuseppe Conte a tárgyalásra ennek jegyében „paradigmaváltó” javaslatokkal érkezett. Az új paradigma azonban nem csak a dublini menekültügyi rendszer alapvetésével szakítana, amely szerint a migránsok helyzetét abban az országban kell elbírálni, ahol az EU-ba érkeztek, de az olaszok eddigi nyilatkozataival is. Róma nem zárkózik el attól, hogy visszafogadja azokat a migránsokat, akik Olaszországban léptek az EU területére, majd – kihasználva a schengeni zóna átjárhatóságát – más országba távoztak, ahol viszont nem kaptak menekültstátuszt. Ezért cserébe azt várja el, hogy az országába érkezőket azonnal osszák szét a tagországok között, és ott is hozzanak létre fogadóállomásokat, így ne az olasz hatóságoknak kelljen dönteni a sorsukról. A tengeren menekülők, a túlzsúfolt hajókkal balesetet szenvedők esetében is közös felelősségvállalást vár el az olasz kormány

Macron beszól

A harctér másik oldalán így már nem a németek, hanem a franciák és a spanyolok állnak – nem véletlen, hogy a kérdésről Emmanuel Macron francia államfő szombaton a madridi kormány új vezetőjével, Pedro Sánchezzel tárgyalt. Spanyolország a balkáni útvonal bezárulása és az olasz politika irányváltása után a menekülők célpontjává vált – idén a Földközi-tenger felől már 12 ezren érkeztek ide, akárcsak a görögökhöz, míg az olasz partok felől 16 ezer embert fogadtak.

Sánchez szolidaritásra szólított fel szombaton és vasárnap is, Macron azonban keményebb hangot ütött meg. Igaz, a francia államfőt eddig sem kellett félteni, ha sarkos véleményt akart megfogalmazni, így az sem volt különösebben meglepő, hogy szombaton arról beszélt: pénzügyi szankciókkal kellene sújtani a menekültek befogadását elutasító uniós tagországokat.

Giuseppe Conte olasz kormányfő és Emmanuel Macron francia államfő

MTI/EPA pool/Olivier Hoslet

Egy nappal később, a csúcsra érkezve nyilatkozó francia politikus már nem beszélt szankciókról, csak egységes módszer kialakítását várta el, amelynek a kibocsátó és tranzitországokkal való együttműködés és a hatékony közös határvédelem egyaránt része. A dublini rendszer változtatását pedig ő is felvetette, részben a Conte által is említett probléma, az úgynevezett másodlagos mobilitás megoldása érdekében.

Macron zárt táborokat hozna létre az érkezők számára – ehhez az ENSZ segítségét és az EU pénzügyi hozzájárulását venné igénybe. Vagyis a tagállamoknak közvetetten – befizetésük arányában – kellene hozzájárulniuk a helyzet kezeléséhez. A kérdés az, hogy ezeket a táborok – Macron elképzelése szerint – az EU országaiban, vagy a külső határok előtt telepítenék.

MTI/EPA pool/Olivier Hoslet

És hogy mit gondolnak a németek? Bár Xavier Bettel luxemburgi kormányfő a csúcs előtt arról beszélt, a találkozó nem arról szól, hogy Merkel kancellár akar maradni, hanem európai problémák megoldásáról, a német politikus a jelek szerint beletörődött abba, hogy a totális káoszból egyhamar nem emelkedik ki egy egységes álláspont.

A kancellár a csúcs előtt arról beszélt: két- és háromoldalú megállapodásokra van szükség az illegális bevándorlás kezelésére - értsd: a Németországra nehezedő migrációs nyomás és a kancellárra nehezedő koalíciós nyomás enyhítésére. A csúcs után még titokzatosabb volt: "Európai megoldást szeretnénk azokban a migrációs kérdésekben, ahol az lehetséges és az egyes tagállamok közötti megoldást azokon a területeken, ahol az európai megoldás nem lehetséges" - fogalmazta meg aktuális krédóját.

Ez elég távol van a remélt európai megoldástól, de még pártja, a CDU és annak testvérpártja, a CSU megegyezésétől is. Seehofer ugyanis a napokban nem csak ultimátumot adott és a szakításról beszélt, de azt is megemlítette, hogy a menekültválságot éppen a CDU okozta, és „Orbán Viktor korábban elutasított álláspontját egyre szélesebb körben fogadják el”.

És hogy még bonyolultabb legyen a képlet, Seehofert a hétvégén éppen az uniós migrációs politika egyik fő ellenzője, Sebastian Kurz támadta be. Az osztrák kancellár a Bild vasárnapi kiadásának azt nyilatkozta, ha a német belügyminiszter által javasolt megoldás - vagyis a migránsok kitoloncolása - valósulna meg, bevezetné a határellenőrzést a Brenner-hágónál. Európa egyik legfontosabb észak-déli határpontjának belassulása pedig elsősorban nem a migránsok számára jelentene gondot, hanem a német kamionoknak. Ha pedig Kurznak fontosabb Berlin barátsága, mint a bajor CSU-é, az megboríthatja az amúgy sem sziklaszilárd magyar-osztrák egységes kiállást is.