Kérem, rajzolja le!

A nemiséggel kapcsolatos szavak többsége az obszcenitás területére tolódott – magyarázza Lux Elvira, aki elmeséli, hogy férfi pácienseinek többsége – iskolázottságtól függetlenül – nem pontosan tudja, hogyan is néz ki a női nemi szerv, és úgy ábrázolja, ahogy annak idején a gimi WC-jének falán láthatta: egy rombusz, középen egy függőleges vonal, és néhány „hervadt szőrszál”.   forrás: http://feketemacska.freeblog.hu

„Megkértem a jelenlévő férfiakat, mondják ki a női nemi szerv magyar nyelvben honos nevét, a nőket pedig ugyanerre kértem a férfi nemi szervvel kapcsolatban, a válasz síri csend volt, a gázsimat viszont nem fizették ki” – meséli Lux Elvira szexológus egy fővárosi iskolaigazgatóknak tartott előadás következményeit. A történet 1973-as, de félő, hogy ma sem lenne ez másképp. A szexuális felvilágosítás fogalma, értelme, módja csak kevesek számára egyértelmű. A család az iskolára, az iskola a szülőkre mutogat, amikor felmerül a felelősség kérdése. Mindeközben a tinédzserambulanciára érkező 13 éves kislány hetykén közli, hogy ő még biztosan szűz, mert csak análisan engedi.

A már említett 1973-as év októberében kormányhatározat született arról, hogy  része legyen az oktatásnak a „családi életre nevelés”. A kezdeményezés megbukott, ahogy a 2003-as – egyébként az akkor ifjúsági miniszter Gyurcsány Ferenc által kezdeményezett - reformtervezet is, amely szerint ingyen óvszert, támogatott fogamzásgátlót kaphattak volna a diákok, a védőnők pedig szervezettebb és felszereltebb tanórákat tarthattak volna. Bár a Nemzeti Alaptanterv rendelkezik egészségtanóráról, lehetne éppen biológia- vagy osztályfőnöki órán is beszélni az emberi szexualitásról, a legtöbb helyen ezt a témát néhány alkalom alatt igyekeznek letudni.

Túlzás lenne a szexuális nevelésnek külön tantárgyat szentelni, egyébként sem lehet mindent az iskolára hárítani, fontos szerepe van benne a szülőnek, a médiának, a közszereplőknek is - mondja Brassói István, az Oktatási és Kulturális Minisztérium főosztályvezetője. Megemlíti, hogy sok helyen vannak lelkes pedagógusok, és az iskolák 7-8 százalékában még pszichológus is. „Ez nem kevés” – teszi hozzá, miközben elismeri, a tárcának nincs módja számonkérni, hogy zajlik-e felvilágosítás egy adott intézményben. Ezt az iskolák többségét fenntartó önkormányzatok tehetnék meg, ha akarnák. Mind az oktatási tárca, mind az Egészségügyi Minisztérium háttérintézménye, az Országos Egészségfejlesztési Intézet támogat civil programokat, az utóbbi monitorozzra is a programokat, tankönyveket és képzéseket. A minisztériumban nem tudták pontosan megmondani, mennyit költenek kifejezetten szexuális nevelésre, az OEFI-nál évente 5-10 millió forintot fordítanak szexuális nevelésre és AIDS-megelőzési célokra.

Német felvilágosító könyv 1976-ból. Táguló értelem

A hvg.hu által – véletlenszerűn – megkeresett általános és középiskolák mindegyikében úgy nyilatkoztak az igazgatók, hogy náluk "megfelelően" zajlik a szexuális felvilágosítás. Az egyik iskolában például alapelv, hogy a felvilágosító órákon nem vehet részt az osztályfőnök, mert akkor oldottabb a hangulat. Másutt a védőnő óvszert oszt a kérdéseire adott jó válaszokért. Olyan direktori tájékoztatást is kaptunk, hogy „nálunk nem divat teherbe esni”. Egy piarista gimnáziumban tanító atya szűkszavúan csak annyit közölt, hogy természetesen náluk is van felvilágosítás – a keresztény erkölcsöknek megfelelően. Talán a fentiek miatt fordulhatott elő az is, hogy a Lux Elvira elnöklésével működő Magyar Szexológiai Társaság tankönyvére egyáltalán nem voltak kíváncsiak az iskolák, és a Szexuális Nevelés és Kultúra Elősegítéséért Alapítvány képzéseire és oktató csomagjára is a megkeresett 4400 iskolából csak 747 jelzett érdeklődést. Utóbbi esetében olyan feltételek mellett, hogy 3 éven keresztül teljesen ingyen kaptak volna mindent, beleértve az akkreditált pedagógusképzést. "Nem hiszem, hogy a többi iskolából azért nem jelentkeztek, mert megoldották volna a kérdést, sokkal inkább azért, mert az az általános hozzáállás, hogy 'ezt is a mi nyakunkba varrják'" - fűzi hozzá Gyarmati Tamás, az alapítvány elnöke.

„Sokan azt hiszik, perverz vagyok, hogy ennyire fontos nekem ez a dolog” – mondja Gyarmati, aki az utóbbi 13 évben végigjárta az illetékes minisztériumokat, intézményeket, támogatást azonban nem kapott. „Túlzásnak tűnhet, én mégis úgy gondolom, a szexuális felvilágosításnak gazdasági hatása is van” – mondja a háziorvosként praktizáló Gyarmati, utalva arra, hogy a kiegyensúlyozott szexuális életet élő férfiak és nők pszichéje jobb, immunrendszere ellenállóbb, munkakedvük és terhelhetőségük jóval nagyobb, az eredmény így kevesebb táppénz és nagyobb termlékenység - sorolja a szakemeber. A szexuális nevelés nem csupán a fizikai érintkezés mikéntjéről szól, fontos elem a morál is, a kapcsolatban való létezés, az érzelmi kötődés – magyarázza Lux Elvira, utalva a társadalom felelősségére. Szerinte „fejétől bűzlik a hal”, azaz a legfontosabb alapértékek hiányában olyan példákat tudnak csak követni a fiatalok, amilyenek a családok széteséséhez vezetnek.

Még a viccek sem az igaziak

Pistike hazamegy a suliból, és lelkesen meséli: - Ma szexuális felvilágosítás volt az iskolában! Az igazgató bácsi elmondta, hogy hol nem szabad, a doktor bácsi elmondta, hogy mikor nem szabad, a tisztelendő atya pedig azt mondta el, hogy mit nem szabad. ***** - Anya, mi az az orgazmus? - Nem tudom kislányom, menj, kérdezd meg apádat! ***** A szexuális felvilágosítás témában dolgozatot írnak a diákok. A tanár kiadja a feladatot: – Rajzoljatok le egy női nemi szervet! Az egyik lány szégyenlősen lesüti a szemét, mire a mellette ülő srác felkiált: – Tanárnő, ez nem ér! Tetszik látni, hogy puskázik!

A fiatalok kettős életet élnek, a szülők többségének fogalma sincs, mi történik a gyerekével – mondja Dikó Mariann, a Péterffy Sándor Utcai Kórház Tinédzserambulanciájának vezetője. A hozzájuk fordulók többsége könnyedén, már-már gátlástalanul beszél a szexről. A legfiatalabb „terhesük” 13 éves. A doktornő is úgy véli, csehül áll a szexuális felvilágosítás helyzete. Szerinte nem középiskolában kellene elkezdeni a szexuális nevelést, hanem már az általános iskola 3-4. osztályában. Ezt a képet árnyalja Gyarmati doktor tapasztalata, akinek egy kis faluban azt mesélték a gyerekek, hogy 12-13 éves kislányok hétvégente - a gyengébb idegzetűek és a gyerekkorúak most nézzenek a következő bekezdésre - „szopóversenyeket” rendeznek.

Svédországban már az óvodások is felvilágosultabbak uniós kortársaiknál, ott ugyanis képeskönyvet adtak ki szexualitásról, ami Peti, Ida és Picuri címmel már magyar nyelven is megjelent – nyilván a 4-5 évesek szintjén. Gyarmati elmondása szerint 3 főszabály van a gyerekek felvilágosításakor: 1., ha kérdeznek, válaszolni kell, 2., csak arra kell válaszolni, amit kérdeznek, 3., az ő nyelvükön és értelmi szintjükön kell beszélgetni velük. Az említett könyvben például a kisbaba a mama pocakjában úgy él, mint bárki „odakint”, vagyis például asztala meg ruhája van – hogy a kisgyerek is el tudja képzelni. Ebben a korban ugyanis csak a legritkább esetben kell a „hogyan születik a kisbaba” kérdésnél összetettebb témákra készülniük a szülőknek, ilyen alapokkal azonban szerves része lehet a szexualitás az ember életének. Gyarmati szerint eredményes lehet még az Egyesült Államokból indult, már Magyarországon is létező kezdeményezés, miszerint kortárs segítők végzik a felvilágosítást, vagyis a gyerekek  a témában felkészített egyik társuktól kapják meg a fontos információkat. A másik véglet persze szintén elterjedt, szintén az Egyesült Államokban, ahol – a Bush-kormányzat támogatásával – sokszor abban merül ki a szexuális nevelés, hogy a terhesség és a nemi úton terjedő betegségek elkerülésére az önmegtartóztatást ajánlják.

Kép egy német gyerekeknek szánt felvilágosító könyvből. Leplezetlenül

Magyarországon 2005-ben is közel hatezer terhességmegszakítást végeztek a 18 év alattiak körében, összesen több mint 48 ezret, így száz élveszületésre 50 abortusz jutott. Az oktatási tárca tájékoztatása szerint a 2004/2005-ben indult programjuk eredményeképpen az utóbbi két évben 2100-zal csökkent a terhesség-megszakítások száma. Mivel a 2004. évihez képest 400 esettel kevesebb volt 2005-ben, az igazi áttörés vélhetően 2006-ban következett be. A nemi betegségek és az AIDS terjedése is indokolttá tenné, hogy az eddigieknél többet beszéljenek a szexről a fiataloknak. (A HIV-fertőzöttek száma évről-évre nő, 2004-ben 75, 2005-ben már 106 esetet regisztráltak.)

Az örömszerzés, a kiegyensúlyozott kapcsolat, az érett érzelmi és szexuális magatartás már csak hab a tortán. Annak tudatában, hogy a tinédzser fiúk több mint 90 százaléka és a lányoknak is több mint 60 százaléka maszturbál, a magyar felnőttek pedig – egy önkitöltős felmérés szerint – a harmadik legtöbbet szeretkező nemzet tagjai, több mint furcsa, hogy azt sem tudjuk elmondani, mit csinálunk mivel és hogyan.

"Mindenkinek joga van"

Ma a fiatalok nemi élete 3-5 évvel korábban kezdődik, mint a huszadik század elején – olvasható Szilágyi Vilmos Vezérfonal az intézményes szexuális neveléshez című tanulmányában. Eszerint átlag 16-17 évesen veszítik el a szüzességüket a fiatalok. Felvilágosító könyvek már a XX. század elején megjelentek, 1907-ben például egy német professzor ragadott tollat, s írt a nemi erkölcsről „vallásos meggyőződéstől tüzes nyelvén”. Freud a libidó fogalmával kavarta fel az állóvizet. A huszas, harmincas években a német szexuálpolitikai mozgalom radikális korszerűsítést tartott kívánatosnak a szexuális nevelésben, ám a II. világháború elsöpörte a kezdeményezést. Svédországban már az ötvenes évektől kötelező a nemi nevelés, és a hatvanas évektől Németországban is központi ajánlásokat fogalmaztak meg az iskolák számára. Magyarországon csak a hatvanas években jelent meg néhány könyv erről, közülük egy ideig a legnépszerűbb Hirschler Imre: A nők védelmében című könyve volt. Az ő nevéhez fűződik az a "történelmi" tett is, hogy először ő mondta ki a királyi rádióban a csikló szót, amire a felháborodott levelek tömkelege érkezett. A hetvenes évek ifjúsági lapkiadása is felfedezte magának a témát, és Veres Pált országosan ismertté tette a Magyar Ifjúságban, majd az Ifjúsági Magazinban vezetett levelezési rovata, Az orvos válaszol. A rendszerváltás után sem szenteltek nagyobb intézményi figyelmet a szexuális nevelésnek, ma sincsenek államilag elfogadott irányelvek. Szilágyi tanulmánya megemlíti a WHO (Egészségügyi Világszervezet) 1975-ös határozatát, amely szerint „mindenkinek joga van a szexuális felvilágosításhoz, és ahhoz, hogy a szexuális kapcsolatokat ne csak a nemzés, hanem az örömszerzés lehetőségeként fogadja el”.