Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Az élet méltó befejezése címmel január 5-én kerekasztalbeszélgetés-sorozat1 indult a Duna Televízióban. Öt hétfő este, február 2-ig Bitó László író, fiziológus moderálásával ismert értelmiségiek beszélgetnek az élet és a halál kérdéseiről, s a sorozatot a Duna Autonómia és a Pax TV is leadja a közeljövőben. A csütörtöki, Bitó budapesti lakásán lezajlott sajtóbeszélgetés apropóját a Duna TV-n futó sorozat adta. Bitó az eutelia, azaz jó vég intézményének bevezetését sürgeti.
|
|
Az euteliával foglalkozó hivatásos szakembereket Bitó átsegítőknek nevezi. Elképzelése szerint az átsegítők arra esküdnének föl, hogy adott helyzetben a betegeket átsegítik az életből a halába, önrendelkezési jogukat maximálisan tiszteletben tartva. Az átsegítők ugyanúgy választhatók lehetnének, mint például a szülész-nőgyógyászok. Az átsegítőnek pontosan tudnia kell arról, hogy páciense meddig akar például mesterséges táplálást, meddig szeretné, hogy életben tartsák. Az önrendelkezési jogot a beteg áthelyezné az átsegítőre, de bármikor vissza is veheti azt; a rokonok mindebbe nem szólhatnának bele. „Csináljunk pozitív élményt a halálból. […] Mindehhez azonban a társadalom gondolkodásmódját meg kell változtatni” – mondta. A hvg.hu kérdésére sikerült megtudni, hogy az átsegítő legfontosabb ismérve az empátia. Orvos nem lehet átsegítő, mert a hippokratészi esküvel ellentétes a tevékenysége. Az euteliával foglalkozó testület vélhetően az Egészségügyi Minisztériumnak lenne Bitó szerint felelős.
A szakember kétféle halált különbözet meg: az egyik, amelyik „életutunk közepén elénk áll; ez ellen a halál ellen minden erőnkkel küzdeni kell”. Az életút végén ránk váró halál ellen viszont nem érdemes küzdeni, „ő fog győzni”. Ma szűkek a lehetőségek: az ember a végrendeletében kérheti, hogy adott esetben ne élesszék újjá, „de lehet, hogy ezzel életem legszebb tíz évétől fosztom meg magam”. Viszont arra nincs mód, „hogy élesszenek újra és ha egy héten belül rájönnek, hogy ilyen és ilyen fogyatékosságom van, akkor adjanak egy injekciót”.
A hvg.hu arra volt kíváncsi, hogy a több mint három éve kómában fekvő Ariel Saron vagy a sajtóbeszélgetés előtti nap gondnokság alá helyezett, két és fél éve szintén kómában lévő Toller László esetében mi lehetne a teendő, tekintettel arra, hogy együknek sincs akarata, így nem képesek az átsegítő segítségét kérni. Választ azonban lapunk csak a nyolcvanegy éves Saron esetére kapott: „hagyják meghalni”.
Egy másik újságírói fölvetésre, miszerint az elképzelés egyik buktatója az egyházak ellenállása lehet, Bitó úgy reagált: a katolikus egyház régebben teljes mértékben a hamvasztás ellen volt, manapság viszont jóval megengedőbb ebben a tekintetben, tehát remélhető, hogy más kérdésekben – így az euteliával kapcsolatban – is változik az egyház álláspontja.
Lapunk azt is szerette volna megtudni, hogy akár a Tanakh, akár az Újtestamentum mennyire kompatibilis az euteliával. „A zsidó-keresztény kultúrában ott a felebaráti segítségnyújtás. Nyújtatunk segítséget ahhoz, hogy valaki éljen, nyújthatunk segítséget ahhoz, hogy valaki meghaljon” – reagált a hvg.hu kérdésére Bitó.
Szegő Péter
Kinyomtatom
Elküldöm
