szerző:
Szalai Balázs - Szlavkovits Rita

Pótolhatatlan kora középkori szakrális régészeti maradványokat romboltak le a szegedi Dóm tér átépítése közben. Az építésügyi hatóság műszaki okokra hivatkozva, a régészek javaslatát negligálva adott engedélyt a bontásra. A közel két és fél milliárdos építési beruházás, amelynek a gazdája a Szeged-Csanádi egyházmegye, épp a város legkorábbi egyházi maradványainak a megsemmisítéséhez járult hozzá. A régészek háborognak, de csak titokban. A történet rávilágít a „beruházóbarát” örökségvédelmi törvény hibáira.

Arról, hogy a szegedi Dóm tér átépítéséhez kötődő földmunkák közben helyrehozhatatlan károk keletkeztek, már tavaly év végén városszerte pletykáltak. Decemberben a Móra Ferenc Megyei Múzeumban tartottak egy konferenciát, ahol Lajkó Orsolya, a beruházást megelőző, kötelező régészeti feltárásokat vezető régész – több, jelen lévő régész visszaemlékezése szerint – szinte sírva mesélte, hogy az ásatás közben a lelőhely feltételezések szerinti legkorábbi maradványaira bukkantak.

Mindezt bejelentették az örökségvédelmi szakhatóságnak, amely 2013 óta a megyei kormányhivatal. Ezt követően a beruházó, a Szeged-Csanádi Egyházmegye, a feltáró régészek, valamint a szakhatóság képviselőjének részvételével helyszíni szemlét tartott, melynek alapkérdése az volt, hogy milyen műszaki megoldást alkalmazzanak a nehéz körülményekre (magas talajvíz, esőzések), a leletre és a kivitelezési határidőkre tekintettel.

A régészek ragaszkodtak volna ahhoz, hogy legalább egy későbbi feltárás lehetőségét ne vessék el, ezért a maradvány elfedését javasolták, ami időigényes és költséges folyamat. Ezzel szemben a hatóság – a beruházónak kedvezve – a maradvány elbontása mellett döntött.

©

Miután a történtekről a szóbeszédekből tudomást szereztünk, megkerestük az ásatást vezető régészt (aki ekkor még nem zárkózott el a beszélgetéstől), majd a Móra Ferenc Múzeum igazgatóját és az intézmény sajtóreferensét. A múzeum az ásatásról készült jelentést elküldte ugyan, ám ezt követően hiába próbáltunk újra beszélni a jelentést készítő múzeumi régésszel, ő már nem kívánt nyilatkozni.

Ezután több olyan régészt is megkerestünk, aki benne van a „szaknévsorban” (a Miniszterelnökséghez tartozó örökségvédelmi államtitkárság honlapján), de névvel egyikük sem vállalta, hogy beavat minket a részletekbe. A Magyar Régészeti Szövetség elnöke megkeresésünkre azt mondta, senki nem jelezte feléjük, hogy gond van, és ők csak akkor tudnak lépéseket tenni, ha erre felkérik őket. Lassányi Gábor egyúttal utalt egy 2012-es közleményükre, amelyben az akkoriban sokat vitatott Örökségvédelmi Törvény „beruházóbarát” voltára hívta fel a figyelmet.

Gyorsított kivitelezés

A Dóm turisztikai attrakcióinak fejlesztési projektje 2012 novemberében a kormány javaslatára került a kiemelt beruházások listájára, sőt az eredetileg 2,1 milliárd forintos összeget 280 millió forinttal meg is emelték. 2014. júniusban hirdettek eredményt az 1,6 milliárd forintos kivitelezői közbeszerzésen, melyet a 9 induló közül – a győri, szintén régészeti vitákat kiváltó Duna Kapu beruházáson is dolgozó – West Hungária Bau Zrt. nyert el a Kalotherm Zrt.-vel közös konzorciumban. Ezt követően indulhatott a régészeti munka, ami december első hetéig tartott. Ekkor rendezték azt a konferenciát a Móra Ferenc Múzeumban, ahonnan a felháborodott és elkeseredett hangok is kiszivárogtak.

„Ami halott, azt nem lehet feltámasztani”

A hivatalosan megküldött ásatási jelentésből kiderül, tavaly novemberben olyan maradványok bukkantak elő, amelyeket az előző kutatások nem ismertek. Annyi idejük volt a régészeknek, hogy a falmaradványokból mintát vegyenek. Ezeket aztán a Debreceni Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékén megvizsgálták: a habarcsminták hidraulikus vizsgálata szerint nem zárható ki, hogy a maradványok 12. századiak vagy annál korábbiak is lehetnek. Mivel az elbontás miatt referenciavizsgálatokat nem tudtak végezni, ma már csupán abban bízhatnak a régészek, hogy a Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai Tanszékén pontosítani tudják a leletnek legalább a korát. Horváth Ferenc nyugalmazott régész lektorált egy tanulmányt az ásatásról, melyhez kapcsolódóan az alábbi lektori megjegyzést fűzte:

©

Több név nélkül nyilatkozó régész kérdésünkre megerősítette, a Dóm tér Szeged egyik legfrekventáltabb régészeti lelőhelye, és itt, az egykori Templom téren kulminálódik a város múltja – igaz, a föld alatt. A Dóm építésekor a középkori Dömötör templom egy részét már elbontották. Ami a Dömötör toronyból látható, az a föld felszíne feletti legrégebbi szegedi műemlék. Az 1879-es árvíz után feltöltötték a város talaját, így jóval mélyebbre kerültek a feltételezett emlékek, ezért is lenne áldás, ha egy nagyobb beruházást úgy lehetne ütemezni, hogy azzal együtt egy feltárást is el lehessen végezni, ne pedig csak megfigyelőként lehessenek jelen a régészek.

A 20-30-as években végzett a területen kutatásokat Cs. Sebestyén Károly, az ő tanulmányai szolgálnak ma is alapul a régészeti kutatásokhoz. Az említett, novemberben lerombolt, falmaradványok ezek között nem szerepelnek. Ezért lett volna fontos az utókor számára megőrizni a feltárás lehetőségét, illetve biztosítani a falak beható vizsgálatát. Novemberben jószerivel semmire nem maradt idő. Annyi tudható magáról a leletről, hogy nincs összefüggésben a középkori Demeter templommal, s talán a habarcsminták jelenleg is folyó vizsgálatából kiderülhet, valóban a terület legkorábbi templomának maradványait találták-e meg. Maga a fal az enyészeté lett mindörökre.

Miért nem rendeltek el feltárást?

A megkérdezett régészek zöme a beruházással kapcsolatban már a Csongrád Megyei Kormányhivatalnak azt a határozatát is megkérdőjelezte, amely régészeti megfigyelést írt elő, nem pedig feltárást. Az előbbi azt jelenti, hogy régészeti szakemberek a beruházás kivitelezése közben dolgoznak, és ha menet közben találnak valamit, a jogszabályban előírt idejük van arra, hogy a munkájukat végezzék. (A határozat egyébként megegyezett a még független szakhatóság 2012. novemberi állásfoglalásával, amely szintén régészeti megfigyelést írt elő az érintett területen.) A régészek szerint helyesebben járt volna el a hatóság, ha védetté nyilvánítja a területet, akár időszakosan is, vagy – mivel a történelmi városmagról van szó – kezdeményezni lehetett volna a teljes feltárást.

Törvényt nem sértett a Csongrád Megyei Kormányhivatal: a 2013 januárjától hatályos örökségvédelmi törvény régészeti megfigyelés előírását teszi lehetővé, ha a területen „szórványos a régészeti örökségi elemek előfordulása”, a „talajmunkák nem érik el a lelőhelyek előfordulásának szintjét”, valamint arra az esetre, ha „a terület bolygatott”. A három variáció közül ez utóbbira hivatkozhatott a szakhatóság, hiszen amikor a Szegedi Szabadtéri Játékok kiszolgáló helyiségeit a Dóm lépcsője alá építették, akkor már sok régészeti elemet szétvertek. A régészek szerint viszont ez a terület annyira gazdag leletekben, hogy mindenképpen megérte volna, hogy a hatóság másképp döntsön. Több forrásunk szerint ez a szakhatóságnál is felmerült, és volt olyan szakember, aki épp a Dóm téri beruházás vitatott szakhatósági állásfoglalására hivatkozva távozott az örökségvédelmi hivatalból, röviddel a hatóság kormányhivatalba való beolvasztása előtt.

©

De mi történhetett, hogy végül a hatóság novemberben elrendelte a bontást – a régészek véleményét semmibe véve? Az egyik tervező (aki hosszabban nem kívánt nyilatkozni) annyit elmondott, a szóban forgó esetben olyan magas volt a talajvíz, hogy az már statikailag veszélyeztette a Dömötör torony állékonyságát. Régészektől viszont azt hallottuk, hogy az épülő látogatóközpont szigetelési munkálataihoz szükséges munkagödörnek volt útjában a legrégebbi régészeti elem. A múzeumtól kapott ásatási térképen egyébként látszik, több olyan lelet is előkerült, amelyek felbukkanására nem számítottak, mivel azokra korábbi kutatások nem utaltak – ezek is elpusztultak.

A beruházó Szeged-Csanádi egyházmegye álláspontja szerint nekik nem állt módjukban beavatkozni a régészettel kapcsolatos folyamatokba, az ásatási munkálatokról a Móra Ferenc Múzeum a kivitelezővel, a West Hungária Bau Zrt. és Kalotherm Zrt. alkotta konzorciummal kötött szerződést. Arra a kérdésünkre az egyházmegye nem tért ki, hogy mit gondolnak arról, hogy beruházásuk miatt épp egy kora középkori szakrális emléket semmisítettek meg. Csak annyit jegyeztek meg, hogy a beruházás az ásatások miatt van csúszásban, és emiatt keletkeztek pluszköltségek is.

Egy törvény kálváriája

A második Orbán-kormány megalakulása után röviddel rögtön módosították az örökségvédelmi törvényt. 2010 augusztusában megszüntették az országos ásatások lebonyolítását végző Kulturális és Örökségvédelmi Szolgálatot, és decentralizálták a rendszert: a feladatokat a megyei múzeumok vették át, a koordinációt pedig a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve az Örökségvédelmi Központ. Az intézkedés nem kevés pénzről szólt: az útépítésekhez kapcsolódóan ugyanis az elmúlt évtizedben tízmilliárdokat kellett a beruházóknak régészeti feltárásokra költeniük. A módosított törvényben eltekintettek attól, hogy a beruházónak előzetes lelőhely-diagnosztikai kockázatelemzést kelljen készítetnie. 2013 januárjában kétéves ádáz vita után új örökségvédelmi törvény lépett hatályba: az új szabályozás a beruházók szemszögéből pozitív változásokat hozott, az örökségvédelmi szempontok hátrébb sorolódtak. Ekkor olvadtak be a független örökségvédelmi hivatalok a kormányhivatalokba: így ugyanaz a hivatal dönt örökségvédelmi szakhatóságként, amelynek építésügyi hatóságként is el kell járnia. 2015 januárjában újabb kulturális örökségvédelmi törvény lépett hatályba, amiről a régész szakma azt gondolja, hogy szintén „beruházóbarát, de legalább tiszta viszonyokat teremt”.