Amikor csak túlélni akarod az űrhajós kiképzést, miközben egy elsüllyedt helikopterről próbálsz kievickélni az óceánból. Amikor egy hónapot töltöttél karanténban egy floridai házban, de még a medencében sem volt időd úszni. Amikor felfújódik a fejed és megduzzad a nyelved, miközben próbálod kialudni magad az űrhajón. Amikor bekopog az ablakon egy űrhajós, hogy helló, megérkeztél! Amikor olyan vacsorával várnak az űrállomáson, hogy észre sem veszed a fejed felett lebegő tortát – ilyen élményekről számolt be szombaton a Millenárison Kapu Tibor, az első magyar, aki a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) szolgált és tartalékosa, Cserényi Gyula.
Mi szeretnél lenni?
A Sztárboxhoz hasonló felkonferálással köszöntötte a magyar űrhajós program sztárjait több száz rajongó előtt Szujó Zoltán műsorvezető szombaton a Millenárison rendezett közönségtalálkozón, ami lényegében egy családi piknik volt rohangáló gyerekekkel, anyu szoknyáját rángató csemetékkel, „anyu, én is űrhajós akarok lenni!” A két űrhajós igyekezett is bátorítani az álmodozókat, egyszersmind le is hűtve a kedélyeket – ez ugyanis nem egy sétagalopp.
Kapu Tibor kutató űrhajós, aki közel három hetes szolgálat után, múlt pénteken tért haza a Földtől 400 kilométerre keringő űrállomásról, valamint Cserényi Gyula tartalékos a kiképzés, majd az utazás viszontagságairól is mesélt a fűben heverésző közönségnek.
A két mérnök még 2022 januárban jelentkezett a magyar űrhajósprogramba, 245 jelentkező közül válogatták ki őket, tavasszal már Németországban vizsgáztak, majd tavaly májusban szűkült le a kör két főre, egyéves alapkiképzés után. Tavaly augusztusban utaztak Houstonba, ahol már speciális kiképzést kaptak, de az csak később derült ki, hogy Kapu lesz közülük a befutó.
Cserényi Gyula és Kapu Tibor fogadása a Milennárison
Reviczky Zsolt
A kiképzést mindketten embert próbálónak írták le, főleg azt, amikor a túlélést gyakorolták: berakták őket a hírhedt „pofazacskó-lengető” centrifugába, majd olyan parabola utakra vitték fel őket egy átalakított Boeing utasszállítóval, ahol felváltva voltak kitéve 2 G-s terhelésnek és 20 másodperces súlytalanságnak (ezt hívják űrhajós körökben vomit cometnek, vagyis okádós üstökösnek). Mindezt tizenhétszer játszották el egyetlen út alatt.
Hát, nem élveztük, a legnagyobb eredmény az volt, hogy még életben vagyunk
– mesélte Cserényi Gyula.
Kapu Tibor a kiképzésről azt mondta, a tananyag 95 százaléka olyan vészhelyzetek begyakorlásáról szólt, amelyek előfordulására 5 százaléknál is kisebb volt az esély. De pont ez alapozta meg a biztonságérzetüket, mivel szinte bármilyen váratlan helyzetre készségszinten – „izom-memória” szintjén – felkészítették őket, hogy a szemük se rebbenjen, ha valami balul sül el odafönt az ISS-en.
Űrhajósokra várva
Reviczky Zsolt
Magyarország, Németország, Japán, USA – az évek alatt számos országban vettek részt különböző gyakorlatokon, miközben egy több mint ezerfős csapat biztosította a küldetés előkészítését és lebonyolítását.
„Van egy japán modul az ISS-en, én ott táboroztam egy kis fülkében, hálózsákkal” – magyarázta Kapu Tibor, miért kellett Japánban is gyakorlatozgatniuk az utazás előtt.
A küldetés parancsnoka egy legendás amerikai űrhajós, Peggy Whitson volt, aki öt nap híján 700 napot töltött az űrben. Kapu feszt próbálta meghosszabbítani a küldetést, hogy kijöjjön a kerek szám, meg amúgy is, a szavai alapján inkább maradt még volna tovább, de végül „csak” négy nappal hosszabbra sikeredett a 14 naposra tervezett ISS-szolgálatuk.
Peggy Whitson űrhajós az ISS-en
NASA
A sorozatos halasztások miatt végül rekordot állítottak, 33 napot töltöttek megszakítás nélkül karanténban az utazás előtt, elvágva a külvilágtól. Mondjuk ezt egy floridai, medencés házban töltötték, edzőgépekkel meg medencével (maszkban), de még így sem volt idejük úszkálni. Szerencsére kiengedték őket néha a tengerpartra futni. „Enélkül nem tudtam volna végigcsinálni” – emlékezett vissza a karanténra Cserényi Gyula.
Három-négy halasztás is volt, „mindig mondták, hogy most aztán már tuti megyünk” – idézte fel Kapu Tibor az idegőrlő várakozást az indítás előtt. Ebben – egészíti ki Cserényi – az is közrejátszott, hogy a NASA többszörösen túlbiztosítja a küldetéseket, a legapróbb malőr után is többször átvizsgálják az űrhajót és a rakétát.
Itt az emberélet az első, ezzel nem játszunk
– mondta Kapu Tibor.
Cserényi és Kapu barátsága
Reviszky Zsolt
Mire végre eljutottak a startig, azt Cserényi már egy közeli kilátópontról szemlélte – éjjel kettőkor -, csakhogy a halasztások miatt a bioritmusukat, az alvási ciklusukat is állandóan igazítani kellett az indulás tervezett időpontjához, így végül Kapu Tibor az űrhajóban próbálta kialudni magát.
Elkártyázták
A felszállás előtt egyébként pókerezett is a legénység, egy lebutított változatával a kártyajátéknak, a négyfős legénység három kezdőjének kellett legyőznie a parancsnokot, ha utazni akartak – ez egy ilyen űrhajós hagyomány, de végül sikerült…
A startolást Kapu gyermeki sikollyal nyugtázta:
amikor fekszel fölfelé az ülésbe szíjazva, a feneked alatt a világ legnagyobb rakétája, ami szinte életre kel és eggyé válsz vele, mosolyra fakadsz.
A felbocsátás hangja a fülhallgató miatt kevésbé volt zavaró, „de vibrál az egész, érzed, hogy része vagy a rakétának”.
A Falcon óriás rakéta első fokozata száz kilométerre visz, majd leválik, ez 2-3 perc, magyarázta Cserényi Gyula.
„Több száz tonna üzemanyagot ürít ki a rakétád ez alatt, 3 G terhelés alatt vagy, majd beindul a második fokozat, ez 6-7 perc, amikor már 4-5 G-s terhelés nehezedik a mellkasodra” – veszi át a szót Kapu. „Jó érzés, rettenetesen élveztük.”
A leghatalmasabb élmény viszont az volt szerinte, amikor kiszabadultak a Föld gravitációs fogságából:
hirtelen megszűnik a terhelés, beáll a csend és a súlytalanság, ahogy Föld körüli pályára kerülsz.
Kapu Tibor rajongói
Reviczky Zsolt
Örök életre beég – egészíti ki Cserényi, aki mindezt a Földi irányítóközpontból szemlélte éjjel, ahogy nappali világosságot varázsolt az égre az emelkedő űrhajó, majd az első fokozat visszatért a földre.
Kuss legyen!
Ne hangoskodjatok már annyit! – rivallt rá a parancsnok Peggy Whitson Kapura és indiai kollégájára, Suxra, annyira élvezték az utat. Többször is rájuk kellett szólni, miközben a 8 perces – és 200 kilométeres – emelkedés során a parancsnoknak többször kellett kommunikálnia az irányítóközponttal. Ez nem volt vicces: hétféle stádiumot kellett átélniük, amikor különböző protokollok voltak, mit kell tenni a vészhelyzeti szcenáriókra; ha valami baj van, esetleg abortálni kell a küldetést, „mert lángol a rakéta”.
Túlságosan élveztük
– vallja be szemlesütve Kapu Tibor.
Utána 28 órát utaztak az ISS-re, a Föld körül keringve 27 ezer km/órás sebességgel. Szépen lassan levedlették a szkafandert, átalakították a Dragon kapszula 9 köbméteres utaskabinját, hogy jobban elférjenek, miközben „a folyadékok felszállnak a fejedbe, megduzzad a fejed és feldagad a nyelved is”. Az úton próbálták behozni a karantén kialvatlanságát, szóval alvással, evéssel telt az idejük, más dolguk nem nagyon volt, mint hogy figyeljék a monitorokat meg egymást.
Meglepő módon mindezt szintén jól viselték, pedig féltek, hogy rosszul lesz-e valaki, de nem történt ilyen.
28 óra elteltével érték utól az ISS-t, a dokkolás az űrállomással szintén teljesen automatikusan történt, de a parancsnok és az indiai pilóta felkészültek, hogy bármikor átvegyék az irányítást. Elképesztő pontos ez a technika, de azért felvették megint a szkafandert, ha szivárgás lenne, vagy bármi.
Elpöfékelgettek
Persze a dokkolás önmagában is egy technológiai bravúr, Kapu ezt azzal érzékeltette, hogy a Dragon kapszuláján tizenhat fúvóka van, ami módosítgatja, emeli a kabin pályáját, ezek fél másodperces burst-öket jelentenek, „apró pöfékeléseket hallasz: tak-tak-tak”.
Az első prioritás, hogy a kabin hátulsó részén lévő napelemek mindig a Nap felé nézzenek, a második, hogy az elülső antennák műholdra tájolódjanak. Energia, kommunikáció.
Mindezt úgy kell elképzelni, hogy a Dragon állandóan forog, a kis ablakaiból vagy a Földet lehet látni, vagy az ISS-t.
A dokkolás előtt mindenki nagyon feszült volt, a csatlakozás katarktikus élmény volt. Cserényi Gyuláék a Földről izgulták végig a manővert.
Még mindig libabőrös leszek tőle, ha belegondolok.
Welcome on board!
Aztán jött a dokkolás, a zsilip nagyon lassan nyílt, aztán egyszercsak bekopogtatott egy űrhajós az ablakon.
A fogadó ceremónia – ölelkezés, hűtött (!) narancslé – után jött a körbevezetés, megmutatták, hol a vécé meg a konyha. Űrhajósunk beszámolója szerint, amikor átlebegett a Dragonból az ISS-re, kellett pár perc, hogy irányba helyezze magát – hogy hol a fent és a lent –, mivel ő a plafonról érkezett a Harmony modulba.
A fogadóbizottság – az ISS 7 fős legénysége – azt kérte, csukják be a szemüket. „Így vezettek be minket a kupolába, az ISS észlelő helyiségébe, ezt sosem fogom elfelejteni.”
Az űrbeli étkezésről az egyik andekdota az volt, hogy az amerikai modulban szigorúan vigyáznak a csomagolásra, a sótartalomra meg miegyebekre.
Jó, hát nem egy nyírségi töltött káposzta volt, amit ettünk, de amúgy sem nagyon érzel ízeket. Ehhez képest az oroszok (akik a Zarja modulban vannak) igazi oldszkúl életet élnek, konzerv kajákat esznek és tesznek a sótartalomra, az izomtömegre meg csontozatra. Még tortájuk is volt, karamelles-diós!
Nézz fel!
Az amerikai modulban csak kanalat használhattak, de az oroszok késsel szelték a tortát. Hetente volt össznépi vacsora – akkor rekord sokan, 11-en voltak egy apró konyhafülkében, többen a plafonon lebegtek, hogy elférjenek. Kapu Tibor onnan tudta meg, mi lesz a desszert, hogy egy kollégája szólt: nézz csak fel! És felettük lebegett a torta.
Közben volt edzés, expander, a náluk hosszabb időt – több hónapos missziót – töltő legénység napi 1-1 óra edzést és futást abszolvált, és van szobabicikli is, meg ellensúlyok, hogy ne szálljanak el.
Kapu még gitározott is – Chris Hetfield híres, limitált szériájú hangszerén játszott –, Rubik-kockázott, zenét hallgatott, filmet nézett, de a legjobb az volt, amikor másfél órája volt a küldetés vége előtt a kupolából nézni a Földet (nagyon ritka élmény, hogy egyedül lehetett és volt énideje, mert amúgy minden percük be volt táblázva.)
Annyira gyorsan keringtek a Föld körül – másfél óránként kerülték meg a bolygót –, hogy ötpercenként más és más terület felett repültek el.
Alattad épp napsütés, ötszáz kilométerre vihar. Itt most valakinek épp jó napja van, odébb valakinek meg rossz – így éli meg egy űrhajós a bolygót nézve az emberiség egységét és különbözőségét, ez az űrfilozófia, a perspektíva-váltás, amin minden asztronauta átesik.
Eloltottam a gázt?
Az utolsó nap – túl a 25 magyar kísérleten – már a pakolásról szólt. De ez sem úgy ment, mint egy balatoni családi utazás, bár Kapu Tibor is háromszor visszafordult, mint akinek nem akarózik hazajönni – viccelődtek is vele erről az ISS tapasztaltabb űrhajósai.
Bárcsak űrhajós lehetnék
Reviczky Zsolt
A Dragon visszatéréséhez grammra kiszámolják a súlyt, és ha csak egy fényképezőgép objektívjét ottfelejted, azt is vissza kell vinni.
Aztán jött a ledokkolás és a mozdulatlanság, leszíjazva fekvés, amíg nem csobbannak ejtőernyőkkel az óceánban.
Akik ismernek tudják, hogy 90 percig egy helyben ülni, az nem az én sportom
– hallhattuk hiperaktív űrhajósunkat.
Amikor beléptek a légkörbe, 1600 fokot és több mint 4 G nehézkedést kellett kibírniuk. Húsz nap után minden sokkal nehezebb volt, „még a karom is, és a mobiltelefon a kezemben.
„Lefelé ereszkedve már nincs sem csomagtartó, sem rakéta a feneked alatt, teljesen más a rezgése a rendszernek” – így élte meg a visszereszkedést a magyar űrhajós.
Sok űrhajós számára a legnagyobb izgalom az ejtőernyőzés a leszálláskor: először a fékezőernyő nyílik, majd a főernyő, de közben rádiócsend van, mert ahogy áthaladnak a plazmán, megszűnik a kommunikáció az irányítóközponttal. Ez egy kritikus szakasz.
„Az ernyők nem rántottak rajtunk túl nagyot, a csobbanás viszont hangos volt. A himbálózás már nem olyan vészes, és ekkor sem lett senki rosszul” – mesélte.
Jéghideg vízben evickélve
Még itthon, majd Houstonban is gyakorolták a mentést, így azt is, hogy egy felborult helikopter a víz alá süllyed, és ki kell mászni belőle – ezt már Cserényi Gyula mondja a kiképzésre visszaemlékezve.
Kapu Tibor rátromfol: „Jéghideg vízbe kellett ugrándoznunk a kiképzés során, és Sukla kolléga azt mantrázta végig, hogy meleg a víz, meleg a víz! Mondjuk az indiai kolléga volt egyedül végig kabátban, nem szívlelte a hideg klímát.”
Az indiai Subhansu Sukla, Kapu Tibor magyar űrhajós, az amerikai Peggy Whitson és a lengyel Slawosz Uznanski-Wisniewski, az Axiom 4 misszió legénysége kilövéshez készülődik a floridai Cape Canaveral Kennedy Űrközpontjában 2025. június 25-én pirkadat előtt.
MTI / PAP / Leszek Szymanski
Összességében Kapu és Cserényi barátsága, nem a rivalizálása határozta meg a beszélgetést, és az, hogy ez már nem a hőskorszak, amikor halálfélelemben kellett lavírozni a Mir űrállomáson. Az űrutazás lehet rendkívül szórakoztató is, és messze nem olyan veszélyes, ez a Kapu-Cserényi páros tapasztalata és egyben inspirációja is.
