A március 15-ei tüntetés után az lesz a tanárlázadás legnagyobb kihívása, hogyan tereljék közös platformra a különböző követeléseket megfogalmazó szakmai és civil szerveződéseket - ez volt a Corvinuson tartott kerekasztal-beszélgetés legfontosabb tanulsága. A miskolci Herman Ottó Gimnázium tanára szerint a mostani közoktatási rendszerre már felesleges több pénzt költeni, mert egy teljesen újra van szükség.

Lesz-e pedagógussztrájk? Hogyan alakul a tanárlázadás a tüntetés után? Hogyan reformálható meg a jelenlegi oktatási rendszer? Nagy vonalakban ezekre a kérdésekre keresték a választ azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Budapesti Corvinus EgyetemTársadalomelméleti Kollégiuma szervezett kedden. A magyar közoktatásról szóló beszélgetésen a neveléstudománnyal foglalkozó Mészáros György, az ELTE-PPK adjunktusa, Varga Júlia, az MTA KRTK Közgazdaságtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, az oktatásgazdaságtan kutatója és a tanárlázadás két jól ismert arca, Pilz Olivér, a miskolci Hermann Ottó Gimnázium tanára, az iskola közalkalmazotti tanácsának elnöke és Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) elnöke vett részt.

“Reformból reformba megyünk”

A kb. 50-60 egyetemista előtt megtartott beszélgetés első felében más-más szempontból, de azt foglalták össze a résztvevők, hogy mi nem működik a mai magyar közoktatásban. Itt is elhangzott, hogy alulfinanszírozott a rendszer, hogy mind a gyerekek, mind pedig a tanárok túlterheltek és a túlzott központosítás lehetetlenné teszi az érdemi pedagógiai munkát. Mészáros György szerint a rendszerváltás óta “reformból reformba megyünk”, de az Orbán-kormány oktatási reformja volt mind közül a szakmailag a legkevésbé védhető. Varga Júlia azt mondta, a mostani rendszer hibáinak hosszú távú hatásai lesznek: “tartok tőle, hogy nem is vagyunk a végén. A szülők is kezdik megérteni, hogy ez a rendszer rosszat tesz a gyerekeknek”.

Már a középiskolában is úgy tanulnak, mint az egyetemen

“Mindig azt mondták, hogy húzzunk ki valamit a tananyagból, de ebből az lett, hogy csak nőtt a tananyag mennyisége” – magyarázta Pilz Olivér, aki úgy látja, hogy a hatalmas tananyagmennyiség miatt a középiskolások manapság ugyanúgy “feltuningolják magukat” és dolgozatról dolgozatra tanulnak, mint az egyetemisták. Ezzel az a baj, hogy így a gyerekek nem sajátítanak el mélyebb tudást, miközben a középiskolában pont, hogy egymásra épülnek a tananyagok. “A tananyag nagysága miatt arra sincs idő, hogy a gyerekek kérdezzenek”, magyarázta Pilz, aki szerint nem véletlen, hogy a magyar gyerekek egyre rosszabbul teljesítenek a kompetenciateszteken.

Galló Istvánné és Pilz Olivér a Civil Közoktatási Platform alakuló ülésén az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban február 16-án
©

Ugyanakkor azt is elmondta, hogy a tanároknak is sokat kell tenniük azért, hogy jobb legyen az oktatás: “meg kell újulnunk a módszertanban, hogy élményszerű legyen a tanulás”. Mészáros erről azt mondta, hogy a jelenlegi tanárképzés tantárgyközpontú és nem készíti fel az egyetemistákat arra, hogyan kell a gyerekekkel bánni.

Nem vonzó a tanári pálya

A beszélgetés résztvevői arra is próbáltak választ adni, milyen minta alapján lehetne újjáépíteni a magyar közoktatást. “Nem kell feltalálni a magyar agykutatást” – mondta Varga Júlia, aki szerint más országokban már elég jól összefoglalták, hogyan is néz ki a jó oktatási rendszer. Például úgy, hogy jól érzik benne magukat a tanárok és a gyerekek, akik hasznosítható készségekkel hagyják el az iskolát. Az oktatási rendszere feladata lenne a hátrányos helyzetűek felzárkóztatása  is, “de ez most nincs így a magyar közoktatásban”.

Varga hozzátette, az is fontos, hogy jó képességű tanárok tanítsanak, akik később is megmaradnak a pedagógusi pályán. Ehhez viszont korrekt fizetés és az szükséges, hogy “értelmiségihez méltó értelmes munkát tudjanak végezni”. Azonban Galló Istvánné, a PSZ elnöke szerint jelenleg nem vonzó a tanári pálya: nincs jogbiztonság, nincs foglalkoztatási biztonság és a “pedagógus-életpályának csúfolt borzalom” is sokakat eltántorít, hogy tanárnak álljon.

“Pontokból már van elég”

Téma volt a Tanítanék mozgalom által szervezett március 15-ei vonulásos pedagógustüntetés is, és az, hogy milyen hatásai lehetnek az újabb megmozdulásnak. Pilz bízik abban, hogy a "nem nagyon ijedős" kormány végül hajlandó lesz érdemi párbeszédet folytatni. Szerinte ugyanis ha néhány héten belül nem történnek érdemi intézkedések, akkor csak egy évvel elodázzák a problémákat és a jövőre érettségizőkkel szúrnak ki. Például azokkal a diákokkal, akiknek a mostani szabályok szerint emelt szinten kell majd érettségizniük az adott szaktárgyból, úgy, hogy még egy mintafeladatsort sem láttak. Pilz szerint ha ezt a szabályt nem vonja vissza a kormány, “abból katasztrófa lesz”. A miskolci Herman Ottó Gimnázium tanára szerint az is biztos, hogy a mostani rendszerbe már nem érdemes több pénzt feccölni. Egy hasonlattal élve azt mondta, hogy “egy teljesen új kocsit kell venni”.

Pedagógustüntetés Miskolcon február 2-án
©

A PSZ elnöke szerint az lesz a legnagyobb kérdés a tüntetés után, hogyan lehet becsatornázni a különböző szerveződések elégedetlenségét, mert “pontokból már van elég”, mondta arra utalva, hogy a Pedagógusok Sztrájkbizottságának 25 pontos listája mellett többek között a Tanítanék Mozgalom, a Civil Közoktatási Platform és legutóbb a PDSZ is bejelentett egy követeléslistát, ezek “viszont nem egy irányba húznak”. Gallóné szerint ott hibáznak a szakszervezetek, hogy tisztán szakmai alapon kezelik az oktatás problémáit, miközben “ezek kőkemény politikai kérdések”. Gallóné hozzátette, fontosak az utcai megmozdulások fontosak, de az, hogy végül mire hajlandó a kormány, az már tárgyalások során fog eldőlni.

A szakszervezet elnöke a beszélgetés végén elmondta, ha úgy alakul, a PSZ kész lesz sztrájkot hirdetni. Igaz, hogy az érvényes törvények miatt ez nem lesz egyszerű. Egyrészt elvileg csak a munkáltatóval, vagyis a Kilkkel szemben lehet sztrájkot szervezni, arról viszont nincs jogi szabályozás, hogyan lehet a kormánnyal szemben sztrájkolni – pedig ez lenne egy esetleges munkabeszüntetés lényege. Másrészt sokan még mindig félnek, ahogy Gallóné fogalmazott: “áttörtünk egy falat, de még csak egy másik cellában vagyunk”.