szerző:
Nehéz-Posony Kata

Rossz kérdésre se igent, se nemet nem kell mondani.

Nehéz-Posony Márton Miért hiba a népszavazás bojkottja című véleménycikkére szeretnék válaszolni, azzal, hogy számos megállapításával egyetértek, azonban két kiindulópontban szerintem téved, amely miatt téves a következményekről szóló érvelése.

 

Miért hiba a népszavazás bojkottja?

Az október 2-ára kitűzött népszavazás nyilvánvalóan az uniós tagság támogatottságának megszondázása. A népszavazás bojkottja pedig azon az alapfeltételezésen alapul, hogy a választók nem győzhetők meg, így lényegében a politikai impotencia nyílt elismerése. Vélemény.

Az egyik, hogy a bojkottra szólító ellenzék eleve lemondott a támogatóiról, és arról, hogy meggyőzhetőek. Véleményem szerint nem erről mondott le, hanem figyeli a közvélemény-kutatásokat, amelyekből az tűnik ki, hogy sajnos a baloldali ellenzéki szavazók nagy része is migránsellenes, azaz a feltett kérdésre nagy valószínűséggel nemmel szavazna. Valójában a feltett kérdésre jó szívvel nem is nagyon lehet igennel szavazni, ha tényleg a kérdés szó szerinti értelmezését vesszük alapul, még akkor sem, ha semmi bajunk a migránsokkal, és együttérzőek vagyunk a menekültekkel. Így tehát még a nem menekültellenes rétegben is lennének, akik a feltett kérdésre nemmel szavaznának. Márpedig szerintem nem lehet eltekinteni attól, hogy pontosan mit tartalmaz a feltett kérdés, még akkor sem, ha tudjuk, hogy a kormányzat mögöttes szándéka valóban az EU-ellenes indulatok felkorbácsolása és az ország kivezetésének előkészítése.

A másik, hogy a kérdés nem arról szól, hogy tagjai maradjunk-e az EU-nak vagy sem. Ez közvetve sem olvasható ki magából a népszavazási kérdésből, kizárólag az azt övező (ezen a ponton egyetértünk) másodlagos politikai kommunikációból. A népszavazás intézménye ugyanakkor nem arra szolgál, hogy átvitt értelmű, mögöttes tartalmakkal bíró szavazásokkal befolyásolja a nép a törvényhozást, hanem arra, hogy konkrét ügyekben konkrét törvényalkotási kötelezettséget rójon az országgyűlésre. Mint ilyen természetesen maga a kérdés abszurd, és teljes mértékben ellentmond az idáig kialakult népszavazási kérdéseket elbíráló bírói gyakorlatnak, ahol is éppen azért kaszálják el a népszavazási kérdések döntő többségét, mert nem lehet a válaszok alapján egyértelműen meghatározni, bármelyik válasz esetén, hogy mi a törvényhozó pontos jogalkotási feladata. Most tekintsünk el attól is, hogy valójában jó-e és következetes-e a kialakult bírói gyakorlat (szerintem nem), hiszen a mostani népszavazással kapcsolatos vita nem erről szól. Jelen esetben éppen ez a legnagyobb baj a kérdéssel, hogy akármit is válaszol a választópolgár, teljesen értelmezhetetlen, hogy milyen törvényhozási feladata lesz ezzel az Országgyűlésnek.

Attól függetlenül, hogy ez a kérdés eljárásjogilag már lefutott, és sajnálatosan átment a rendszeren, a népszavazási kérdés és ezáltal a kiírt népszavazás törvénytelenségétől szintén nem lehet eltekinteni. Ezt a jogilag nonszensz helyzetet viszont nem lehet mással, mint kommunikációs eszközökkel megnyerni, de nem azáltal, hogy egy nem létező tartalmat tulajdonítunk a kérdésnek, hanem azáltal, hogy megvilágítjuk annak minden elemében hazug voltát. Azaz rámutatunk arra, hogy az EU-tagságunk nem csak előnyökkel, hanem kötelezettségekkel is jár, valamint arra, hogy a szimplán csak „kvóta”-ként elhíresült uniós feladat egyáltalán nem a menekültek kötelező betelepítését jelenti, hanem kizárólag a menekültügyi eljárások arányos elosztását. Azt kell tehát a választópolgárok tudtára hozni, hogy a kérdésben megfogalmazott uniós cél nem létezik, valamint azt, hogy Magyarország számára az uniós tagság jóval nagyobb előnyökkel jár, és járt eddig is, mint amekkora kötelezettségeket vállalnunk kell.

Nem azt mondja az ellenzék, legalábbis remélem, hogy eleve nem tudja meggyőzni a választóit valamiről, és hogy biztosan kevesebben állnak mellette, mint Orbán mellett, hanem azt, hogy egy rossz kérdésre, törvénytelenül kiírt népszavazásra nem lehet jó választ adni, és ezért ebben nem szabad részt venni sem. Még akkor sem, ha az érvénytelen népszavazás később a kormányzati kommunikációt nem fogja meggátolni abban, hogy a „nem”-ek többségét győzelemként kommunikálja. Éppen az várható el az ellenzéktől már nagyon régóta, hogy ne annak alapján tegyen, vagy ne tegyen valamit, hogy arra az orbáni gépezet mit fog lépni, hanem ismerje fel a saját üzeneteit. Ha tehát azt várjuk az ellenzéktől, hogy legyen képes meggyőzni a választókat, akkor azt is elvárhatjuk tőle, hogy legyen képes közvetíteni a kérdés hazug voltát, és az arra adandó véleménye szerint helyes választói magatartást. Amely jelen esetben az ellenzék szerint a bojkott.

Végső soron ugyanis éppen magának a népszavazásnak a jogintézményét és az egyébként helyes céljait rombolja a kormányzati forgatókönyvnek megfelelő népszavazás. Alapvetően pont a kormányzati működést kiegészítő demokratikus intézmény a népszavazás, arra az esetre, ha a kormányzati törvényalkotás olyan kérdéseket érint, amelyben az emberek közvetlenül kívánnak beleszólni a döntéshozatalba. Önmagában abszurd tehát az, hogy olyan kérdésben írnak ki népszavazást, amely a kormányzat bármely más eszközével is biztosítható volna (tárgyalás az EU-val, menekültügyi eljárás könnyítése, belső szabályok rendezése stb.), amely megegyezik az eddig folytatott gyakorlatával, és amelynek megvalósíthatósága a végeredménytől függetlenül lehetetlen. Mindezt úgy, hogy egy teljesen korlátlan anyagi forrásokkal rendelkező médiabirodalom áll a kormányzati kampány rendelkezésére.

Az EU mellett kell döntenünk, de ebből nem következik, hogy az orbáni forgatókönyvet elfogadva egy hazug népszavazáson kell igennel szavaznunk. Ezt kell az ellenzéknek üzennie a választó polgárai számára, mert ez teszi tisztába az EU-hoz való viszonyát és a népszavazáson feltett kérdést is.

 

A szerző ügyvéd