szerző:
Pálmai Erika
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Legjobban a négyosztályos gimnáziumot szereti, de el tudná fogadni, ha az általános iskola és a középiskola egyaránt hat évfolyamos lenne. Hámori Veronikával, a Fazekas Gimnázium nemrég nyugdíjba vonult igazgatójával beszélgettünk az iskolaválasztási hajrá apropóján.

HVG: Amióta egy éve nyugdíjba ment, jutott már ideje arra, hogy kigondolja, hogyan fog a leendő unokáinak segíteni középiskolát választani? Ön szerint mi a jó döntés alapja?

Hámori Veronika: Meggyőződésem és sokéves tapasztalatom is az, hogy a gyereknek az a legjobb, ha 14 éves korában választ iskolát. Ennek borzasztóan egyszerű az oka: az ennél fiatalabb gyerek még oda jár, ahová a szülei beíratják. Hiába mondják a szülők, hogy a gyerek ötlete volt, ez csak azért lehet így, mert ő azt látja, hogy az anyukája, az apukája akkor lesz boldog, ha azt választja. Vagyis ő nem részese az iskolaválasztásnak. Egy 14 éves gyereket viszont már nem lehet csak úgy berakni valahová, kell, hogy ő is motivált legyen, különben szenvedni fog az iskolában.

Nagyon lényeges szempont az is, hogy a gyerekek az általános iskola utolsó két évében ismerkednek meg a természettudományokkal. Az pedig, hogy valakinek van-e affinitása a természettudományokhoz, beleszeret-e a fizikába, kémiába, biológiába, csak akkor derül ki, amikor már tanulja ezeket a tárgyakat. Legjobban a négyosztályos gimnáziumot szeretem, elsősorban olyan gyerekeknek, akiknek van valamiféle elképzelésük arról, mit szeretnének csinálni, vagy éppen arról, hogy mit nagyon nem.

Hámori Veronika
©

HVG: A szülők nem véletlenül nem engedik át a döntést, hiszen azt szeretnék, hogy a gyerekük jó iskolába járjon, jó tanuló legyen és sikeres.

H. V.: Igen, és valahol ezek után jön csak az, hogy ahol boldog lehet. Szerintem viszont majdnem mindegy, milyen iskolába jár a gyerek, ha ott boldog. A „gyenge” iskolában az okos, jól motivált gyerek jó tanulóként szárnyalni fog. Abban az intézményben viszont csak szenvedni fog, ahol csak valahol a középmezőnyben mozog, nem pedig a legjobbak között, mert ott mindenki mindennek meg akar felelni.

HVG: Sok szülő alig várja, hogy a negyedik osztály végén kimenthesse a gyerekét a leghagyományosabb általános iskola felső tagozatáról valamelyik „jobb iskolába”. Nem lehet igazuk?

H. V.: A kérdés az, valóban tudja-e, mi a jobb a gyerekének. Vajon az ő szempontrendszerében hol állnak a gyerek érdekei, az iskolaválasztást a gyereke szempontjai vagy a divat befolyásolta? Esetleg a saját korábbi tapasztalata? A legjobb utat csak a gyerekből kiindulva lehet megtalálni. Lehet, hogy az adott iskolára vonatkozóan igaza van, de nem lehet általánosítani. Innen jönnek azok a félelmek és beidegződések, miszerint gyengék az általános iskolák. Ezzel nyilván sokan nem értenek egyet, én viszont tudom, hogy az általános iskolai tanárok többsége tökéletesen végzi a dolgát. Attól, hogy egy általános iskola nyolcosztályos, még nem kötelezően gyenge.

Vannak persze olyan iskolák, amelyekről a szülők úgy érzik, hogy ott a gyerekük rossz környezetben van, de nem gondolom, hogy ez a tanárok miatt lenne így. Sajnos nagyon nagy szerepe van ebben annak, ahogy a szülők egymást és a gyerekközösséget figyelik. Ha a magasan kvalifikált értelmiségi szülő azt látja, hogy a gyereke nehéz szociális körülmények között élőkkel jár együtt, hajlamos azt hinni, hogy ott nem garantált a gyermeke fejlődése. Ezt a helyzetet olykor az iskolák sem tudják jól kezelni. Én is hallottam, hogy a tanár azt mondta a jól fésült tanuló szüleinek, hogy vigyék el onnan a gyereket, ha jót akarnak neki. Ez rettenetes, mert az illetőnek nem az lenne a dolga, hogy a motivált és alulmotivált gyerekek között válogasson, hanem az, hogy minden gyereket juttasson a lehetősége szerinti maximumig.

Nálunk mindig is szállóige volt, hogy gyereket tanítunk, nem tananyagot. Az a jó tanár, aki képes a tanítandó anyagot a gyerekhez mérni, ami nem azt jelenti, hogy az anyag felét nem fogja megtanítani, de abban, hogy milyen feladatanyaggal dolgozik, vagy milyen szöveget tesz a gyerek elé, az az ő választása.

HVG: Általános vélekedés, hogy a nyolcosztályos gimnáziumok lefölözik az adott korosztály legtehetségesebbjeit, majd utánuk a hatosztályosok is, a négyosztályos gimnáziumokba pedig már a nem kiugró képességű nagy többség kerül. Ez nem elég ok a távozáshoz?

H. V.: Csak amennyiben a szülők felülnek a divatnak, és nincs türelmük kivárni az általános iskolában a nyolcadik osztály végét. Nem is kevés olyan általános iskola van, amelyik fantasztikusan jól tudja előkészíteni a gyerekeket a középiskolai tanulmányokra, csakhogy már alig van kit, mert a szülők előbb viszik el a gyerekeket, mint hogy ezt megtapasztalhatnák.

Világéletemben liberális szemléletű voltam – nem a szó politikai, hanem a szó szerinti, megengedő értelmében – abban is, hogy legyen nyolc-, hat- és négyosztályos gimnázium is. De az rossz, hogy mindenféle rendező elv nélkül, egyszerre működik ez a három. Tönkretesz általános iskolákat, alulmotiválttá válnak a tanárok, és olyan apátia tapasztalható az általános iskolai területen, amin nagyon nehéz lenne változtatni. Ha már úgyis mindig arról beszélünk, hogy változtatások kellenek az oktatásban, akkor valamiféle rend kellene.

©

HVG: Miről ismerni meg a jó iskolát, ahonnan biztosan nem kell elmenekíteni a gyerekeket?

H. V.: Az a jó iskola, amelyik a gyerekről szól. Ezt már az intézmény környezete is meghatározza. Ahol kelkáposztaszag van, és magánkívül üvöltöző gyerekek rohangálnak a folyosókon, velük pedig magukból kikelt felnőttek ordibálnak, onnan sikítva kell menekülni. A türelmetlenség, a gondatlanság, az oda nem figyelés már a belépéskor is látszik. Azt is meg lehet érezni, ha az iskola nem gyereket nevel gonddal és szeretettel, hanem móresre tanít.

A jó választáshoz a szülőnek először is nagyon jól kell ismernie a saját gyerekét. Nagyon sok iskolát kell megnézni, és azt az iskolai légkört kell megtalálnia minden szülőnek, amelyik az ő gyerekének megfelel. Szorongó gyereket nem szabad jó nevű, de rendkívül poroszos, szigorú iskolába vinni. Mert lehet, hogy jó tanuló lesz, de közben tövig rágja majd a körmeit, és hosszú távon az idegei mennek tönkre. Nagyon csapongó gyereket pedig valamiféle rendet sugárzó iskolába érdemes íratni.

A teljes interjú a HVG Középiskolai Rangsor 2017 című kiadványában olvasható. 

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!