szerző:
Pálmai Erika
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Legjobban a négyosztályos gimnáziumot szereti, de el tudná fogadni, ha az általános iskola és a középiskola egyaránt hat évfolyamos lenne. Hámori Veronikával, a Fazekas Gimnázium nemrég nyugdíjba vonult igazgatójával beszélgettünk az iskolaválasztási hajrá apropóján.

HVG: Amióta egy éve nyugdíjba ment, jutott már ideje arra, hogy kigondolja, hogyan fog a leendő unokáinak segíteni középiskolát választani? Ön szerint mi a jó döntés alapja?

Hámori Veronika: Meggyőződésem és sokéves tapasztalatom is az, hogy a gyereknek az a legjobb, ha 14 éves korában választ iskolát. Ennek borzasztóan egyszerű az oka: az ennél fiatalabb gyerek még oda jár, ahová a szülei beíratják. Hiába mondják a szülők, hogy a gyerek ötlete volt, ez csak azért lehet így, mert ő azt látja, hogy az anyukája, az apukája akkor lesz boldog, ha azt választja. Vagyis ő nem részese az iskolaválasztásnak. Egy 14 éves gyereket viszont már nem lehet csak úgy berakni valahová, kell, hogy ő is motivált legyen, különben szenvedni fog az iskolában.

Nagyon lényeges szempont az is, hogy a gyerekek az általános iskola utolsó két évében ismerkednek meg a természettudományokkal. Az pedig, hogy valakinek van-e affinitása a természettudományokhoz, beleszeret-e a fizikába, kémiába, biológiába, csak akkor derül ki, amikor már tanulja ezeket a tárgyakat. Legjobban a négyosztályos gimnáziumot szeretem, elsősorban olyan gyerekeknek, akiknek van valamiféle elképzelésük arról, mit szeretnének csinálni, vagy éppen arról, hogy mit nagyon nem.

Hámori Veronika
©

HVG: A szülők nem véletlenül nem engedik át a döntést, hiszen azt szeretnék, hogy a gyerekük jó iskolába járjon, jó tanuló legyen és sikeres.

H. V.: Igen, és valahol ezek után jön csak az, hogy ahol boldog lehet. Szerintem viszont majdnem mindegy, milyen iskolába jár a gyerek, ha ott boldog. A „gyenge” iskolában az okos, jól motivált gyerek jó tanulóként szárnyalni fog. Abban az intézményben viszont csak szenvedni fog, ahol csak valahol a középmezőnyben mozog, nem pedig a legjobbak között, mert ott mindenki mindennek meg akar felelni.

HVG: Sok szülő alig várja, hogy a negyedik osztály végén kimenthesse a gyerekét a leghagyományosabb általános iskola felső tagozatáról valamelyik „jobb iskolába”. Nem lehet igazuk?

H. V.: A kérdés az, valóban tudja-e, mi a jobb a gyerekének. Vajon az ő szempontrendszerében hol állnak a gyerek érdekei, az iskolaválasztást a gyereke szempontjai vagy a divat befolyásolta? Esetleg a saját korábbi tapasztalata? A legjobb utat csak a gyerekből kiindulva lehet megtalálni. Lehet, hogy az adott iskolára vonatkozóan igaza van, de nem lehet általánosítani. Innen jönnek azok a félelmek és beidegződések, miszerint gyengék az általános iskolák. Ezzel nyilván sokan nem értenek egyet, én viszont tudom, hogy az általános iskolai tanárok többsége tökéletesen végzi a dolgát. Attól, hogy egy általános iskola nyolcosztályos, még nem kötelezően gyenge.

Vannak persze olyan iskolák, amelyekről a szülők úgy érzik, hogy ott a gyerekük rossz környezetben van, de nem gondolom, hogy ez a tanárok miatt lenne így. Sajnos nagyon nagy szerepe van ebben annak, ahogy a szülők egymást és a gyerekközösséget figyelik. Ha a magasan kvalifikált értelmiségi szülő azt látja, hogy a gyereke nehéz szociális körülmények között élőkkel jár együtt, hajlamos azt hinni, hogy ott nem garantált a gyermeke fejlődése. Ezt a helyzetet olykor az iskolák sem tudják jól kezelni. Én is hallottam, hogy a tanár azt mondta a jól fésült tanuló szüleinek, hogy vigyék el onnan a gyereket, ha jót akarnak neki. Ez rettenetes, mert az illetőnek nem az lenne a dolga, hogy a motivált és alulmotivált gyerekek között válogasson, hanem az, hogy minden gyereket juttasson a lehetősége szerinti maximumig.

Nálunk mindig is szállóige volt, hogy gyereket tanítunk, nem tananyagot. Az a jó tanár, aki képes a tanítandó anyagot a gyerekhez mérni, ami nem azt jelenti, hogy az anyag felét nem fogja megtanítani, de abban, hogy milyen feladatanyaggal dolgozik, vagy milyen szöveget tesz a gyerek elé, az az ő választása.

HVG: Általános vélekedés, hogy a nyolcosztályos gimnáziumok lefölözik az adott korosztály legtehetségesebbjeit, majd utánuk a hatosztályosok is, a négyosztályos gimnáziumokba pedig már a nem kiugró képességű nagy többség kerül. Ez nem elég ok a távozáshoz?

H. V.: Csak amennyiben a szülők felülnek a divatnak, és nincs türelmük kivárni az általános iskolában a nyolcadik osztály végét. Nem is kevés olyan általános iskola van, amelyik fantasztikusan jól tudja előkészíteni a gyerekeket a középiskolai tanulmányokra, csakhogy már alig van kit, mert a szülők előbb viszik el a gyerekeket, mint hogy ezt megtapasztalhatnák.

Világéletemben liberális szemléletű voltam – nem a szó politikai, hanem a szó szerinti, megengedő értelmében – abban is, hogy legyen nyolc-, hat- és négyosztályos gimnázium is. De az rossz, hogy mindenféle rendező elv nélkül, egyszerre működik ez a három. Tönkretesz általános iskolákat, alulmotiválttá válnak a tanárok, és olyan apátia tapasztalható az általános iskolai területen, amin nagyon nehéz lenne változtatni. Ha már úgyis mindig arról beszélünk, hogy változtatások kellenek az oktatásban, akkor valamiféle rend kellene.

©

HVG: Miről ismerni meg a jó iskolát, ahonnan biztosan nem kell elmenekíteni a gyerekeket?

H. V.: Az a jó iskola, amelyik a gyerekről szól. Ezt már az intézmény környezete is meghatározza. Ahol kelkáposztaszag van, és magánkívül üvöltöző gyerekek rohangálnak a folyosókon, velük pedig magukból kikelt felnőttek ordibálnak, onnan sikítva kell menekülni. A türelmetlenség, a gondatlanság, az oda nem figyelés már a belépéskor is látszik. Azt is meg lehet érezni, ha az iskola nem gyereket nevel gonddal és szeretettel, hanem móresre tanít.

A jó választáshoz a szülőnek először is nagyon jól kell ismernie a saját gyerekét. Nagyon sok iskolát kell megnézni, és azt az iskolai légkört kell megtalálnia minden szülőnek, amelyik az ő gyerekének megfelel. Szorongó gyereket nem szabad jó nevű, de rendkívül poroszos, szigorú iskolába vinni. Mert lehet, hogy jó tanuló lesz, de közben tövig rágja majd a körmeit, és hosszú távon az idegei mennek tönkre. Nagyon csapongó gyereket pedig valamiféle rendet sugárzó iskolába érdemes íratni.

A teljes interjú a HVG Középiskolai Rangsor 2017 című kiadványában olvasható.