Lesújtó eredményekkel zárult a 2015-ös PISA-felmérés, amelynek főbb megállapításai a következők:

• Drámaian romlott a magyar 15 évesek eredménye a szövegértési és természettudományos feladatoknál
• Az alulteljesítők aránya megugrott, a legjobban teljesítő diákok eredményei pedig visszaestek
• A hazai gimnazisták világszinten az élvonalban, a szakiskolások viszont a perui iskolások szintjén vannak.
• Minden korábbinál jobban számít a szociális háttér

Miután a PISA-teszt lényegében a gondolkodás képességét, a tanultak alkalmazását kéri számon a 15 éves diákokon, Radó Péter oktatási szakértő pár súlyos következtetést első olvasatban levont az adatokból:

• Évente több mint 17 ezer olyan gyerek kerül ki a rendszerből, akik a tanuláshoz és munkához szükséges legminimálisabb tudással sem rendelkeznek
• Ha a trend nem változik, évente 25 ezer funkcionális analfabéta hagyja el a középiskolát

"Ezek a gyerekek ismeretlen szituációban meghalnak"

A drámai eredmény okairól tanárokat és szakértőt kérdeztünk meg, a kép bonyolultabb annál, hogy egyedül Hoffmann Rózsa, a Fidesz-kormányzat korábbi oktatási államtitkára legyen a hibás érte, de azért ő is az.

Fülöp Máté

Az oktatási kormányzat sok hibát elkövetett, de nem lehet mindent az ő nyakukba varrni: az olvasási kultúra és az olvasási készség csökkenése is szerepet játszik a drámai adatokban – vélekedik például egy névtelenséget kérő magyar-történelem szakos tanár, aki szerint

"Miután mindennek a szövegértés az alapja, minden szinten rosszul teljesítenek a diákok, sokan funkcionális analfabéták".

A diákokat ismerve azt is elképzelhetőnek tartja, hogy egyes tanulók nem voltak motiváltak, vagy nem érdekelte őket a teszt, ezért is születhetett ilyen pocsék eredmény. Vagy leblokkoltak.

"Ezek a gyerekek váratlan, főleg a gyakorlati élethez kötődő szituációba kerülve egyszerűen meghalnak. Vannak ezek az iskolarendszeren belül jól motivált cuki gyerekek, akik úgy állnak az egészhez, hogy mivel ezt nem tanultuk, úgyhogy nem tudjuk, semmi erőfeszítést nem tesznek, hogy megoldják a feladatot.”

Beszéltünk olyan, a szakiskolásokra rálátó forrásunkkal, aki azt mondja, miután gimnáziumba már hármassal felveszik a diákokat, szakiskolába a slágerszakmákat kivéve alapvetően a nagyon rossz képességű, nagyon gyenge teljesítményű diákok kerülnek, és egyre többen érkeznek szakképzésbe hátrányos helyzetből, ez is hat a teljesítményre.

Nem válik a vérükké

A Tanítanék Mozgalomból kiszállt Pukli István igazgató elég élesen fogalmaz a blogjában, mikor az okokat sorolja: a 2013-as alaptantervet és kerettantervet felesleges és használhatatlan ismeretanyaggal zsúfolták tele, kompetenciafejlesztésre nem maradt idő, ezt csak frontális oktatással lehet letudni. A diákok óraszáma nőtt, ezáltal "nemhogy fejlődött volna a kompetenciájuk, de a fáradtság miatt az ismeretátadás is botladozik. A netgeneráció mindent kikutat a neten, "gyorsabban, ügyesebben, mint Balog Zoltán", a tanárok nem tudják őket arra nevelni, hogy az információ érték. A központosított oktatásirányítás miatt a helyi közösségek önrendelkezése megszűnt, így az érdekeltségük és motivációjuk is. Rengeteg pénzt kivett a kormány az oktatásból, az esélyegyenlőtlenség mélyült.

Lázár: Miért kéne Balognak mennie? Nem ő tartotta a matekórát!

A katasztrofális PISA-eredmények után a kormányszóvivő sajtótájékoztatón az Emmi minisztert mentegette Lázár János, hiszen a matekórát nem Balog Zoltán adja le.

A PISA-tesztek felfogása nincs összhangban hazai rendszerrel, ahol a pedagógusok elsőrendű feladata a lexikális ismeretek és adatok pontos átadása – mondja Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke, a győri Révai-gimnázium igazgatója, matematika szakos tanár. Miután túl sok a tananyag, nincs idő arra, hogy a diákoknak az alapvetően fontos tudást úgy adják át, hogy azt ő majd a munkaerőpiacon vagy a köznapi életben használhassa, ez pedig nincs így jól. Az látszik, hogy az adathalmazon átlátni, nagyobb összefüggésben gondolkodni csak azok a diákok tudnak, akiknek később is komoly tervük van a tanulással.

Kérdésünkre, hogy az elmúlt 6 év oktatáspolitikája mennyire felelős a kialakult eredményekért, Horváth azt mondja, azt kell megnézni, mi az oktatáspolitika célja. „Ha az, hogy a közismereti tudást próbáljuk elsajátíttatni a diákokkal, akkor ennek eredményességét egy PISA-teszttel nem lehet megítélni. Az már egy más kérdés, hogy ez a cél jó-e.”

Horváth azt mondja, sokkal egészségesebb arányt kellene kialakítani a konkrét tudásanyag és a kompetenciafejlesztés között, és nagyobb szabadságot engedni az iskoláknak a tanulnivaló meghatározásában.

Ne vitázzunk már azon, hogy a teszt rossz

Nem ilyen megengedő a kormányzati felelősséggel szemben a Magyartanárok Egyesületének elnöke, Arató László, aki szerint ugyan igaz, hogy a Nemzeti Alaptanterv csak 2013-ban lépett életbe, az új oktatási törvény viszont már 2011-ben, ráadásul Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár 2010 májusától világossá tette, a kompetenciafejlesztés helyett a hagyományos műveltség közvetítése az iskolák feladata.

Stiller Ákos

„Emiatt az előtte sok száz iskolában elindult zsenge szövegértés-fejlesztő programkísérletek megtorpantak, a tanárok örültek, hogy megszabadultak egy többletfeladattól.”

Amíg ez ment, a szövegértési eredmények javultak, utána romlottak, de az egész visszakérdező rendszerű oktatás korlátaira rámutat, ha egy diák leblokkol egy új típusú feladattól. Bár lehet azzal érvelni, hogy más teszteken jobban szerepelnek a diákok, a fő kérdés, hogy valaki a munkaerőpiacon használható tudással rendelkezik-e, vagy sem.

„Képletesen szólva, hiába készítünk kiváló videomagnókat, ha azokat már senki sem használja.”

A drámaian romló PISA-teszt-eredményt kommentálva Pukli István azt írta, „elveszítettünk egy nemzedéket”. Ezt, illetve azt, hogy az elmúlt hat év kidobott időszak lenne a diákok számra, Horváth Péter és Arató László is túlzónak tartja.

Egy, a Fidesz oktatási ügyeire rálátó, névtelenséget kérő szakértő azt mondja, értelmetlen arról vitázni, hogy releváns-e egyáltalán a PISA-mérés, hiszen abban azért konszenzus van, hogy a teszt által mért készségek kellenek ahhoz, hogy valaki a világban elboldogulhasson.

„Mi másra készítsük fel a gyerekeket?”

Azon viszont szerinte érdemes elgondolkodni, hogy maga az iskolarendszer kialakítása nem felelős-e az eredményekért. Itt a 15 éves gyerek a középfokú oktatást kezdi, más országban az alapfokút fejezi be, a 9. évfolyamon.

„A felvételik után, a 8. osztály második félévében leeresztenek a gyerekek, ez az első évfolyam végéig tart. A PISA pont akkor méri őket, mikor nem a csúcsformájukat hozzák. Ilyen szempontból figyelemre méltó a lengyel eredmények javulása, akkor volt ez ugrásszerű, mikor áttértek a 9 osztályos képzésre.”

Ahhoz, hogy ez a feltételezés megálljon, szükség lenne egy kontrollcsoportra, 14 évesekből. Ha van eltérés, érdemes elgondolkodni a 9 éves képzés bevezetésén itthon is – fogalmaz a szakértő. A 9 osztályos képzés már korábban is felmerült, egyrészt Pokorni Zoltán korábbi oktatási miniszter ötleteként, másrészt Czunyiné Bertalan Judit államtitkár is tárgyalt erről korábban, azonban Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta, ennek bevezetésére a következő három évben nincs lehetőség.

Ha nem változik semmi, még rosszabb helyzetbe kerülünk

A PISA-adatok nem szívderítőek, de nem lehet azt mondani, hogy váratlanok lennének. Nem lehet a szőnyeg alá söpörni, hogy a diákok teljesítménye magukhoz képest is romlott, ennek oktatási szakértő forrásunk szerint több, egymással összefüggő oka van.

• A differenciált oktatás hiánya – nemcsak a leszakadókat és a nagyon tehetségeseket kellene személyre szabottan tanítani, hanem a maradék kétharmadot, azaz a többséget is, hogy mindenki a saját képességeinek megfelelően, saját ütemében haladhasson. Az államnak támogatnia, motiválnia kellene az olyan tanulásszervezési gyakorlatokat és módszertanokat, amelyek ma leginkább az alternatív kerettantervekben vannak meg.
• A magyar oktatási rendszer elsősorban ismereteket ad át, ami nem épül hozzá a diákok tudásához, és csak az iskolában, adott feladatok esetében képesek használni a tudást, új szituációban nem.
• Hiba, hogy a digitális világ megjelenésére nem reagált érdemben és hatékonyan a magyar oktatás, nem vették figyelembe, hogy ez alapvetően megváltoztatja a tanulást.
• A tanári munka minősége egyenetlen, minden megújítási kísérlet ellenére a pedagógusképzés az alapvető problémákra nem tudott jó válaszokat adni, több ugyan a jelentkező, de ők nem az adott korosztály legjobb harmadából kerülnek ki, mint mondjuk Finnországban, és közülük a legjobbakat gyakran nem tudjuk a pályán tartani.

A szakértő azt mondja, a tanároknak is változniuk kellene, tudomásul kell venniük, hogy már régen nem ők az egyetlen és kizárólagos tudásközvetítők, pláne, ha még ezen a téren sem a leghatékonyabbak. Sokkal inkább a gyerekeket partnernek tekintő, az egyéni fejlődési lehetőségeikhez igazodva haladó tanulástámogatóként kellene megjelenniük.

AFP / DPA / Frank Leonhardt

Összességében tehát nem lehet azt mondani, hogy a PISA-fiaskóért csak az elmúlt 6 év oktatáspolitikája lenne felelős, hiszen egy 15 éves gyerek teljesítménye egy 8-9 éve kezdődött munka eredménye, ami túlnyúlt az Orbán-kormányokon. Nem beszélve arról, hogy a romló tendencia még régebben indult.

„A felelősség közös, mégpedig abban áll, hogy összevissza rángatták a rendszert. Amit az egyik kitalált, azt a másiknak muszáj volt azonnal megváltoztatnia. A hibákat egyik kormány sem ismerte be, ez hitelességi deficitet eredményez” – mondja egyik forrásunk.

Szerinte a pánikreakció a legrosszabb, ami történhet, helyette végig kell gondolni, hogy a most induló folyamatok abba az irányba mutatnak-e, amit a PISA is kijelöl, vagy sem.

„Nem elkeseredni kell, nem kell újra megbolygatni a rendszert, és önmagában a tananyag csökkentése sem elég. Ha nincs differenciált oktatás, nem reflektálnak az iskolák a digitális világra, ha nem sikerül vonzóvá tenni a tanári pályát, akkor legfeljebb stagnálás jósolható, komoly előrelépés aligha.”