A hivatalban lévő magyar miniszterelnök (más fölfogás szerint: a nemzet örökös vezetője), Orbán Viktor országgyűlési képviselő úr, a határvadászok eskütételén azt mondta, hogy a napi híradások néhány száz „illegális határátlépőről” (magyarul: menedékkérőről) szólnak. A magyar rendőrség – a magyar állam! – hivatalos adatai szerint (amint a B1 blog emlékeztet rá) 2017 márciusának első hat napján 14 (tizennégy) menekült érkezett Magyarország területére. A miniszterelnök úr – hogy az udvarias brit kifejezést alkalmazzam – szűkmarkúan bánik az igazsággal.

A miniszterelnök úr szerint a menedékjogért folyamodók elleni rendőri brutalitásokat illető bírálat (vö. előbbi írásommal) „szépelgő, emberi jogi handabanda”. A menekültek gumibot által okozott sérüléseit bemutató fényképfölvételek nem szépelgők, sőt: nem szépek.

A Magyar Országgyűlés 2017. március 7-én törvénymódosítást fogadott el, amelynek értelmében a hazánkba érkező menekülteket ezentúl fogva kell tartani az ún. tranzitzónákban fölállítandó műanyag vagy fémkonténerekben, vagyis szabálytalan és jogellenes börtönben (fogházban), amelyből csak egy út vezet kifelé: vissza Szerbiába. A törvénymódosítás egyben maradék jogaiktól is megfosztja a menedékkérőket (többek között a gyermekvédelmi törvény módosításával). Ez persze ellenkezik a nemzetközi joggal és a magyar joggá vált nemzetközi szerződésekkel és kötelezettségvállalásokkal; tiltakozott is mindenki, többek között az ENSZ ebben illetékes szervezete. De az ilyesmit az olyan jelentős magyar államférfiak, mint Kósa Lajos úr, a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője, egyszerűen Soros György (a gazdag filantróp és mecénás, egyben diabolikus világszellem) cselvetésének szokták betudni, az elterjedt paranoia alapelveinek megfelelően: márpedig amit Sorossal kapcsolatba lehet hozni – bárminő laza képzettársítással: márpedig tudjuk jól, hogy a gravitációért is a zsidó világösszeesküvés a felelős –, az nem lehet normális közügyi eszmélkedés tárgya. ENSZ, EU, EBESZ, Európa Tanács: ez mind Soros-ügynökség, nem számít. Az emberi jogi szervezeteket meg üldözzük, zaklatjuk, külföldiügynöközzük, akár példaképeink: Putyin elnök úr, Erdoğan elnök úr és Netanjahu miniszterelnök úr. (A törvénytelen ciszjordániai telepeket ellenző és a miattuk meg a palesztinokat és izraeli arabokat sújtó diszkrimináció miatt büntetőintézkedéseket sürgető személyeket a jeruzsálemi parlament, a Kneszet, éppen beutazási tilalommal sújtja meg nem felelő nézeteik miatt. Ez igen! Derék dolog, szeretett zsidaink!)

Amikor Orbán miniszterelnök úr százezres, milliós menekültáradatról delirál – közelebbről szemügyre véve ez 14, azaz tizennégy embert jelent, aki persze terrorisztikus trójai faszamár –, akkor csakugyan szabadságharcot vív: harcot a saját maga abszolút cselekvési szabadságáért, amelyet sem a szintén fajüldözésbe hanyatló Nyugat, sem a saját félrevezetett népe nem korlátozhatand.

Ámde a magyar nemzeti kormányt már jól ösmerjük.

Ami viszont némileg mégis rökönyítő, az a Magyar Szocialista Párt, amely a menekültellenes törvénymódosítás országgyűlési szavazáskor úgy látta jónak, hogy TARTÓZKODJÉK. Igazán nem akarom megbántani Molnár Gyula pártelnök úr, Tóth Bertalan frakcióvezető úr, Hiller István professzor, választmányi elnök úr nagy múltú szervezetét, amikor annak az óhajomnak adok – visszafogottan és szerényen – hangot, hogy szakadjon rá a reterát.

Remélem, a nyájas olvasó nem hökken meg attól a föltevésemtől, hogy a Fidesz–Jobbik-többséggel szemben ilyen vakmerően síkraszálló szocialista vezetőkre kitűnően alkalmazható a patinás „szociáláruló” kifejezés. (Akárcsak Christian Kern úrra, aki szociáldemokrata színekben úgy látja el – mint osztrák szövetségi kancellár – nemzetvédelmi munkáját, hogy ennek láttán a néhai Engelbert Dollfuss is jót csettintene.)

De az MSZP legalább bebizonyította, hogy „egészséges nemzettudata” és „pozitív nemzetképe” van, ami manapság magyarországi baloldali pártnál – a jelek szerint – elengedhetetlen.

Egységbe forrott közéletünkben (a kisebb, átmeneti súrlódásoktól és az érthető, férfias rivalizálástól így nőnapon eltekintve) minden rendben. Munkára föl, kedves adófizetők!