A KDNP-nek nőnap után szeretettel.

Azt szeretné Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője, hogy az ember legyen olyan, mint az állat. Olyan természetes. És olyan kevéssé természetellenes. Nem kevesen szeretnék ezt. Az ő körükben fölháborodást keltett, hogy a társadalmi nemek tanulmányát (magyarul: gender studies) ősztől az ELTE-n is oktatni fogják. Harrach szerint: „Hogyha ez egy szemléletet tükröz, márpedig egy olyan szemléletet, ami a természettel ellentétes, akkor nemhogy szükség nincs rá, de kifejezetten káros.” A szemlélet emberi dolog. A természetben nincs olyan. Az embernek azért van szemlélete, mert nem mókus, nem szarkaláb, nem természeti lény.

Harrach Péter kívánságának tehát semmilyen tanulmány nem felel meg, mert valamennyi szemlélete(ke)t tükröz. A teológia, a filozófia, a jog stb. És nem a természetben termett semelyik szemlélet.

Yuval Noah Harari Sapiens című könyvének 140. oldalán van egy pofátlanul egyszerű táblázat. Ez összehasonlítja az ókori és a modern Athén nőjét egyrészt mint biológiai kategóriát, másrészt mint társadalmi-kulturális kategóriát. A nő mint biológiai kategória az évezredek alatt nem változott: XX-kromoszóma, méh, petesejt, kevés tesztoszteron, sok ösztrogén, tejtermelő képesség – semmi különbség. A nővel mint társadalmi nemmel kissé más a helyzet. Az ókori Athénban nem szavazhatott, nem lehetett bíró, nem láthatott el közfunkciókat, tipikusan írástudatlan volt, nem dönthette el, kihez menjen feleségül vagy menjen-e egyáltalán, és apja vagy férje tulajdonaként kezelték. A mai Athénban pedig a nő szavazhat, bíráskodhat, mindenféle közfunkciót betölthet, tipikusan írástudó, jogilag független, és nem megy férjhez ahhoz, akihez nem akar. A változatlan biológiai kategóriához teljesen más társadalmi kategória tartozik. Olyan, amilyen sokkal közelebb áll a férfi társadalmi kategóriájához, mint állt az ókorban. Miközben a férfi és a nő mint biológiai kategória most is pünkt ugyanakkora távolságra áll egymástól. A biológiai kategóriával, vagyis a természettel összeférnek a legkülönbözőbb társadalmi állapotok. A természet egyiket sem tiltja, egyiket sem parancsolja, egyik sem természetes és egyik sem természetellenes.

Harrach Péter és eszmetársai azt a kapitális ostobaságot terjesztik, hogy akik a társadalmi nemek viszonyával foglalkoznak, a biológiai nemek közötti különbséget akarják felszámolni. Ezt a kapitális ostobaságot nem azért terjesztik, mert olyan borzasztóan ostobák lennének, hanem azért, mert ha valóban ahhoz viszonyulnának, amivel a társadalmi nemek kutatói – a legkülönbözőbb szemlélettel – foglalkoznak, akkor mégis mondaniuk kellene valamit arról, hogy melyik állapotot tartják természetellenesnek. Azt, amelyben az athéni nők az ókorban voltak, vagy azt, amelyben most vannak?

A Szent Biblia ókorban született szövegeiben a nők társadalmi neme sokkal jobban hasonlít az ókori „pogány” Athén női neméhez, mint a modern, „keresztény” Athénéhoz. „A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmesek legyenek, mint a törvény is mondja.” (1Kor. 14,34). Ezt tanítja Pál apostol. Mózes V. könyve, a törvény summája pedig úgy rendelkezik, hogy ha valaki megerőszakol egy el nem jegyzett szűzleányt, „adjon a leány atyjának ötven ezüst siklust, a leány pedig legyen feleségévé” (Mózes V. 22,29). A kárpótlást nem a megerőszakolt leány kapja, viszont neki kell leélnie az életét a megerőszakolójával, akinek engedelmességgel tartozik. Neki nincs szava a templomban, nincs szava a sorsáról, ő csupán tulajdon, mely egyik kézből a másikba megy át. Mint az ókori Athénban. Ha Harrach úrék szerint ez a szemlélet természetes, akkor ma is ennek érvényesüléséért kellene harcolniuk. Ha pedig természetellenes, akkor a keresztény teológiáról is azt kell mondani: „nemhogy szükség nincs rá, de kifejezetten káros”.

Évezredeken át, a legutóbbi időkig elképzelhetetlennek tartották, hogy a házasságon belüli erőszakot büntessék. Hiszen senkit nem lehet elítélni azért, hogy arra használja a tulajdonát, amire vette. A világ számos országában, köztük európaiakban a házasságon belüli szexuális erőszak ma sem büntethető. Nálunk sem volt az 1997-ig. És akkor is voltak, akik keresztény alapon tiltakoztak ellene, hogy az legyen. Mert a büntetőjog beavatkozását a családi ügyekbe természet- és családellenes dolognak állították.

Az az igazság, hogy pártállásra és világnézetre való tekintet nélkül szinte mindenki visszaél önkéntelenül is a természetes-természetellenes jelzőpárral. Azt nevezik természetesnek, amit axiómaként akarnak elfogadtatni, és azt természetellenesnek, amit axiómaként akarnak elutasíttatni. Mintha a természet lenne az a fölsőbb tekintély, mely fölment az érvelés alól, amikor az túl kockázatosnak, fárasztónak vagy reménytelennek tűnik. Csak hát ez csalás. Ami azonnal nyilvánvalóvá válik, amint visszanézünk az időben. Hisz rögvest látjuk: semmi sem volt úgy, ahogy számunkra ma természetesnek tűnik. Az ember folyvást változtatja világát. Ami ma természetes, tegnap sem volt az, holnap sem lesz az. És aki ebbe nem tud belenyugodni, átkozza el a pillanatot, amelyben embernek született.