"Valójában csak három nappal ezelőtt volt, hogy egy Facebook-bejegyzésben közzétettem egy felhívást: amennyiben megfelelő számú oktató csatlakozik a kezdeményezéshez, 2017. április 10-étől kezdődően polgári engedetlenség keretében megtagadom a munkavégzést az engem foglalkoztató összes egyetememen és felsőoktatási intézményben mindaddig, amíg az Országgyűlés meg nem semmisíti a lex CEU néven elhíresült törvényt" – írta szombati Facebook-posztjában Pintér Dániel Gergő, a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékének oktatója.

Mint írta, péntek délelőttig 11 egyetem közel 40 oktatója csatlakozott az elvárt 1000 helyett.

Ezért az egyetemi tanár úgy döntött, hogy hétfőtől a polgári engedetlenség helyett a tiltakozás és a nyomásgyakorlás más formáit fogja alkalmazni.

Az ELTE ÁJK oktatóinak kezdeményezéséhez csatlakozva mától az órákon az eddiginél is nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy a tanítás és a kutatás szabadságáról, a demokrácia fontosságáról, az egyetemi szuverenitás nélkülözhetetlenségéről beszélgessek "a lelkemre csomózott hallgatókkal az iskola falain belül és azokon kívül is" – fogalmazott.

Pintér arról is beszámolt, hogy számos eddig gyümölcsöző munka- és emberi kapcsolata szűnt meg, de nem bánja. Elsősorban azért nem, mert ez a kollektív akció áttörte a média ingerküszöbét, és megmutatta, hogy "diákok és különböző felsőoktatási intézmények képviselői együtt, összefogva igenis képesek kiállni a saját közösségükért". Az oktató azt írta, mindez rávilágított, milyen fontos olyan fiatal felnőtteket nevelni, akik képesek átlátni az egyetemek autonómiájának társadalmi és tudományos szerepét, és ezt magas szinten tudják képviselni.

Pintér számára az is tanulság, hogy itthon mennyire nincs intézménye a felsőoktatási tiltakozásnak, hogy az ehhez elengedhetetlen csatornák és infrastruktúra teljesen hiányzik.

Célszerű volna tehát sürgősen elkezdeni egy, a felsőoktatás érdekeit képviselő, komolyan vehető szakszervezeti háttér kialakítását.

Ez nemcsak jóval hatékonyabban koordinálhatná a különböző akciókat, de képes volna egységbe foglalni a felek közötti kommunikációt és érdemben számolna azzal is, hogy mekkora egyéni kockázatvállalást jelent ma Magyarországon egy sztrájk. Ebben kérte mindenki támogatását.