szerző:
Dercsényi Dávid - Mizsur András

Vettünk egy mély levegőt, és alászálltunk a Soros-féle kiképzőtáborba, ahol a kormány és a Magyar Idők szerint az őszi zavargásokat készítik elő a maffiaszerű civil szervezetek. Kunbábonyban ilyen összeesküvésnek nem találtuk nyomát, viszont olyan eretnek gondolatok mellett érveltek a résztvevők, hogy vonják be a helyi közösségeket az életüket érintő költségvetés alakításába.

A Civil Kollégium Alapítvány (CKA) talán kevésbé ismert, de annál patinásabb magyar civil szervezet, közösségszervezésben és -építésben utazik évtizedek óta. Az elmélyült munkához a kunbábonyi egykori iskolaépületet újították fel, itt egymást érik a különböző rendezvények, szabadegyetemek. A hely tíz helyinek ad munkát egész évben. Biokertészet, könyvtár, kávézó is működik itt.

Érkezésünkkor épp a nemzetközi nyári egyetem zajlott leginkább külföldi résztvevőkkel, akik civil csatornákon keresztül érkeztek Törökországból Szlovákián át Spanyolországig – amúgy a CKA nem titkolódzik, meg szokta hirdetni szabadegyetemeit a Facebook-oldalán. A táborukban beszélgettünk Susannal is, aki eredetileg texasi, a 70-es évek hippihullámain érkezett meg Európába: az austini egyetemen norvég tanárai hívták át gyerekfelügyelőnek a fiatal lányt. Susan azóta Norvégiában él férjével egy erdőben, háziállatokkal, és a texasi életről ír prózát és verseket. A házuk gyakran ad otthont workshopoknak, Susan pedig, mivel állandó kapcsolatban áll civilekkel, inspirálódni érkezett a kies Bács-Kiskunba – Susan azt vallja, "a kíváncsiság tart életben".

©

De van itt "kultúrvállalkozó" is: a svéd Thomas is az inspiráció miatt érkezett, úgy fogalmaz, ezen a helyen az ötletek kuktája rotyog. A szicíliai Natale is közösségeket fejleszt: "általában sokat beszélek, de itt inkább a többieket hallgatom". De akad itt belga cirkusziskolai hallgató is, és hogy ne csak a balos elhajlókról legyen szó, a francia Chloe szenvedélye az EU, az európai politika, a nagy brüsszeli vízfejet szeretné megreformálni. Amiben mindenki egyetért: minél több gondolatot, ismeretet, ötletet gyűjteni érkeztek ide.

No go-zóna? Norvégiában ilyen a megoldás

A tábor is erről szól, az információ átadásáról. Először egy oslói önkormányzati dolgozó beszél arról, hogyan próbálják megmenteni a város keleti, kevésbé tehetős részét a dzsentrifikációtól, vagyis attól, hogy a lakásárak emelkedése kiszorítsa a városrészek eredeti lakosságát. A norvég főváros Toyen nevű városrésze három éve még veszélyes hely volt, este alig mertek kimenni az emberek az utcára. Ezeket írja le a kormánypropaganda no go-zónáknak. Mára viszont a civilek jóvoltából élő, vibráló közösségi élet van itt. Ez a városrész kifejezetten nemzetközi: az itt élők fele született norvég csak.

©

Az önkormányzat úgy döntött, 2,5 millió eurót biztosít a negyed problémáink a megoldására, és itt jön a csavar, a nálunk elképzelhetetlen: nem fentről határozták meg a kitörési pontokat, fejlesztési irányokat, hanem megpróbálták felmérni a helyiek igényeit. Márpedig az itt élők fele bevándorló – leginkább szomáliaiak, de vannak irakiak, ugandaiak is. A helyiek pedig elmondták, mit szeretnének: például szociális bérlakást családoknak. Az állam be akart zárni egy könyvtárat, ehelyett nyílt egy másik gyerekeknek is.

Egy közösségi iroda is alakult, ide járhattak a környékbeli lakók dolgozni, illetve eszmét cserélni – tudta meg a kunbábonyi közösség. Oslóban az iroda arra szolgált, hogy megismerjék egymás ötleteit, felmérjék a helyi igényeket, majd ebből kiindulva meghatározzák a fejlesztési irányokat. Ez az a szubszidiaritás, amit a kormány annyiszor hangoztat az EU rovására, de annyira nem érvényesíti belföldön.

Ha a tüntetésen elég nagy a tömeg, mit kell tenni?

Ez a hozzáállás beindítja az önkéntességet is, hiszen nem alattvalóként, hanem társként tekint a lakókra. Ellenpéldaként A Város Mindenkié pécsi szervezetének aktivistája azt mondja el, hogyan akarta a pécsi önkormányzat kipaterolni a 2010-es Európai Kulturális Főváros fejlesztések egyik helyszínéről a romákat a város nehezen megközelíthető szélére. Az ügyben végül patthelyzet alakult ki, a romák maradtak a helyükön, a körülöttük folyó rehabilitáció viszont elkerülte őket.

©

Egy másik előadásban Ruben, a barcelonai aktivista, egyetemi tanár arról beszélt, hogyan nőtt ki egy 2011-es madridi tüntetésből, amire 40 ember ment ki, az Indignados (Felháborodottak) mozgalom. Ebből aztán a Podemos nevű párt is megalakult, amely most nem kisebb városok polgármesterét adja, mint Madrid vagy Barcelona. Példájuk az Occupy mozgalom kialakulását és globális elterjedését is inspirálta. 2011-ben a spanyoloknál tüntetésekkel indult a dolog, de amikor elérték a kritikus tömeget, a mozgalom áttevődött helyi szintekre, mert

a szervezők felismerték, a tüntetéshullám önmagában kifullad.

Talán ettől az információtól retteg Rogán Antal? A hallgatóság a kunbábonyi táborban azt is megtudta, hogy a tüntetések olyan erősekké váltak, hogy Rubennek sokszor a térre kellett lemennie órát tartania, mert ott voltak a diákjai. A fiataloknak elegük lett: "a demokráciát elrabolta a kapitalizmus", rengeteg embert fenyegetett a kilakoltatás a jelzálogkölcsönök miatt, és az elitekkel szembeni növekvő ellenszenv is tapintható volt: az emberek úgy érezték, hogy a pártok nem őket képviselik.

©

Ezért a tüntetések után mindenki "átment a szomszédba", egyszerűen elkezdtek beszélgetni az emberek, ennek a nagyon helyi, lokális politizálásnak nagy hagyománya van Spanyolországban, és így új erők alakultak ki. De Ruben sem idealista, mára már az is látszik, hogy a hatalom átformálja a politikusokat, a podemososok körmére is rá kell nézni – ez is része a demokráciának.

Hallatlan ötlet: a közösség készít költségvetést

Ennél vadabb "eszméknek" is fültanúi voltunk az alföldi tanyavilágban. A közösségek fejlesztésében utazó brit Shared Future nevű cég képviseletében Jizz Hall az úgynevezett participatory budgeting előnyeiről beszélt – a brazíliai Porto Alegrében kitalált modell lényege, hogy a helyi közösségek maguk dönthetnek arról, hogy a közpénzek egy részét mire és hogyan költse el a helyi önkormányzat.

Angliában például több tízezer font – vagyis forintmilliók – sorsáról döntenek ilyen módon; a pályázó civil csoportoknak egy rövid prezentációban kell meggyőzniük a közösség tagjait, hogy miért az ő projektjuk érdemes támogatásra. Ez bármi lehet: új játszótér vagy köztéri edzésre alkalmas park, esetleg rendőröknek szervezett továbbképzés. Nem véletlenül hódít világszerte a "részvételi költségvetés-készítés", a politikusok ugyanis felismerték, ha a döntéshozatalba bevonják az állampolgárokat is – azaz megkérdezik őket, hogy mit akarnak, mire van szükségük –, akkor jó eséllyel növelhetik saját támogatottságukat.

©

Ennél valóban nincsenek forradalmi gondolatok egy olyan országban, ahol a hatalmat még az sem érdekli, állampolgárai akarnak-e olimpiát rendezni, vagy hogy Budapest legrégibb közparkjában hogyan nézzen ki az a projekt, amely a következő ötven évet meghatározhatja.

Szív küldi szívnek, de csak Svédországban

Mintha csak Magyarországról beszélne – ez a gondolat suhant át az agyunkon, amikor Jorgen Ljung, a linköpengi egyetem professzorának prezentációját hallgattuk. A Heart to Heart Foundation nevű svéd civil szervezet elnöke a skandináv országban élő romák helyzetét, problémáit mutatta be. A főként Romániában és Bulgáriában élő, illetve onnan kivándorolt romákkal foglalkozó Ljung szerint a romák külső segítség nélkül képtelenek lesznek kitörni a szegénységből. A svéd professzor hangsúlyozta, hogy

"nincs a DNS-sükben, hogy tanulatlanok legyenek".

A romák voltak a kommunizmus bukásának legnagyobb vesztesei, ők lettek elsőként munkanélküliek, ez is magyarázza sorsuk alakulását. Arról is beszélt, hogy maguk a svédek is felelősek a romák helyzetéért, mint elmondta, még a 20. században is érvényben volt egy törvény, ami megtiltotta a romáknak, hogy 3 hétnél többet töltsenek egy helyen. "Mi tettük őket vándorokká." Még jó, hogy a szeretetteli szegregációban bízó Balog Zoltán sosem mondott hasonlót! Elképesztő módon egyébként Svédországban több mint 40 civil szervezet foglalkozik hazai és külfldi romákkal, közülük majdnem 20 az állam irányítása alatt.

©

A CKA leginkább helyi civil szerveződéseknek segít, próbálja őket felkészíteni az előttük álló problémákra. Minden civil szerveződés hasonló fázisokon megy át – hogyan szerezzenek tagságot, aktív résztvevőket, hogy tényleg mozgalom legyen belőlük, hogyan kezeljék a problémákat a helyi állami hatalmakkal, és egyéb civil szerveződésekkel: a módszertan fontos eleme, hogy az állampolgárok párbeszédet kezdeményezzenek a döntéshozókkal, tudtuk meg Kunbábonyban.

Házról házra járnak, akkor a szegényebbek is segítenek

Oktat is a CKA, a kezdetekben például a kunszentmártoniaknak számítógépes ismereteket, azóta pedig közösségi vállalkozási ismeretek és közösségi rádiózás témájában tartottak képzéseket.

Újabban pedig kilépett a szervezet a nemzetközi szintérre. A CKA így a háttérben Európa egyik legnagyobb közösségszervező projektjét végzi. A működésük módját nem a rejtőzködés indokolja, hanem az, hogy nélkülük is tovább tudjanak működni a civil kezdeményezések. A táborban azt tanítják, hogy fontos a munka, el kell menni az emberekhez, be kell kopogtatni, mert ez a hatékony közösségépítés.

A legszegényebbek is szívesen járulnak hozzá munkával, adománnyal, ha azt érzik, hogy értük dolgozik egy szerveződés

– tapasztalják a civilek. És bár a politológia is ezt javasolná, a pártok ezt a munkát maguk szeretik elszabotálni, kivéve a szélsőjobbot.

Szerveződjenek az emberek, ébredjenek tudatukra, fogjanak össze – ez az egyik legfontosabb üzenet, amelyet az aktivisták Kunbábonyban hallgathatnak. Csak be kell indítani, be kell lökni a rendszert, utána működik, és általában maguk az aktivizált civilek lepődnek meg leginkább, hogy milyen hatékonyan működnek, mennyi mindent el tudnak érni rövid idő alatt. Az óriástüntetések nem elegendőek, ahogy a barcelonai példa is mutatja, előbb-utóbb tovább kell lépni. Ebben segít a CKA a képzéseivel.

Csupa veszélyes gondolat, elképzelni is rossz, hogy mi lenne, ha ezek teret nyernének Magyarországon. Így már érthető kicsit, miért fél tőlük ennyire a kormány és propagandája.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!