Mizsur András
Mizsur András

Az utóbbi hónapokban sem csökkent a mentők munkáját irányító központban a felmondások száma, hiába hivatkozik előszeretettel az ágazatban végrehajtott béremelésekre az illetékes miniszter. Forrásaink egyenesen úgy érzik, egy nagyobb távozási hullámról van szó. A közép-magyarországi régióban ez akár az ellátás színvonalában is okozhat problémákat. Pedig a mentésirányítás az életmentő munka egyik legfontosabb része.

Több forrásból is úgy értesültünk, hogy az utóbbi három hónapban több mint 20-an hagyták ott az Országos Mentőszolgálat Közép-magyarországi mentésirányítását. A felmondások miatt most kb. 30-50 ember hiányzik innen, állítják mentős forrásaink. A beszámolók szerint volt olyan éjszakai műszak, amikor 5-6 embert is csak nagy nehézség árán tudtak kiállítani. Akikkel beszéltünk, hangsúlyozták, hogy a létszámhiány évtizedes probléma a mentőszolgálatnál, de az utóbbi félévben lett igazán kritikus: volt olyan hónap, amikor egyszerre 5-10 irányító állt fel.

Folyosói pletyka

Kusper Zsolt, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnöke megkeresésünkre azt mondta, ő nem tud ilyen felmondási hullámról. Elismerte ugyan, hogy az elvándorlás létező jelenség, de túlzónak tartja értesüléseinket, szerinte csupán “folyosói pletykáról van szó.” Ha valóban ennyien mondanának fel, akkor egyik pillanatról a másikra megbénulna a mentésirányítás, tette hozzá a szakszervezet vezetője. Ugyanakkor amikor a mentésirányítás létszámáról érdeklődtünk, illetve mennyit keresnek az ott dolgozók, akkor az OMSZ-hez irányított minket Kusper.

Természetesen az Országos Mentőszolgálatnak is elküldtük kérdéseinket; szerettük volna megerősíttetni információinkat, illetve kíváncsiak voltunk, összesen hányan és milyen fizetésért dolgoznak a közép-magyarországi irányításnál. Válaszában azt írta az OMSZ, hogy

a nagy mennyiségű sajtómegkeresés miatt nem tudnak a megadott határidőig válaszolni, megalapozatlannak tartják a hvg.hu kérését.

Mint írták, “a mentésirányítás rendszere a Közép-magyarországi Régióban is folyamatosan és megbízhatóan működik, annak személyi és tárgyi feltételei biztosítottak.”

Emberéletekbe kerülhet egy hiba

A felmondások okaként a munkakörből fakadó extrém terhelést és az alacsony fizetést nevezték meg forrásaink. Hatalmas az irányítók felelőssége; látatlanban, pusztán a telefonbeszélgetés alapján el kell dönteniük, hogy mi a bejelentő valódi baja, illetve, hogy az mennyire sürgős. Ehhez az kell, hogy jól tudják kikérdezni a betelefonálókat, és a 12 órás műszak bármelyik percében képesek legyenek kezelni a kiélezett szituációt, a segélykérők gyakran pánikolnak és türelmetlenek.

"Bizonyos szempontból nehezebb feladat, mint a helyszínen lenni”

– mondta egyik mentősünk. Hogy ténylegesen emberéletek múlnak az irányításon, jó példa a múlt héten történt tragikus eset; a 112-es segélyhívó operátora egy traktorbalesethez a Pest megyei Tóalmás helyett a Nógrád megyei Tolmácsra küldte a mentőket, mert félrehallotta a település nevét. Mire a helyszínre ért a segítség, a traktorvezető meghalt.

©

Ugyanakkor sokszor kérdéses, hogy akik az irányításhoz kerülnek, alkalmasak-e a feladatra, mondták forrásaink. Korábbi riportunkban maga Kusper is arra panaszkodott, hogy sokszor azok kerülnek az irányításra, akik nem elég képzettek az esetkocsihoz, a lényeg, hogy feltöltsék a létszámot.

Nem vonzó a mentős szakma

“Szerinted a mai egészségügyben nem fogsz munkát találni?”

– kérdezett vissza egyik beszélgetőpartnerük az egészségügyben tapasztalt általános munkaerőhiányra utalva, amikor arról érdeklődtünk, hol helyezkedtek el, akik leléptek az irányítástól. A kórházi osztályok kényszerű bezárásáról szóló hírek fényében nem tudtunk vitatkozni azzal, hogy az álláskeresés jelenleg nem okoz problémát senkinek.

Mint elmondták, az irányításnál annak ellenére van krónikus létszámhiány, hogy az utánpótlás elvileg biztosított; egyrészt folyamatosan érkeznek a Mentőszolgálathoz frissen végzett mentőtisztek és ápolók, másrészt mindig vannak olyanok, akik – elsősorban egészségügyi okokból – nem mehetnek kocsira, és így az irányításhoz kerülnek. “Egész egyszerűen nem vonzó a mentős szakma; nincs megbecsültsége, nincs életpályamodell”, válaszolták, amikor erre az ellentmondásra kérdeztünk rá.

Az elégedetlen mentősöknek nem is feltétlenül kell külföldre menniük a jobb fizetés reményében. Ahogy egy másik mentős fogalmazott, “bármelyik sürgősségi osztály a dupláját fizeti".

“Itt szakdolgozókról beszélünk, nem képzetlen emberekről”

– tette hozzá forrásunk. Az irányításnál elsősorban végzett mentőtisztek és mentőápolók dolgoznak (egy részük jelenleg is teljesít kivonulószolgálatot), ennek ellenére kb. nettó 240 ezer forintot keresnek, ami nem sokkal több, mint amennyit a kivonuló kollégáik kapnak.

Világszínvonal

Mindez azért is kínos, mert a kormánytól lépten-nyomon azt halljuk, hogy sosem  látott mértékben növelték az egészségügyben dolgozók bérét, sikerült megállítani az elvándorlás mértékét. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere májusban jelentette be, hogy a kormány 2016 és 2019 között összesen 67 százalékos béremelést hajt végre a mentőknél. A miniszter arról is beszélt, hogy a jövő évi 10 százalékos emelést egészségügyi szakdolgozók tervezett béremelésén felül kapják az Országos Mentőszolgálat munkatársai.

A nagy bejelentést azonban nem fogadták kitörő örömmel az érintettek; az utcára vonuló mentősök szerint a kormány becsapta őket, mert ők 60, és nem 10+8 százalékos emelésre számítottak.

Nem először hallani tömeges felmondásokról a mentőszolgálat háza táján. Május elején a 168 Óra írt arról, hogy a korábban várt béremelés (illetve az OMSZ decemberig regnáló főigazgatója, Máté Gábor által kidolgozott életpályamodell) elmaradása miatt valóságos lavina indult el a mentősöknél.

Nem mindegy, melyik Kossuth Lajos utcába küldik a mentőt

A létszámgondok következménye, hogy a felmondások miatt értelemszerűen még nagyobb terhelés hárul a maradókra, hiszen kevesebb dolgozóra jut ugyanannyi hívás.

©

Egyik mentős forrásunk szerint a létszámhiány nem feltétlenül okoz fennakadást az ellátásban, mert más régiók irányítási csoportjai kezelni tudják a “túlcsorduló” hívásokat, azaz ha túl nagy a nyomás, a hívásokat átirányítják vidékre.

Logikusan ezt azt jelenti, hogy emiatt más régiókba is több hívás fut be, mint rendesen, de mivel a Közép-magyarországi régióban 24 óra alatt kb. 800-1000 embert látnak el a mentők – ami nagyságrendileg 3000 “lekezelt” hívást jelent –, addig egy vidéki irányítási csoportnál ez a szám 50 és 200 között van, attól függően, mekkora megyéről van szó, magyarázta egy mentős. Úgy tudjuk, hogy főleg szolnoki, a szekszárdi és veszprémi irányítási csoportokat érinti ez.

Más forrásunk viszont úgy vélekedett, hogy a létszámhiány igenis okozhat problémákat; egyrészt az átkapcsolás miatt hosszabb ideig tarthat, mire valaki beszélni tud az irányítóval. Másrészt rengeteget számít a helyismeret: egy banális példával élve, a Dél-Alföldi régióban ülő irányító nem feltétlenül fogja tudni, ha Budapestről a Kossuth Lajos utcába hívnak mentőt, akkor melyik kerületbe kell küldeni a kocsit.