szerző:
Joó Hajnalka - Vándor Éva
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Az egyház ajánlja, a nőgyógyászok és a meddőségi szakemberek viszont nem igazán veszik komolyan azt a természetes fogantatást elősegítő módszert, amelyet most a lombikeljárást elítélő Veres András püspök emelt be a közbeszédbe. Mi a NaProTechnológia, és ha olyan sikeres, mint azt hívei állítják, miért ez a kétkedés?

Kellemetlen helyzetbe hozta a lombikprogram egyházilag elfogadott alternatívájának magyarországi képviselőit Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, akinek a lombikeljárást bűnnek, az abban résztvevőket pedig kvázi bűnösnek mondó augusztus 20-i szentbeszéde óriási vihart kavart. A győri megyés püspök hétfőn a Kisalföldnek adott interjújában fejtette ki részletesebben, mire is gondolt, nem mellesleg pedig embrióélet kioltásával nem járó megoldást is javasolt a terméketlenséggel küzdő (házas)pároknak: a Nyugat-Európában és Egyesült Államokban ismert és elterjedt NaProTechnológiát (Természetes Reprodukciós Technológia). Ez a püspök leírása szerint egy olyan, a természetes fogantatást elősegítő módszer, amely a lombikprogrammal ellentétben valóban „gyógyítja a sterilitást” és „számos meddőnek tartott házaspárt ajándékozott meg természetes fogantatás útján a gyermekáldás örömével”.

Veres András püspök
©

Bár Veres püspök az interneten fellelhető dokumentumok szerint valóban már évekkel korábban a mesterséges megtermékenyítés alternatívájaként ajánlotta a női ciklus megfigyelésén alapuló módszert (ennek részleteiről lásd keretes írásunkat), az egyház támogatása információink azért erős túlzás – legalábbis hazai viszonylatban. Úgy tudjuk ugyanis, hogy még a püspöki konferencia tagjai sem egységesek a megítélésében. Jegyesoktatások családtervezésről szóló alkalmain például majdnem kizárólag az elavult hőmérőzéses módszert ajánlják a házasulandók figyelmébe, néhány felvilágosultabb pap vagy védőnő esetleg az ezt méhnyakvizsgálattal kiegészített Billings-módszert.

A Creighton-modellként is emlegetett eljárást nagyjából egyébként pont öt éve kezdték meghonosítani Magyarországon. Dr. Tóth Ágnes nőgyógyász és hat, a módszer részleteit másfél éves kurzuson elsajátító oktató azóta egy kvázi franchise rendszerben működő tanácsadói hálózatot épített fel.

A hálózat különösebb hírverés nélkül működött, fogadta a hozzá forduló pácienseket, de a sors fintoraként most, pont, amikor óriási figyelem irányulna rájuk, gyakorlatilag működésképtelenek: a két orvosból egy – ő – ugyanis tartósan külföldön van, a hat oktatóból öt pedig éppen nem dolgozik vagy nincs Magyarországon – hárman történetesen szülési szabadságon vannak (és mindannyian NaPro módszerrel estek teherbe).

„Senki nem gondolta, hogy a püspök úr egyszer csak reklámozni kezd minket, sőt kicsit kellemetlen is a kéretlen reklámja, mert nem voltunk ekkora érdeklődésre felkészülve” – magyarázta a hvg.hu-nak Tóth Ágnes, aki most Írországból próbál tüzet oltani, illetve gondolkodni azon, hogyan tudna nemcsak a hozzá záporozó kérdésekre válaszolni, hanem érdemben segíteni is. A „normál” üzletmenethez állítása szerint még két orvos és 10-20 oktató kellene – a mostani 1-1-es arányhoz képest.

Olvasni a jelekből
A „hőmérőzéses” módszerrel gyakran összetévesztett NaProTechnológia lényege, hogy a jelentkező megtanulja megfigyelni és nyomon követni a saját termékenységi (menstruációs) ciklusát, de nem a testhőmérséklete, hanem egyéb jelek alapján. Ebben termékenységi oktatók, FCP-k (FertilityCare Practitioner) állnak rendelkezésére, ők tanítják meg, mit kell figyelnie és napi rendszerességgel feljegyeznie. Legalább három, helyesen vezetett ciklusnyi feljegyzéssel (naplóval) jöhet a következő lépcső, az orvosi konzultáció: a feljegyzett adatok az orvosnak sokszor elsőre megmutatják, milyen – hormonális vagy szervi – probléma állhat a „jelek”, illetve végső soron a terméketlenség hátterében. A problémákat az orvos adott esetben ugyanolyan diagnosztikai vagy akár műtéti beavatkozásokkal, illetve gyógyszerekkel igyekszik megoldani, mint a lombikeljárásban is: a „technológia” itt be is fejeződik, a lényege a meddőségi okok feltárásában és megszüntetésében van, a megtermékenyítés már természetes úton történik(het) meg. Bár mindenütt többnyire termékenységnövelő eljárásként híresült el, sokan nem meddőség, hanem egyéb nőgyógyászati panaszok – endometriózis, fájdalmas menstruáció vagy a vele járó erős hangulatingadozások – orvoslásra alkalmazzák a módszert.

Imádkozni és szexelni

A hvg.hu által megkérdezett nőgyógyászok közül legtöbben egyébként nem hallottak, vagy ha igen, nem akartak nyilatkozni az egyház ajánlásával előkerült módszerről. Azoknak, akik ismerték, az volt a visszatérő érvük ellene, hogy a „termékenység figyelgetésével” nem sokra megy, akinek például petevezeték vagy petefészek hiánya miatt nem lehet gyereke. Egy hazai termékenységi klinika kizárólag név nélkül nyilatkozni hajlandó vezetője például azt mondta: pácienseik nagy részének nagyjából annyit használna a NaPro, mint amit az egyház ugyancsak erősen ajánl híveinek: az imádkozás.

A NaPro hazai meghonosítói viszont nem is állítják, hogy mindenkinek jó a módszer: saját honlapjukon is elismerik, hogy az eljárás értelemszerűen nem tud segíteni sem a fenti, sem például a spermiumtermelés hiányából fakadó esetekben. Tóth Ágnes szerint azonban csak az nevezi őket kóklernek vagy kuruzslónak, aki nem ismeri mélységeiben is a rendszert. Az eredményességről szóló vitába pedig – hogy melyikkel születik több gyerek, a NaPróval vagy lombikkal – azt mondja, azért sem érdemes belemenni, mert olyan, mintha almát hasonlítanának össze a körtével.

©

Veres püspök egyébként már öt éve is kiállt a NaProTechnológia mellett: egy 2012. áprilisi előadásában egyenesen úgy beszélt a meddőségkezelési módszerről, mint amit a katolikus egyházon túl az Emmi-előd Nemzeti Erőforrások Minisztériuma (Nefmi) tanácsadó testületeként működő Egészségügyi Szakmai Kollégium szülészet és nőgyógyászat tagozata is támogatna. Ez valójában nincs így. Olyannyira, hogy amikor Tóth Ágnes három éve megkereste az Emmit, hogy hajlandó-e beszállni a NaPro képzésébe, a minisztériumban – egyházi ajánlás ide vagy oda – mereven elzárkóztak tőle.

A NaPro megítéléséről szerettük volna megkérdezni a KDNP elnökét is, aki Veres András kijelentéséről múlt héten azt mondta, hogy várja a püspök és a katolikus egyház javaslatait is egy az egyház tanításainak megfelelő, és orvos-biológiai szempontból is működőképes szabályozásra. Semjén Zsolt azonban még szabadságon van, kedden nem értük el, de a KDNP – mint megtudtuk – „amint visszajött, mondani fog valamit a Püspök úr felvetésére, mert mondania kell”.

Istennek tetsző tudomány

Ha a NaProTechnológia eredettörténetét vesszük, úgy tűnik, a módszert kitaláló Thomas W. Hilgerst elsősorban nem az motiválta, hogy a tudomány szempontjai szerint álljon elő orvosi áttöréssel, hanem az, hogy a Vatikán elvárásainak feleljen meg. Hilgers ugyanis egyenesen VI. Pál pápa 1968-as enciklikájából, a Humana Vitae-ből inspirálódott, amely a helyes születésszabályozás irányelveit vázolta fel a katolikus híveknek, és amelyből többek között kiderül, hogy a mesterséges megtermékenyítés nem elfogadható a katolikus egyház számára. Hogy ismét Veres András győri megyéspüspököt idézzük: „a lombikbébiprogrammal az a probléma, hogy nem a férfi és a nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet, ráadásul pluszmegfoganások is történnek mesterséges körülmények között. A többi embriót vagy lefagyasztják és félreteszik, vagy elpusztítják”.

A szülész-nőgyógyász Hilgers így olyan módszert keresett, amely két követelménynek is megfelel: eleget tesz a katolikus irányelveknek, és gyereket produkál azoknál a (házas)pároknál, akiknél ez nem jön össze. A hetvenes évek második felében kezdte meg a kutatásait, 1985-ben pedig létrehozta a Nebraska állambeli Omahában a VI. Pál pápa nevét viselő meddőségi intézetét.

Az intézet egyébként látványában is egyszerre adja vissza a templom és az egészségügyi intézmény hangulatát: az előtérben stílusosan egy Szűz Mária a kisdeddel szobor és egy kereszt köszönti a látogatókat, akikben a „csodababák” fotói ébreszthetnek bizalmat, amelyet aztán csak fokoz a jól felszerelt ultrahangos labor.

Hilgers módszere elsősorban az Egyesült Államokban terjedt el, bár több európai országban is elérhető, viszont még nem igazán tudott megkapaszkodni a lombikprogramok mellett. A meddőségi szakemberek szerint nem véletlenül. Thomas Hilgers több kollégájától is nagyon éles bírálatokat kapott. Volt, aki kétségbe vonta, hogy egyáltalán érti-e, hogy mivel is foglalkozik egy reprodukciós endokrinológus, a legfontosabb kritika azonban, hogy a módszer nem állta ki a tudományos kontroll próbáját.

Hilgers kutatási eredményei kevés mintára alapoztak, ráadásul nem vették figyelembe azokat a tényezőket, amelyek befolyásolhatták az eredményeket. Ezeket az eredményeket ráadásul más, független vizsgálatok nem tudták reprodukálni, és egyelőre nem tudta alátámasztani elegendő bizonyítékkal azt, hogy a NaPro eredményesebb, mintha csak rendszeres szexszel próbálkozna egy pár a fogantatás érdekében.

Ahhoz képest, hogy Hilgers (nem katolikus elkötelezettségű) orvosi folyóiratokban nem publikál, így a módszerét nem is lehet tudományosan értékelni, elég nagy magabiztossággal állítja, hogy a NaPro sikerrátája több mint kétszerese a mesterséges megtermékenyítésének.

Hilgers orvosi tekintélyét talán még nehezebb komolyan venni, ha elővesszük azt a könyvét, amelyet az abortuszellenes csoportok előszeretettel idéznek annak alátámasztására, hogy a nemi erőszakból csak elvétve lesz terhesség. Amikor 2012-ben Todd Akin republikánus szenátor azzal a nagy vihart kavaró kijelentéssel állt elő, hogy a „legitim nemi erőszak” esetén egy nő teste képes lekapcsolni és ezzel megakadályozni a fogantatást, Hilgers egy sajtóközleménnyel ráerősített, amelyben azt írta, a peteérés és a természetes termékenység területén végzett kutatásaiból azt a következtetést vonta le, hogy az ovulációt késleltethetik a stresszes helyzetek. Vagyis tényleg előfordulhat, hogy egy nő szervezete lekapcsol, és megakadályozza a terhességet.

Thomas Hilgers azt állítja, hogy új alapokra helyezte a nőgyógyászat tudományát. Nemcsak, hogy üdvözítőnek tartja a módszerét, de kifejezetten elítéli a mesterséges megtermékenyítést, amely szerinte hatástalan, drága és még csak nem is etikus.