Egy magára valamit is adó ellenzéki párt fél évvel a választások előtt nyíltan nem beszélhet arról, amire a választási győzelem helyett a jelenlegi számok és számítások alapján esetleg esélye van: hogy legalább néhány képviselője bejusson a parlamentbe, legalább megakadályozza a kétharmadot vagy maximális sikerként a Fidesz abszolút többségét. Merthogy még ez is irreálisnak tűnik, a hvg.hu által megkérdezett egyik elemző szerint a mostani adatok alapján éppenséggel kizárt, hogy ne legyen a Fidesznek többsége.

Háttérbeszélgetéseken a baloldal meghatározó szereplői év elején gyakorlatilag leírták a jövő évi választást – népszerűségi mutatóik érdemben azóta sem javultak –, gyakran elhangzik a vád, hogy egyesek nem a győzelemre hajtanak, és még az optimistára festett, pár héttel ezelőtti Botka László nyilatkozat is úgy szólt, hogy bár természetesen bízik a győzelemben, 40 egyéni választókerületet „biztosan megvalósíthatónak tart”. Az LMP elnökségi tagja, Ungár Péter is kicsit alálő a hivatalos kommunikációnak: arról beszélt, a Fidesz nyer, de kisebbségbe kerül.

A Botka által emlegetett 40 körzet Róna Dániel elemző korábbi számítására utal – mely szerint nagyjából ennyi billegő körzet van –, a baloldalon úgy számolnak, ennyit megnyerve megakadályozható a Fidesz abszolút többsége.

A kegyetlen valóság

A 2014-es választási eredményeket és a közvélemény-kutatási adatokat elemezve Bánovics Attila, az elektor.hu elemzője arra jutott, a 40 egyéni körzet megnyerésének közelében sincs a baloldal. Az előző választáson – az időközikkel együtt – 11 helyen nyert baloldali, vagy a baloldal általa támogatott jelölt. Bánovics szerint 2018-ban ezeken a körzeteken kívül további ötben érdemes a legerősebb kampányt folytatniuk, mert itt lehet esélyük a győzelemre. További 12 helyen érdemes erőteljesen próbálkozni, bár ez utóbbi körzetekben csak földindulásszerű változás esetén lenne lehetőségük megszorítani a Fidesz indulóját.

Ez összesen 28 körzet.

52 helyen annyira esélytelen a helyzet, hogy elég, ha „tessék-lássék módon erőlködik” a baloldal, 26 körzetben pedig annyira, hogy az induláson kívül nem érdemes mással foglalkoznia: ezeknél látótávolságon belül sem voltak a baloldal és a Jobbik jelöltjei a Fidesz indulótól. A választási rendszer miatt ugyanakkor kényszerhelyzetben vannak a pártok, és a legesélytelenebb körzetben is muszáj jelöltet állítaniuk. Ahol ugyanis nincs jelölt, ott a pártlistára is kevesebb szavazat érkezik, a parlamenti bejutás határán billegő pártok nem kockáztathatnak. Bánovics mond is egy egyszerű példát: 3 éve 18 ezer szavazaton múlt az LMP bejutása, ami körzetenként 170 szavazatot jelentett.

A magát kihívóként beállító Jobbik számai sem fényesebbek: a jelenlegi támogatottsága alapján, a részvétel aránytól függően 20-30 parlamenti mandátumot szerezhet, és legfeljebb néhány egyéni körzetben nyerhet.

A Jobbik 2010-hez képest 2014-ben 19 százalékkal tudta növelni támogatottságát, ahhoz viszont, hogy ugyanazt érje el, mint akkor a Fidesz, 2018-ban 122 százalékkal kellene növelnie szavazatai számát – mondja Bánovics.

Jelenet a 2014-es választásról

AFP / Kőhalmi Péter

Sikerrecept: végy 106 jelöltet – de hányszor?

A jobboldali pártok egyszerű helyzetben vannak, ott egyértelműek a viszonyok. A baloldalon viszont nem elég, hogy számtalan párt hajt ugyanarra a rétegre, az egyezkedésre rányomja bélyegét az is, hogy többen korábban egyek voltak (mint az MSZP és a DK, illetve az LMP és a Párbeszéd). Valamilyen egyezséget muszáj kötni, ha ugyanis minden párt külön indul a választáson, egy-két kivétellel elbuknak az aprózódó szavazatok miatt. Azt még mindig nem tudni, milyen felállásban indul a baloldal – az MSZP most fejezte be a könyörgést az LMP-nek és a Momentumnak, a választmányi ülés után tett nyilatkozatok alapján az is lehet, hogy minden párttal más mélységig működnek együtt –, Gyurcsány Ferenc DK-elnök mindenesetre nyilvánosan is meghirdette az apokalipszist: ha nem jutnak dűlőre, összes erős emberét ráindítja a szocialisták esélyeseire, amivel mindenki elbukik.

A győztes forgatókönyvet is mindenki máshogy látja.

• Botka sikerreceptje: közös lista, közös jelöltekkel.

Bánovics Attila szerint választástechnikailag ez a legegyszerűbb megoldás, minden szavazat egy listára érkezik, a töredékszavazatokkal együtt, de a hátulütője, hogy nagyon sok érdeket kell összehangolnia 5-7 pártnak. Ráadásul abban a felosztásban, amit Botka ajánlott, rajtuk kívül maximum egy pártnak lehetett volna frakciója. Ráadásul aki nincs a lista első harmadában, jó eséllyel csak "díszpintyként" szerepel a papíron. Ha egyenlő arányban osztotta volna fel a helyeket az MSZP, akkor viszont kapásból búcsút mondhat annak, hogy övé lesz a várhatóan legerősebb ellenzéki frakció.

• A Gyurcsány-féle recept: külön lista, választókerületenként „közös”, pontosabban összehangolt jelölt (ez a koordinált indulás)

Ez – az egyszerűség kedvéért két résztvevővel számolva – tulajdonképpen azt jelenti, hogy a leosztott lapok alapján az egyik körzetben csak DK-s, a másikban csak MSZP-s jelölt indul. Arra viszont figyelni kell, hogy minimum 27 körzetben mindkét pártnak jelölteket kell állítania, csak így lehet országos listája. Másik oldalról nézve ez azt is jelenti, hogy a szavazatok megosztása miatt lemondanak azokról a körzetekről, ahol mindketten külön indulnak. Számolni kell még azzal is, hogy ahol az egyik párt jelöltje egyéniben nem indul, ott a listájára esetleg kevesebben fognak szavazni.

2014-ben a baloldali összefogás nem jött be

MTI / Kovács Attila

Nincs ingyen trükközés

Nagyon sok variáció elképzelhető a koordinált indulásnál, Juhász Péter Együtt-elnök épp az Új pólust szervezi, amihez a Párbeszédet már sikerült megnyernie, de az LMP-t és a Momentumot (melyből egyik legismertebb, gazdag támogatója, Bojár Gábor máris kiábrándult) még nem. Juhász egyébként választási pártban gondolkodik, hogy az összeállás miatt ne kelljen 10 vagy 15 százalékot elérni a parlamentbe jutáshoz. Ez jogilag teljesen egyszerű: bármilyen párt tagjai indulhatnak egy új név alatt a választáson, csak külön frakcióban nem gondolkodhatnak később, ugyanis itt leegyszerűsítve nem együttes és párbeszédes képviselők jutnak be, hanem „Új pólus-osok” – magyarázza László Róbert, a Political Capital választási szakértője. Ezt anyagilag is meg kell fontolni, ugyanis így csak egyszer 600 milliót kapnak állami támogatásként.

Bánovics a cikkben korábban leírt esélyek alapján azt mondja, a baloldalnak 28 körzetben lenne értelme egyáltalán a koordinált indulással foglalkoznia. Az, hogy ezt mind a 106 körzetben meg tudják tenni, az elemző szerint kizárt.

„A körzetek túlnyomó többségében a jelenlegi számok alapján esélytelen akár a baloldali, akár a jobbikos jelölt a Fidesszel szemben, mindegy, hogy közös listán vagy koordináltan indul.”

Az mondjuk tény, hogy a jelöltek az utolsó pillanatban is visszaléphetnek a másik javára, ám László Róbert felhívja a figyelmet arra, ez nincs ingyen: a visszalépett jelöltek után felvett kampánytámogatást ugyanis vissza kell fizetnie a pártnak. Épp emiatt nem életszerű az a feltételezés, hogy az egyik kicsi, ám létező párt a maximális kampánytámogatás, a 600 millió bezsebelésére hajt, és majd a választás előtt trükközik a visszalépésekkel. Ráadásul a kampányt is megzavarhatja egy ilyen akció, szóval annyira nem tanácsos eljátszani. A pártoknak legkésőbb a jelöltállításig el kell dönteniük, hogyan cselekednek, ugyanis csak azokban a színekben lehet indulni, amire az aláírásgyűjtés szólt.

Az Új Pólus egyelőre az Együttből és a Párbeszédből állhat

Facebook / Juhász Péter

Hamarosan eljön az igazság pillanata

Az kérdés, hány pártnak van értelme koordinálni az indulást, László szerint még három párt ilyen együttműködése sem túlzás, ám „annyira fragmentált a paletta, hogy kérdés, hányan tudják átlépni az 5 százalékos küszöböt”.

Ha a kis pártok egymás ellen indulnak, még erősebb a kérdés. László Róbert azt mondja, hónapok óta minden párt erősíti a saját pozícióját, és eddig mindenki azt kommunikálta, ő lesz az ellenzék vezető ereje, Orbán kihívója. A januári felmérésekkor gondolkodhatnak majd el egy last minute megoldáson. László szerint a 2014-es összefogásra gyakorlatilag nincs esély, azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogy ne 6, csak 2-3 pártlista legyen a végén, ami a választók számára is emészthető, és mindenki megőrzi az arcélét – többé-kevésbé.

László egyébként el tudja képzelni a baloldali pártok és a Jobbik valamiféle koordinációját. „A Jobbik is tudja, melyik az a 20-40 hely, amelyre igazán fókuszálni akar, a többiben meg hagyja élni a többi ellenzéki pártot. Ugyanez működhet visszafelé is.” Meg sem kell beszélni, ezt maguktól is tudják. Azt, hogy egymás javára visszalépjenek, nem tartja túl valószínűnek.

A választási rendszer aránytalan, így Bánovics Attila szerint pusztán a szavazatszámok alapján lehetetlen pontosan megmondani, melyik párt hány parlamenti helyet kap, de az előre jelezhető, ki kerül hatalomra. „Ha választások előtti felmérések azt mutatják, hogy a Fidesz–KDNP legalább 5-6 százalékponttal vezet a második helyezett párt előtt, akkor egyedül is mandátumtöbbséget szerez, hacsak a közvélemény-kutatók el nem szúrtak valamit.”