Bayer Zsolt nem tartozik a kormánymédia feladatteljesítő robotjai közé, amit ő ír, abban még van személyes hang és jóváhagyás nélkül közölt mondanivaló. Ez különösen élesen látszik a hódmezővásárhelyi vereség másnapján. Míg a többi szerkesztőségben azon gondolkodtak a kormányoldalon, most akkor mit is szabad hírben megírni, addigra Bayer elő is állt helyzetértékelésével.

Jószerével 2006 óta alig-alig veszítettünk el bármit is. Főleg nem, ha valódi tétje volt. Ez most tizenkét éve az első komoly vereség. Szimbolikus térben, szimbolikus időben, szimbolikus városban

– kezdi Bayer, aki ebből azt vezeti le, hogy a történést nem szabad megmagyarázni, a Fidesz nem keres magának felmentést a vereségért. "Ne csapjuk be önmagunkat. Hódmezővásárhelyen 1990 óta nem volt baloldali győzelem. Éppen ezért fölöttébb elgondolkodtató, hogy éppen most lett" – írja, és elhallgatja, hogy ez kevésbé a baloldal, mint a Jobbik győzelme (őket azonban Bayer annál is jobban gyűlöli, hogy velük szemben is józan tudjon maradni). Emlékeztet, hogy a részvételi arány magas volt. "Nagyon magas. Szimbolikusan magas."

Ideje most megállni egy pillanatra, és elgondolkodni, hogy mi a baj. Mit csinálunk rosszul, mi nem sikerült, mi volt a baja a hódmezővásárhelyi szavazóknak. Ha nem ezt akarjuk megérteni és feltárni, ha ehelyett elkezdünk félrenézni és leginkább hamis magyarázatokat gyártani, akkor nagy baj lesz. Nagyobb, mint amekkorát el tudunk képzelni

– vagyis Bayer már attól tart, hogy nem igaz, amit eddig szajkóztak cinikus mosollyal: ellenzékváltó hangulat van. Hogy a Fidesz bukását is el tudja képzelni, egyértelmű: "mondják, akit egyszer megmart a kígyó, a gyíktól is fél; bennünket 2002-ben megmart a kígyó, és sokáig féltünk a gyíktól".

Bayer hibaként hozza fel, hogy elkezdtek megint elhinni a közvélemény-kutatásokat. Szerinte a Fidesznek ideje visszatérni az egészséges, önmegtartó félelemhez, gyanakváshoz, soha meg nem elégedéshez. Ugyanis negyven nap van hátra az országgyűlési választásokig,

és most felült a halott.

Hódmezővásárhelyen Bayer szerint valami el lett rontva. "Egészséges ösztöneinkkel nézzünk szembe ezzel a nagyon rosszkor jött vereséggel, ami nagyon jókor jött" – írja. Jöhetett volna szerinte április 8-án is. Előjelek nélkül. És akkor már késő lett volna. A végig a Fidesz nevében beszélő Bayerből ezen a ponton feltör a szemrehányás, mert ő "hosszú-hosszú hetek óta" megmondta: "nem dőlhetünk hátra". Most jön szerinte a legnehezebb, legrémesebb, legfárasztóbb, leghalálosabb maraton.

Bayernek egy dologra nem marad bátorsága: nem mondja ki, hogy szerinte mi is volt a baj. Helyette lélekemelőként Toldit idézi:

„Ez még csak mehetne, de most jő a nagyja:/
Ordít a hímfarkas s hátul megtámadja;/
– Mit csinálsz most, Miklós? jaj, dehogy birsz vélek!/
Ezer lelked volna, mégis megölnének. –/
Semmi baj! az néki a tulajdonsága,/
Hogy, ha nő veszélye, nő a bátorsága:/
Kisegíti magát, sohase féltsétek,/
Nem válik belőle farkasoknak étek.”