Vállalkozz Itthon Fiatal! – már az elnevezésből egyértelmű, mire próbált ösztönözni az előző ciklus Nemzetgazdasági Minisztériumának (NGM) pár éve indult programja olyan 25 év alatti fiatalokat, akik Budapesten vagy Pest megyében terveztek saját üzletet. Csakhogy utólag a lelkesen belevágó fiatalok szerint úgy lenne pontos a felhívás, ha hozzátennék: „.. és úgy fogsz szívni, hogy egy életre elmegy a kedved a vállalkozósditól”.

Pedig az ex-gazdaságitárca és az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. (OFA) közös programjával eredetileg pontosan azt akarták bizonyítani, mennyi mindent tesz az Orbán-kormány a vállalkozó kedvű/külföld felé kacsingató huszonéves korosztályért. Ahogy az itthoni vállalkozásra buzdító projekt párjával is, a hazatérésre csábító Gyere haza, fiatal! elnevezésű támogatási rendszerrel is. Csakhogy utóbbi, nagyobb hírverést kapott testvérprogram már nyíltan és csúnyán becsődölt: miután 100 millió forintból 105 magyar ifjút sikerült hazahozni, ezért Varga Mihály bejelentette, hogy inkább abbahagyják.

A Vállalkozz Itthon Fiatal! viszont még mindig fut, csakhogy már 2017 májusában azt írta a 444.hu, hogy alapvető problémákkal küzd, ezért a bevont fiatalok nem kapják meg időben a megígért pénzbeli segítséget. A cikk megjelenése után persze azonnal megtáltosodott a minisztérium, közleményben tudatta, hogy „haladéktalanul” megkezdik velük a szerződések megkötését, és ha csúszna az erre szánt uniós pénz folyósítása, akár állami forrásból is kifizetik. Varga tárcavezető állítólag a sajtóból tudta meg, hogy sokat késnek a kifizetések, és nagyon felháborodott, ezért kirúgta az OFA ügyvezető igazgatóját.

youtube

Azóta újabb egy év telt el, és bár a tavalyi botrány után voltak kifizetések, a hvg.hu-nak nyilatkozó résztvevők szerint továbbra is elképesztő dilettantizmust és időhúzás jellemzi az egész programot. Csak egyvalami változott biztosan: a minisztérium ezúttal szabályosan megkukult, amikor az eredményeket kezdtük firtatni. A tárca az időközben alakuló új kormányban ebben a formájában nem él tovább, csakhogy még jóval ez, illetve az április 8-i választások előtt, március végén kerestük meg őket. Többek közt ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ máig, holott közpénzből finanszírozott támogatási projektről van szó:

• miután Varga Mihály nyíltan ezt ígérte a sajtóban, végül hány fiatalnak fizették ki valóban a támogatást (éves bontásban)
• pontos adatokat arról, hogy mennyi időbe telt, mire a pályázók hozzájutottak a pénzhez,
• mi a magyarázat arra, hogy elképesztő csúszás van, beszéltünk olyan 2016-ban jelentkező fiatallal, aki máig hiába vár a kifizetésre

Közben több, a programban részt vevő fiatal mondta el részletesen saját esetét, a rájuk vonatkozó szerződéses kötöttségek miatt a nevüket nem írjuk ki. Több évvel a támogatási program startja és egy évvel a beígért változások után a történeteik két dologban egyeznek: bár a procedúra különböző stációjában akadtak el, a mai napig benn vergődnek az elvileg javukat szolgáló támogatási programban. A másik, hogy totálisan elegük van abból, amit a 3 milliós támogatásért végigcsináltattak velük.

"Ma már mindenkit lebeszélnék"

Valamennyien teljesítették az elvárásokat: eljártak a képzésre, levizsgáztak, üzleti tervek készítettek, létrehozták az előírás szerint a vállalkozásukat. Csak éppen a beígért – 10 százalékos önrész melletti – 3 millió forintos, vissza nem térítendő támogatást kapták meg elképesztően túlbonyolítva. Miközben az is feltétel volt, hogy új egyéni vállalkozást vagy mikrovállalkozást kell indítaniuk, így ennek minden terhét és költségét már elő kell teremteniük. Ezzel küszködnek leginkább, hiszen a támogatás híján az üzletet nem tudták beindítani, de közben ki kellene termelniük a vállalkozás fenntartásának költségeit. Úgy tudják, hogy az egész program átkerült az államkincstárhoz, de ha így is van, a minisztérium erről (is) elfelejtette tájékoztatni őket.

A programban részt vevő forrásaink közül András a legszerencsésebb: azok közé tartozik, akik megkapták mind a 3 millió forintot, mégis „mindenkit lebeszélne” a hangzatos pályázatról. Mint mondja, egy belevágni szándékozó ismerőst el is tántorított, egyszerűen elmondta neki az egész procedúrát. Ő maga már 2015-ben jelentkezett, de a mai napig nem tudta lezárni az eredetileg maximum 1 évesnek mondott projektet.

„Kiszámoltam, sok száz órát raktam már bele, és még mindig nincs vége. Ha ugyanezt az energiát, időt abba a munkába teszem, amiért az egészet csináltam, talán előrébb lennék” – mondta. Ezért is ragadnak benne szerinte, egy pont után már nincs értelme kiszállni, és végig annak a réme fenyeget, hogy ha joggal bele tudnak kötni valamibe, akkor visszafizettethetik a pénzt.

Addig váratták, hogy közben továbbfejlődött a technika

Ő azért pályázott, hogy a vállalkozásához szükséges technikai felszerelést meg tudja vásárolni, ezért nála a rétestésztaként húzódó ügymenet azt eredményezte, hogy túllépett rajta a technikai fejlődés. Vagyis olyan sok idő telt el az üzleti terv elkészítésétől a tényleges vásárlásig, hogy addigra már sokkal hatékonyabb/jobb gépeket tudott volna venni, mégsem tehette.

Mint mondta, a résztvevőkre százféle kötelezettséget rónak, miközben az állami lebonyolító még a határidőket sem tartja be. „Először elvégzed a kötelező képzést, ami nem rossz, de kevés gyakorlati haszna van. Aztán vársz. Aztán nagy nehezen elfogadják az üzleti tervedet, és indul minden egyes körben az újabb várakozás. Volt, hogy 1 forintba kötöttek bele egy elszámolásban, az agyad lezsibbad, olyan helyreigazítási listákat kapsz. Erre megcsinálod a módosításokat, de akkor megint hetek vagy hónapok telnek el, mire egyáltalán reagálnak rá” – sorolta.

Megmutatta az egyik hivatalos tétellistát, amit az OFA-tól kapott, aminek láttán valóban az ugrik be, hogy ha egy 3 milliós pályázaton ilyeneket kell megugrani, akkor Mészáros Lőrinc legyen a talpán, aki átküzdi magát a milliárdos tendereken. „Sokan ezért is hagyták az egészet, talán én sem csinálom végig, de én tényleg ezzel akartam foglalkozni, nem a pályázat kedvéért találtam ki” – jegyezte meg.

Fele pénz, másfél év alatt

Istvánnak sikerült beindítania a vállalkozást, csak éppen nem a beígért pályázati pénznek, a képzésnek és a jól hangzó mentor-programnak köszönhetően. „Ha arra vártam volna, sehol sem tartanék. Mai napig csak a pénz felét, nagyjából 1,5 millió forintot sikerült megkapnom, ez is másfél évig tartott. Miközben már a vállalás szerint vállalkozónak kellett lennem, ráadásul nekem vidékről kellett feljárnom a képzésre és a konzultációkra” – sorolta.

Családi segítséggel, egy üzlettárs bevonásával és a megkeresett pénz visszaforgatásával mégis elindult a saját üzlet, amihez menetközben persze jól jött a 1,5 milliós állami plusz, de jó adag bürokratikus túlbonyolítással. „Az a botrány ebben, hogy beetetnek, de utána folyamatosan nem a segítséget érzed, hanem mintha még nehezítenék is a dolgod. Egy vámtarifaszámba vagy a legutolsó dátumba is képesek belekötni, de még az eredetileg egyösszegűnek mondott támogatás előlegét is külön kérelmezned, majd arra vég nélkül várnod kell” – mondta.

 „Nem tudok pontos arányt, de biztos, hogy jelentős lemorzsolódás volt. Hiszen a pénzt nem kapod meg, az idő telik, de te közben termeld ki az önfoglalkoztatás költségeit, fizesd a járulékokat attól kezdve, hogy aláírod velük a szerződést” – tette hozzá, hiszen az egyik előírás, hogy a résztvevőknek önfoglalkoztatóknak kell lenniük egyéni vállalkozóként vagy céges keretek közt.

Propagandának biztos jó

Több mint egy év után kapott először pénzt, azóta küzd a támogatás második feléért. Már többször azt hitte, hozzájut a fennmaradó összeghez, de további hiánypótlásokat és intéznivalókat kapott, így ő ebben a stádiumban elakadva várakozik jelenleg.

„Az államnak biztos jó ez, hiszen dolgozik rajta egy apparátus, a mentorok, a képzést meg nyilván elszámolják. Miközben ráadásul megy a propaganda, hogy mennyit tesznek a fiatalokért. Miközben bohóckodás az egész” – mondta.

Judit áll a legrosszabbul: 2016-ban jelentkezett, minden előírást teljesített, de a mai napig csak vár arra, hogy tényleg belevághasson a leadott üzleti tervének megvalósításába. „Egy fillért sem kaptam eddig. Most állítólag arra várok nagyjából fél éve, hogy valami illetékes aláírjon valamit, de az OFA, a Széchenyi 2020 és a minisztérium is egymásra mutogat” – magyarázta.

Addig ültek rajta, míg lejárt minden ajánlat

Csakhogy a beadott üzleti tervnek pontos árajánlatokat kellett tartalmaznia, amik azóta rég lejártak. „Nevetséges, hiszen ha egy üzlethelyiség kibérlésére kellene a pénz, akkor ennyi idő alatt már réges-rég kiadták másnak. Azt sem tudom, mi van ilyenkor, hiszen már nem is érvényes, amire a pénzt kértem, csak éppen nem tehetek róla” – tette hozzá. Legjobb esetben is újra be kéne kérnie mindent – vagyis kezdenie elölről és várni.

Történeteiket már csak azért is nyilvánossá akartuk tenni, mert valamennyien megemlítették, hogyan szűnt meg korábbi kommunikációs csatornájuk a Facebookon. A Vállalkozz Itthon Fiatal! program koordinátorai hozták létre eredetileg, itt informálódtak és kommunikáltak, csakhogy ebben a zárt csoportban is egy fokozatosan egyre több lett az elkeseredett, türelmetlenkedő, kritikus hang. Volt, akit ki is tettek a csoportból, mikor nyíltan anyázni kezdett, végül az állami admin egyszerűen leállította a csoportot.