Az a szervezet működik jól, amelyben harmónia van. Ne tessék nagy dolgokra gondolni! Például, ha valaki beházasodik egy családba, s attól kezdve kénytelen minden vacsorához öltönyt húzni, pedig ő a csak klottgatyában, félszemmel a tévére sandítva érzi jól magát az esti étkezések idején, bizonyosan napról-napra feszélyezettebben érzi magát, s egy idő múltán szabadulni igyekszik majd e helyzetből. Hasonló történik a munkavállaláskor is. Egy adott munkahelyen megvannak a szokások, ahogy ők csinálják, az állandó, megrögzött módszerek, amelyekhez vissza-visszatérnek, s azok az eljárások, fogások, megoldások, amelyek nem pusztán kényelmesek az ott dolgozók számára, hanem fontosak is önazonosságuk kialakítása és fenntartása miatt. Ennek gyakorta hangot is adnak, sőt akár a cég főportájára is kiírják: „A mi termékeink azért jobbak, mert minden csavart háromszor is meghúzunk.” Aki meg van róla győződve, hogy ez értelmetlen, mert már a második meghúzásra is minden tökéletes lesz, az ne jelentkezzen itt munkára.
A cégkultúra nagyon komoly dolog. Olyannyira, hogy multinacionális tanácsadó cégek szakosodtak arra, hogy az egyesülő vagy beolvasztott cégeket a másikhoz csiszolják. A különböző fogalomkészletek használata, az eltérő etika, szakmai értékrend, kommunikációs megoldások olyan zavarokat okozhatnak, amelyek szélsőséges esetben a cég ellehetetlenüléséhez vezetnek. Mindenkinek megvan a hatása a környezetére. S a kisugárzása annál nagyobb, minél magasabb polcon ül. Ezért a jelentkezőknek meg kell róla győződniük, hogy képesek beilleszkedni az új kulturális környezetbe, s nem válnak kaviccsá vagy akárcsak porszemmé az olajozottan forgó fogaskerekek között.
A cégkultúrával való ismerkedésnek megvan az az előnye is, hogy a jelöltek a felvételi beszélgetések során a kompetencia benyomását alakíthatják ki, s erőteljesen demonstrálhatják a társaság és tevékenysége iránti érdeklődésüket is. Mit szépítsük, képessé válnak rá, hogy úgy beszéljenek, ahogy azt a munkaadók hallani szeretnék. Ez az esetek többségében nem számít csalásnak, hiszen az álláskereső kipróbálhatja, hogy képes-e azonosulni azokkal az értékekkel, amelyeket el kell fogadnia alkalmazása esetén.
A cégkultúra megismerésére a legjobb módszer az olvasás. Könyvtárakban, archívumokban, interneten sok mindent össze lehet gyűjteni egy-egy cégről, vezetőiről, üzleti stílusáról, filozófiájáról, a környezetéhez való viszonyáról, fejlesztési elképzeléseiről, munkaadói habitusáról. A cégek egy részének honlapja részletes információkat ad akár arról is, hogy a meghirdetetthez hasonló pozícióban lévő emberek egy munkanapja hogyan telik. Emellett érdemes kapcsolatot keresni a cég hivatalban lévő alkalmazottaival, akik a leírtakat, hallottakat kiegészíthetik, igazolhatják vagy cáfolhatják.
Magyarországon egyelőre nem divat bejelentkezi egy-egy vállalathoz ismerkedési céllal – erre pedig a fejlett piacgazdaságokban van gyakorlat –, de ez nem jelenti, hogy nem is érdemes megpróbálkozni vele. Aki kellő bátorságot érez magában, megkeresheti az általa vonzónak vélt terület vezetőjét, s időpontot kérhet tőle. Ez lehetőséget teremt a személyes kapcsolatok kialakítására, a potenciális munkatársak megismerésére, s bár szó sincs arról, hogy a meglátogatott cég állást ajánlana, de egy-egy sikerült vizit elég mély nyomokat hagyhat ahhoz, hogy üresedés esetén elővegyék az otthagyott névjegyet. Az így megismert emberekkel fenn lehet tartani, ápolni lehet a szakmai vagy emberi kapcsolatot, ami szintén fontos előkészítése egy jövendőbeli állás megszerzésének. Ezek a kontaktusok pedig segítenek a cégkultúra, s az adott munkahely mindennapjainak beható megismerésére, ami az állásokért vívott harcban hallatlan előnyt jelentenek.
Mivel a cégkulturális előtanulmányok kevésbé hatékonyak (bár fontosak) a prompt elhelyezkedésben, s inkább közép vagy hosszútávon jelentenek erős segítséget, akár már ma érdemes hozzálátni az előkészületeknek.
