szerző:
Lukács Andrea

Április 9-én ünnepelte ötven budapesti épület centenáriumát, köztük az Andrássy úti Párisi Nagy Áruház. Az épület az 20. század elején élte fénykorát, igaz, csupán öt évig. F. Dózsa Katalin művészettörténésztől megtudtuk, hogy a plázázás száz éve sem volt különb, mint ma.

Egyet fizet kettőt kap akció, évente kétszer kiárusítás, és alagsori outletek - a 19. század közepétől is ugyanezekkel a marketingfogásokat alkalmazták az első bevásárlóközpontok a vevők elcsábítására Nyugat-Európában, majd Magyarországon is. “Már akkor sem kerek árakkal dolgoztak” - meséli a hvg.hu-nak F. Dózsa Katalin művészettörténész a kilencre végződő árcédulákról.

Bezár a bazár

Száz évvel ezelőtt, 1911 márciusában nyílt meg Budapesten a Párisi Nagy Áruház az Andrássy út 39. alatt, mely a korabeli plázák mintájára kielégítette a vásárlók minden igényét, sőt újakat is teremtett. Volt például pelenkázó, a tetőn pedig korcsolyapálya és négyszáz fős étterem. Nem is annyira a konzumálás került előtérbe, hanem a szórakozás és a kellemes időtöltés, méghozzá egy olyan előkelő környezetben, ahol a középosztálybeliek átélhették a jómód illúzióját. A bevásárlóközpontok kultúrtörténetének egyik érdekessége ugyanis, hogy bár elegáns kastélymiliőbe helyezték az áruházakat, nem feltétlenül felsőkategóriás vásárlókat vártak a kereskedők.

Épp ellenkezőleg, a korabeli plázákban olcsóbban hozzá lehetett jutni az árucikkekhez, hiszen nagyobb mennyiségben tudták eladni e központi helyeken a termékeket. Így volt ez Párizsban, és Goldberger Sámuel, a Párisi Áruház kitalálója Budapesten is ugyanezt honosította meg. Először a Kerepesi úton, ahol egy négyemeletes bérházban kínálták az üzletek vasárutól, textilig portékáikat egy helyen, krajcáros áron. 1903-ban azonban leégett a mai Keleti Pályaudvarnál álló épület, ezért Goldberger 1909-ben az Andrássy úti Terézvárosi Kaszinó impozáns falai közé álmodta meg az utódot, a Párisi Nagy Áruházat.

A régi új Párisi
©
Az építészeti átalakítások, melyek Sziklai Zsigmond nevéhez fűződnek, a nyugati mintát követték (a Műértő 2010. márciusi számában írtunk az Andrássy úti épület építészeti jellegzetességeiről). A vasbeton falak például teljesen újszerű konstrukciónak számítottak a 20. század elején: megengedték, hogy ne kelljen szétszabdalni a tereket. Így lehetett kialakítani az egylégterű, nagytermes üzlethelyiséget, ami a bazáros jelleg helyett nagyvonalú, tágas enteriőrt kínált, ahol az áru küllemére, elhelyezésére és reklámozására is odafigyeltek. Az egységes hirdetések, és a szabott árak újdonságként hatottak: nem lehetett például alkudozni, mint a sarki fűszeresnél vagy a család szabójánál.
Régen ez volt a vásártér, most kávézó
©

Ezzel az áruház csupán konzumálásra szorítkozó szerepét átvette a pénzköltést szórakozás leplébe bújtató bevásárlóközpont. Az Andrássy út 39. kapujában például portás várta a látogatókat, akik úgy korzóztak a modern épületben, mintha a Duna mellett sétálnának. Csak épp nem a budai Várat, a Gellért-hegyet és a Lánchidat sasolták, hanem a gusztusos portékákat.

“Még saját levélpapírja is volt az Áruháznak” - meséli F. Dózsa, így az asszonyság, ha telítődött a fogasokon lógó textilek, a polcokra tornyozott használati cikkek látványától, a kávézóban megpihenve akár megírhatta “Párisi” élményeit rokonainak. A postai szolgáltatást pedig nem csupán levelezésre, hanem csomagküldésre is alkalmas volt.

Áru nélkül nincs áruház

Az első világháború alatt azonban egyre érezhetőbbé vált az áruhiány, a trianoni békeszerződés után pedig Magyarország elvesztette ipari területeit - taglalja F. Dózsa. Nehezen tudott talpra állni a folyamatos áruhiányban szenvedő Párisi Nagy Áruház is. A második világháború, majd a szocialista tervgazdálkodás sem kedvezett a kapitalista életformához illeszkedő plázakultúrának, és bár 1957-től Divatcsarnokká keresztelték az elhagyott épületet, igazi életet már nem lehelt belé a műszálas konfekcióáru. 1999-ben zárt be az épület, majd a hosszú latolgatás után egy francia-belga ingatlanfejlesztő tette rá a kezét.

A Párisi Nagy Áruház újjáélesztése azonban még a gondos felújítás óta sem tudott kiteljesedni. 2009-ben az Alexandra könyváruház bérelt ki két szintet és a klasszikus, irodalmi kávéház megnyitásával a Lotz-teremben újra kezdhették élvezni a klasszikus tereket a látogatók. A többi emelet és a gyönyörű panorámát kínáló tetőterasz azonban a nagyközönség számára továbbra is zárva van. “Nagy kár, és bár ezért felelőssé igazán senki nem tehető, igazi pazarlás” - véli F. Dózsa Katalin.

Csak az elsőig mehet mozgólépcső
©
A szombati születésnap keretében a Legenda Egyesület egy kerekasztal-beszélgetésre hívta a történészeket és azokat, akik kötődnek az Andrássy út 39.-hez. Bor Ferenc művészettörténész például elmondta, hogy azért nem lett belőle régi korokat idéző, mégis új belsővel megáldott pláza, mert a felsőbb szintekre nem lehet mozgólépcsőt építeni. Így a fejlesztő irodáknak szánná a helyiségeket, ám azok egyelőre konganak az ürességtől, talán mert az ablakok hiányától megijednek a bérlők - véli Bor.
Sok a kihasználatlan tér
©

Üveges tekintet

F. Dózsa Katalin szerint más oka is lehet annak, hogy nem sikerült visszaszereznie régi arcát a Párisi Nagy Áruháznak. “A sablonok rabjai vagyunk, nagyvonalúbban kellene gondolkodnia az üzletembereknek, és nem csupán a kész megoldások felé nyitni” - utal a művészettörténész a rendszerváltás után nyílt plázák hasonlóságára.

Ilyennek kell lennie?

“Ha Japánba megyünk, ugyanazt találjuk, mint Budapesten a Westendben, vagy az Allee-ban, a különbség csupán annyi, hogy japánul vannak kiírva az árak”. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne előnye az építészetileg nem túl fantáziadús bevásárlóközpontnak: az emberek kényelmesen vásárolhatnak, kultúrált környezetben, az időjárás viszontagságaitól védve. “A fiatalok is a bevásárlóközpontokban gyűlnek össze, hisz nem léteznek igazán klubok, ahol eltölthetnék az időt. Arról nem is beszélve, hogy az üzletek is tárt karokkal várják őket” - hívja fel a figyelmet F. Dózsa.

©

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!