"Nem biztos, hogy meg fogom élni az eredményt" - interjú Csákányi Eszterrel
Az élettelen tárgyakat ugyanúgy nehéz életre kelteni, mint az élőket megmozgatni. Mindkét mutatványhoz végtelen türelem kell. Csákányi Eszter társulatról, egyszemélyes színházról, a kisebbség, a tömeg megszólításáról, és arról, hogy nem akar keresztrejtvényt fejtő kutyás öregasszony lenni.
A különleges választások színésznője. A 174/ B - Az igazság szolgái dokumentumszínházi produkcióban a bírónőt alakítja, a Keresztanya című cigány népmesében minden szerepet magából varázsol elő, a Pintér Béla Társulat 42. hét című darabjában szülész-nőgyógyász. Az HBO Terápia sorozatában Mácsai Pál terapeutája hozzá jár szupervízióra.
hvg.hu: Nem először dolgozik a PanoDrámával: korábban a rasszizmus elleni Elfriede Jelinek darabban, a Kézimunkában, nemrég pedig a kisebbségek elleni gyűlölet bűncselekmények paragrafusát körbejáró Az igazság szolgáiban. Miben más az utóbbi, ami eredeti jegyzőkönyvek, tanuvallomások, bírósági anyagok alapján készült?
Csákányi Eszter: A PanoDráma specialitása a verbatim színház, azaz a szó szerinti, dokumentum szerű előadások. Lengyel Anna mindig fontos társadalomkritikai témákat választ. A Szóról- szóra után Az igazság szolgái a harmadik munkájuk, ami egy kisebbségi közösségről, a romákról szól, a sajóbábonyi gárdista-esetről. Kardinális kérdés, hogy az emberek hogyan viszonyulnak a kisebbséghez, az igazságszolgáltatáshoz.
A 174/B törvény elméletileg mellettük van, bizonyos esetekben mégis ellenük használják. Bizonyítottan ártatlanul ült két évet egy roma ember, aki pedig ellene vallott, utólag visszavonta a vallomását. Magyarországon csak egy bíró dönt, Lengyel Anna viszont szellemesen kitalált egy tizenkét tagú, civilekből álló esküdtszéket. Ez nagyszerűen zárja az előadást.
hvg.hu: Kulka Jánossal a Milla tüntetések állandó műsorvezetője. Nem elég a színészet, hangosan kell véleményt nyílvánítani?
Cs.E.: Kötelességnek tartom, hogy egy művész véleményt nyilvánítson. Nem tartom bűnös dolognak, ha valaki elmondja a véleményét és kiáll mellette. Akkor is, ha nem biztos, hogy meg fogom élni az eredményt, dolgozni kell rajta. Kis léptekkel haladni előre, mint ahogy Az igazság szolgáival is tesszük.
hvg.hu: A kormányoldalon több művész pozicionálja magát, mint a demokratikus középen vagy a liberálisok közül. Passzivitásból, lelekesedésből vagy félelemből?
Cs.E.: Én úgy látom, hogy egyre bátrabbak az emberek. Senki felett nem ítélkezhetek, hogy ki miért dönt úgy, ahogy dönt. Mindig örülök, amikor karakán kollégákkal találkozom, akik vállalják a gondolataikat.
hvg.hu: Bátorság, kísérletezés, kockázatvállalás kérdése, hogy gyakran csinál egyszemélyes színházat, mint amilyen a Keresztanya, amiben először játszik bábokkal?
Cs.E.: Akkor csinál az ember egyszemélyes színházat, ha hiányérzete van. Alapvetően csapatjátékos vagyok, de szeretem, élvezem azt is, amikor egyedül vagyok a színpadon. A Keresztanya valójában egy tárgyanimációs darab, igazi színház, gyönyörű mese, életrevaló tanács a felnőtté válásról. Egy szegény családban születik egy gyerek, de senki nem vállalja a keresztanyaságát. Egyszer csak jön egy tündér, aki azon az áron vállalja, hogy az anyának oda kell adnia a gyerekét.
Lengyel Pál volt egri igazgatónak és Csató Kata rendezőnek nem tudok elég hálás lenni: megkerestek az ötlettel, hogy megismertetnek a bábozással, amit szerintem minden színészek meg kellene tanulnia. Alapszabály, hogy amikor a báb kezd életre kelni, neked háttérben kell maradnod. Nem olyan egyszerű ezt elfogadni egy színésznek. Eleinte nagyon szenvedtem, nehezen tudtam a tárgyakat életre kelteni, még haza is vittem őket magammal, hogy gyakoroljak. De ahogy elfogadtam és megszerettem őket, attól a pillanattól életre keltek.
hvg.hu: A korával és a színészi tapasztalataival egyenes arányban lazultak a társulati kötelékei. Ahhoz képest, hogy azt hitte, majd a Katonából megy nyugdíjba, 2002 óta a kísérletezők útjára lépett. Mi hajtotta?
Cs.E.: A Katonában az utolsó években már nem kaptam olyan fergeteges megszólításokat. Aztán jött a Schilling Árpáddal való munka: új találkozás, új impulzusok azáltal, hogy önálló társulatot alakított, a Krétakört. És rögtön megkaptam Muskátné szerepét a Liliomban, majd a Hazámhazámban játszottam, a Sirályban Arkagyinát és nagyon sok izgalmas feladatot.
hvg.hu: Schwajda György is hívta a Nemzeti Színházba. Miért nem ment?
Cs.E.: Az korábban volt. Egy munkát ajánlott a Lear királyban, de ennek az lett volna a feltétele, hogy a színházhoz szerződjek. És nem akartam a Katonából eljönni.
hvg.hu: Az alkatának jobban megfelel a vándorlás a szobaszínháztól a függetlenekig?
Cs.E.: Nagyszerű feladatok, komoly munkák vártak a Krétakörtől a Pintér Béla Társulaton és a Szputnyikon át a Sanyi és Arankáig, jó kollégákkal. Pintér Béláékat folyamatosan néztem, és úgy éreztem, hogy megvan a saját stábja. Aztán elkezdett behívni más társulatokból vendégszínészeket, köztük engem is.Türelemmel kivártam.
hvg.hu: Korelnök volt Schilling Árpád csapatában. Egészen más munkamódszert és szellemiséget kell elsajátítania a fiatalok közegében?
Cs.E.: Most már csak korelnök lehetek. Kaparni kell, hogy bírd. Annyira frissek, gyorsak, ahogy a világ is változik. Az a lényeg, hogy ezek az előadások kiprovokálják a kreativitásomat.
Ez a fajta munka jobban érdekel, mint a hagyományos színház. Az nekem egy kicsit tunya dolog.
hvg.hu: A haladás tartja fiatalon?
Cs.E.: Igen: egyedül a fiatalokkal való szellemi és fizikai együttlét képes helyrepofozni az öregedést. Arra késztet, hogy ne egy keresztrejtvényt fejtő kutyás öregasszony legyek.
hvg.hu: Hogyan érinti a függetlenek támogatásának a megvonása, a kulturpolitika cinizmusa?
Cs.E.: Kriminális, hogy értékeket tönkretesznek. Bár most is nulla pénzből dolgoztam Pintér Béláékkal, mégis csodálatos látni, hogy vannak terveik, hogy a körülményekhez képest okosan gazdálkodnak. Persze, már csak évi egy bemutatót tudnak tartani a kettő helyett, és katasztrófa, hogy nem lehet látni a jövőt. Jelenleg Orlai Tibor az egyetlen producer Magyarországon, aki állami támogatás nélkül működő színházat csinál. Vele minden évben dolgozom.
Már alig várom, hogy elkezdjük Garaczi László új darabját, a Magyar mátrixot. Nagyon szellemes a történet egy kétgyerekes családról, ahol többek között a férj beleszeret egy virtuális nőbe. És újra dolgozhatok Ardai Petrával.
hvg.hu: A Terápia kapcsán említette nemrég, hogy ez a sorozat visszaadta a hitét a filmezésbe. Hol vesztette el?
Cs.E.: Ott, hogy nem hívtak, nem kellettem.
hvg.hu: Mit gondol, miért nem hívták?
Cs.E.: Bátortalan rendezők vannak, akik félnek a szélsőséges emberektől. Talán én szabálytalan arcú, szabálytalan alkatú vagyok. Nyílvánvalóan nagyon speciális szerepeket oszthatnának rám, de ilyen filmek nem készülnek. Nem írnak olyan forgatókönyveket, amikben erős karakterű idősődő nők kellenek.
Igaz, aki akar, az megtalál. Ahogy Enyedi Ildikó is, akivel olyan jó volt a közös munka, hogy tervezzük a folytatást. És megismerkedtem egy Berlinben élő rendezőnővel, Kincses Rékával. A Haza című emigráns filmjében az anyát játszottam, amit várhatóan bemutatnak a következő Filmszemlén.
hvg.hu: Kárpótlásnak tartja a Terápiát a filmezés nélkül az elvesztegetett évekért?
Cs.E.: Óriási színészi ajándék számomra a Terápia. A legtöbb, ami egy színésszel megtörténhet : nagyszerű forgatókönyv, csapat, kollégák, rendező és hogy végig közelibe van rajtad a kamera.
Ez nehéz, de gyönyörű munka. Miközben forgattuk, nem volt kérdéses, hogy nagyon jó lesz. Arról nem is beszélve, hogy a viszonyunk Mácsai Pállal pontosan olyan, mint amilyen a sorozatban. Tiszteljük egymást, mindig kölcsönösen kíváncsiak vagyunk egymásra, és amikor találkozunk, ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk. Igazából ez látszik meg a filmen is.
hvg.hu: Sokáig azt remélte, hogy egyszer egy Oscar- díjra jelölt magyar filmben szerepelhet. Még reméli?
Cs.E.: Ez egy kislányos álom, mert valahol pontosan tudom, hogy elérhetetlen. De azért nem adom fel.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
