"Trafikmutyi-őrület van"
Tavaly a Simicska-cég miatt cenzúrázták önmagukat, ám így sokkal több emberhez jutott el az ominózus, a Mahir Cityposterről szóló plakát üzenete. Idén viszont a trafikmutyi a slágertéma, de lesz olyan pályamű is, ami egyszerűen annyit állít, hogy a szomszéd plakát sz*r. Az idén szeptember 6. és 22. között megrendezendő ARC-kiállítás egyik szülőatyjával, Bakos Gáborral beszélgettünk.
hvg.hu: Honnan az idei ARC mottója, a "Mi történt velünk"?
Bakos Gábor: Hankiss Elemér írt ezzel a címmel a Népszabadságban egy publicisztikát, ez a kérdés adja a gerincét a mi kiírásunknak is.
„Marakodunk, szorongunk, vádaskodunk, panaszkodunk. Van rá okunk. Vagy nincs. Tele vagyunk sérelmekkel, sérülésekkel, sebekkel. Kaptuk őket. Vagy mi okoztuk. Szavakkal, eszmékkel, tettekkel. Nem tudunk tőlük szabadulni. Ellenségeink vannak, akiknek mi lettünk ellenségei. Egymást tettük ellenséggé. Miért is? Mi fáj? Nem értjük, hogy miért nem értenek minket. Mi sem értjük őket. Kiket? Hiszen ők is mi vagyunk - magyarok. Mi csináltuk ezt, mi mind. Mi történt velünk?
Az ARC arra talán alkalmas, hogy a legteljesebb szabadsággal készült képek segítségével, közösen gondolkodjunk az utóbbi hónapokat, éveket Magyarországon és a világban meghatározó folyamatokról. Ezért is nevezzük a mostanit közérzeti kiállításnak. A kampányunkban használt, erőszakot elszenvedett emberek portréi is – melyek természetesen műtermi környezetben előállított, vagyis nem valós sérülésekkel készültek – a lokális és globális folyamatok „adok-kapokjait” jelenítik meg, szándékolt, aktivitást serkentő egyszerűséggel. Így kérdezünk rá arra, hogy az elmúlt években, évtizedekben mit is csináltunk egymással, magunkkal, a szűk és tágabb környezetünkkel? Mi, mindannyian.
hvg.hu: Tizennégy éve rendezik meg, hogyan változott közben az ARC profilja?
B. G.: Mindig arra szeretnénk rávenni a pályázók állandóan alakuló körét, hogy adjanak keresztmetszetet az aktuális és az őket érintő történésekről, gondolatokról. Ők pedig előszeretettel reflektálnak is erre. Sőt, idén sokkal nagyobb számban, mint az utóbbi években bármikor. Több mint 1400 pályamunka érkezett, régóta nem volt ennyi, talán csak a legelején súroltuk az 1700-at egyszer. Úgy látszik, most is van történés elég, és vannak határozott narratívák is: túlságosan egyértelmű dolgok történnek körülöttünk, melyek mellett nem lehet elmenni szó és kép nélkül!
hvg.hu: Mik ezek?
B.G.: Trafikmutyi-őrület van. A nemzeti dohányboltok elosztása, de az emigráció is sok pályamunkát ihletett. Ezért a zsűri úgy döntött, hogy egyes kiemelkedő megoldások mellett, amelyeket külön kiállítunk – pl.: Három gyerek, három szoba, négy kerék, öt trafik, vagy Itt hamarosan bicska nyílik – az e témákban beérkezettek közül a legjellemzőbbeket összegyűjtve, egy-egy óriásplakát felületen mutassuk be. Ugyanígy gyűjtőplakáton fogjuk bemutatni az úgynevezett „egysoros” poénmegoldások egy részét. Két olyan plakát is érkezett, amin csak egy nyíl látható, azzal a felirattal, hogy a szomszéd plakát szar. Ez tökéletesen beleillik a kiírásunkba: a magyarokra sajnos igen jellemző még, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene…
hvg.hu: Mi az, ami már unalmas?
B.G.: Vannak olyan ARC-os sémák, amiket nem szeretünk. Például, ha a logónkkal, vagy velünk foglalkoznak. Ezeket eleve kiszórjuk, bár minket kritizáló plakátot már volt, hogy beválogattunk. Aztán vannak üres, vicceskedő, akár csini megoldások is, amelyek mögött viszont nincs aktuális, esetleg megrendítő, időtálló gondolat. Még mindig jobb, ha ügyetlenül van megcsinálva, de van személyes vagy értelmezhető, akár mélyebb tartalma egy műnek. Azokkal a fényképekkel sem tudunk sokszor mit kezdeni, amihez nincs magyarázat. Ezek csak ritkán állják meg a helyüket értelmező felirat, vagy cím nélkül. Persze mindig mindenre akad kivétel is: idén a győztesek között is van ilyen.
hvg.hu: Reklámokat fikázó plakátok régen uralkodtak a kiállításon, most mi a helyzet?
B.G.: Vannak a kormánykommunikációt kifigurázó anyagok, vagy például nagy brandek ismertségét kihasználó pályamunkák, melyek a fogyasztói világ, agyunkba égetett vizuális elemeinek jelentés-eltérítésével játszanak. Ám egyre kevesebb a masszív médiakritika: a pályázók érdeklődése elkanyarodott a társadalmi, közéleti, politikai témák irányába.
hvg.hu: Ez rányomja a bélyegét a finanszírozásra?
B.G.: Nagyon alacsony a költségvetésünk. A komoly, potens cégek – ha eljutunk egyáltalán a tárgyalási szakaszba – sokszor csak annyit reagálnak ránk, képletesen megveregetve a vállunkat: tök jó, hogy vagyunk, és hogy ők, személyesen mindig megnézik a kiállításunkat… „De hát tudjátok, „ilyesmit” most nem tudunk támogatni! Valaki kifejti, mit jelent az „ilyesmi”, valaki nem. Ez a fajta nehézség a költségvetésünket csökkenti, az elszántságunkat viszont sarkallja! Még akadnak arcostársaink, partnereink, bár az idei kampány megviselte egyiket-másikat… Továbbra is kitartunk az értékeink mellett, úgymint: a lehető legnagyobb személyes képalkotási szabadság, a különböző kép-kulturális és média-területeket lefedő, független zsűri, és hogy a konszenzuálisan kiválasztott pályamunkákat egy nagy köztéri, ingyenesen hozzáférhető kiállításon mutatjuk be
hvg.hu: Ez azt jelenti, hogy Simicska Lajossal nem sikerült kibékülni tavaly óta?
B.G.: Az említett úrral sosem volt kapcsolatunk. Viszont konkrétabban az a helyzet, hogy idén csak óriásplakát méretű képek lesznek kiállítva, mert több év után először a Mahir Cityposter nem támogatja az eseményt. Így nem telepít oszlopokat sem a kiállításhoz. Egyébként hosszú éveken keresztül nagyon korrekt viszonyunk volt e céggel és annak ügyvezetőjével.
hvg.hu: Felidézné a történteket?
B.G.: Az egyik pályázó (mint később kiderült, a Kreatív Online munkatársai) a „… Jó kedvvel bőséggel …” pályázatunkra, egy nemzeti színű alapon egy keretes szöveget nyújtott be a Nemzeti Együttműködési Rendszer arculatára hajazva. Ez állt rajta: "Százmillió forint. Ezen hirdetőoszlop tulajdonosa a Simicska Lajos érdekeltségébe tartozó Mahir Cityposter 2011-től kifizetett osztaléka. Az iparági adatok szerint a köztéri reklámpiacon soha nem volt olyan aránytalan az állami pénzek elosztása, mint a jelenlegi kormány idején".
Mi korrektek akartunk maradni, ezért megmutattuk a képet a Mahír Cityposter ügyvezetőjének a kiállítás előtt, hogy ne ott szembesüljön vele. Dióhéjban: azt mondta, hogy nem rakhatjuk ki, ha mégis kitennénk, akkor viszont nem fognak hirdető oszlopokat adni. Úgy döntöttünk, hogy cenzúrázzuk magunkat annak érdekében, hogy teljesíteni tudjuk a vállalásainkat. Enélkül például a HVG elmúlt húsz évben született legjobb címlapjait sem mutathattuk volna be. Azt is megmondtuk a Mahir Cityposter képviselőjének, hogy ettől függetlenül nyilvánosságra fogjuk hozni a képet és az esetet, hisz az ARC zsűrije beválogatta azt, és ennek alapján ki kellett volna kerülnie. Persze így a fotó jóval nagyobb publicitást kapott. Erre is felhívtuk előre a figyelmüket. Amikor idén rákérdeztünk az együttműködési lehetőségekre, elutasították azt.
hvg.hu: Nagyon azért nem csodálkoztak a válaszon.
B.G.: Pedig még fizettünk is volna valamennyit az oszlopokért! De ennél sokkal aggasztóbb, hogy a Magyar Közterületi Média Szövetség sem hajlandó együttműködni velünk, pedig az ARC az egyetlen közterületi reklámot népszerűsítő esemény, amit nagyon sokan néznek meg, mindenféle kényszer nélkül. Ennek a szinergiáit azért érdemes lenne kihasználnia egy olyan szervezetnek, amely épp ezért jött létre!
hvg.hu: Úgy gondolja, hogy van hatása az emberekre, akár változást is előidézhet az ARC?
B.G.: Mindig megdöbbenek, amikor kimegyek az Ötvenhatosok terére a kiállítás ideje alatt. Még ennyi év után sem vagyok felkészülve az ott található tömegre. Hisz nincs hatalmas média-kampánya a kiállításnak, tulajdonképpen leginkább szóbeszéddel terjed. Felemelő dolog, ahogy figyelnek, néznek, gondolkodnak, állnak az emberek a képek előtt és reagálnak a látványra: nevetnek, fújolnak, kritikát fogalmaznak meg, beszélgetnek. Ez a lényeg, és ezt tartom legfontosabb dolgunknak. Hogy ne fogadjuk el automatikusan, amit elénk tolnak a médiában, vagy a közélet bármely bugyrában! Bármi is az, egy aktív folyamat során történjen meg a befogadás és az értelmezés se maradjon el! Ha metafórát kéne mondanom: nem bírom a gyorsétkeztetést, ha valamit látszólag még megrágni is alig kell, és úgy akarják lenyomni a torkomon, az mindig gyanús! Szeretem átlátni a folyamatokat, az alapanyagoktól a bendőmig!
hvg.hu: A mindenkori rendszer fő kritikusává vált az esemény, ez volt mindig a cél?
B.G.: Nem akarjuk kifejezetten, hogy kritika legyen, a végén mégis mindig az lesz belőle. Inkább úgy fogalmaznék: a kiállításunk egy figyelemgenerátor.
hvg.hu: Mit tudnak a pályázó fiatalemberek elő- és utóéletéről?
B.G.: Tévhit, hogy csak fiatalok vesznek részt, az idei győztes hölgy például nem a huszonévesek közé tartozik. Ám kétségtelen, hogy azok tudnak pályázni, akiknek van ráérő idejük, számítógépük, tapasztalatuk, és esetleg egy olyan munkahelyük, ami támogatja őket. Az utóéletükről nem sokat tudunk, mert arra nincs energiánk, hogy kövessük őket. Tudunk néhány esetet, amikor a kiállított mű beleszámított az elhelyezkedési potenciálba.
hvg.hu: Hogy viszonyulnak a művek a mai reklámplakátokhoz?
B.G.: Amit látok az autópályák mentén és a városban, nem töltenek el nagy örömmel. Egyet sem tartok említésre méltónak, nem is nagyon emlékszem rájuk. De a mi pályázatunknál nem is a reklám-óriásplakát kritériumainak kell megfelelni, amivel egy hirdetés tarolhat, ugyanis nem az utcán elsuhanva, 10 másodperc alatt kell megérteni az ARC-plakátokat. A látogatók akár több órát is eltöltenek a művek között. Azonban idén az egyik, reklámterületen dolgozó zsűritagunk megalapította a reklámszakmai szempontok külön-díját, aminél az egyik legfontosabb kitétel, hogy villámgyorsan átjöjjön az üzenet.
hvg.hu: A nehezen érthető plakátokkal a zsűri is megküzd?
B.G.: Szerintem nem baj, ha nem értenek elsőre mindent a befogadók! A zsűrizés közben is vannak ilyen vonatkozású „heurékázások”. Idén, az egyik plakátot például a zsűri egyik hölgy tagja magyarázta el sokunknak, mert nem jöttünk rá magunktól az elsődleges üzenetre. A nyertesek között pedig – mint utólag kiderült – van olyan, amin mi egészen mást értettünk, mint az alkotó.
hvg.hu: Előnyt élveznek a döntésben a technikai újításokkal parádézó munkák?
B.G.: Nem az a fontos, hogy menő tipográfiával készüljön a kép. Sőt, azt lehet mondani, hogy inkább díjazzuk a nyers munkákat, mint a legújabb készletekkel dolgozó divat-pályázatokat. A mondanivalóra koncentrálunk. Az egyszerű, de ütős jobb, mint az üres, de trendi. Persze, ha valami perfekt, trendkövető formailag és elevenbe talál témájában is, az az ideális!
hvg.hu: Tudja már, hogy jövőre mi lesz a mottó?
B.G.: Nem. Mindig az év elején kezdjük a gondolkodást erről, hiszen jövő áprilisig még annyi minden történhet velünk!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
