Palotai Zsolt a mai napig CD-re írja ki egyesével a számokat. A szobában, ahol beszélgetünk, faltól falig állnak a lemezei. Januárban történt négy éve a West Balkán-tragédia, szerinte azóta biztonságosabbak a helyek, de a kábítószerek hatását például nehezebb követni. Éppen 16 éve játszik a Rewindban, ahol a fele közönséget elvesztették az elvándorlás miatt. Az egykor a Tilos az Á-t és a Tilos Rádiót is beindító DJ Palotai most 53 éves, 25 éve zenél. Interjú.

hvg.hu: A West Balkán-tragédia estéjén te is játszottál. Akkor a Quartnak nyilatkoztál, sokat beszélgettetek a bulizni járó, 14-18 éves korosztályról. Hogy látod, mi a helyzet most velük?

Palotai Zsolt: A West Balkán óta minden sokkal nehezebb: a fenntartás, a több biztonsági ember kifizetése, az hogy kevesebb embert lehet beengedni. Ráadásul a nagyon fiatal korosztály kiszorult, szinte sehova sem juthatnak be. A fesztiválok azért is működnek, mert oda még talán bemehetnek. Tavaly az egyik ilyen után, ahol szinte csak tinik voltak, odajöttek hozzánk, mondták, hogy egész évben ezt várták.

hvg.hu: Történt igazi változás 2011 óta?

P. Zs.: Komolyabban figyelnek a biztonságra, de a kezelhetetlen tömeg mindig probléma volt és lesz. Látod, az utcán, otthon is elszabadulhatnak az indulatok. Nem kell ahhoz valahol bent lenni. Viszont amióta megjelentek a designer drogok, sokkal kiszámíthatatlanabb lett a helyzet. Nem véletlen, hogy a szakemberek szinte visszasírják a heroin, a kokain vagy a fű időszakát. Annak ismerték a hatását, tudták kezelni. Most ők sem tudják, mi a helyzet, főleg hosszú távon. Ezért is kellene a megelőzésre sokkal nagyobb figyelmet fordítani, nem a büntetésre (2013 nyara óta a megváltozott büntetőtörvénykönyv az egyik legszigorúbb Európában a kábítószerfogyasztás szankcionálásban. Nemrég alakult meg az Alternatíva Alapítvány, ellensúlyozva például a tűcsereprogram beszüntetését – a szerk.). Van, aki azt mondja, hogy azért van ennyi silány zene, mert ilyenek a kábítószerek is. Viszont a drogok pontosan mutatják, milyen éppen a világ. A műanyag világnak is megvoltak a maga műanyag kábítószerei. A mostaninak is megvan a sajátja. Ami arról szól, hogy „olyan, mintha”.

©

hvg.hu: Ez mit jelent?

P. Zs.: Olyan, mintha kokain vagy fű lenne, de megváltoztatnak benne egy molekulát, és már nem az. Ma szinte mindennel így vagyunk: semmi sem az, mint aminek látszik. Azt is mondhatjuk, hogy most olyan, mintha demokrácia lenne, de mégsem az. Vagy olyan, mintha diktatúra lenne, de mégsem az.

hvg.hu: A Tilos az Á indulásával kapcsolatban mondtad korábban a Lángoló Gitároknak, hogy ’89-től ’92-ig volt a legjobb időszak, mert akkor „... mindenki azt gondolta, hogy na, most végre jó lesz. Aztán kiderült, hogy más lesz ugyan, de nem jobb.” Mi ez a más?

P. Zs.: Akkor arról beszéltem, mennyire pozitív volt az a pár év. Nem volt olyan se előtte, nem lett utána sem. Tulajdonképpen azóta is ugyanaz a probléma. Pedig adott volt az időpont: ’89-ben összeomlott a keleti rendszer. Tudtuk, hogy az sem tökéletes, ahova igyekszünk, viszont nem volt egy rendező gondolat Budapesttől Moszkván át Pekingig, hogy hogyan lehetne másként felépíteni egy társadalmat. Most sincs. A világ egy ideje kényszerpályán mozog. Lehet-e egyáltalán csinálni valamit. Már nincsenek izmusok, irányok sem. Nézd meg Obamát. Mekkora várakozás volt, hogy végre jön valaki… A zenében ugyanez a helyzet: azt kell nézni, mit lehet csinálni az adott szituációban, az adott helyen, az adott emberekkel. Ráadásul egy ideje úgy érzem, mintha az egész elmúlt 25 évre nyomtak volna egy delete gombot. Eltűnt a bázis, amire építeni lehetne. Mind kulturálisan, mind társadalmilag.

hvg.hu: Kik nyomtak delete gombot?

P. Zs.: Régebben azt gondoltam, hogy majd a ‘89 után született generáció felől jön a megoldás. De inkább átmeneti az a két-három generáció, amely eddig jött. Kell három-négy is, hogy teljesen kimossa az előző történetet. Ha addigra egyáltalán marad olyan ösvény, amin végig lehetne menni. És ne felejtsük el, hogy minden hanyatló társadalomban a fiatalokban bíznak, és minden emelkedőben az időseket becsülik a legjobban.

hvg.hu: Most tulajdonképpen globalizációkritikáig jutottunk el.

P. Zs.: Abszolút.

hvg.hu: Szóval sehol sem jó?

P. Zs.: Nem annyira. Nekünk még megvolt az illúziónk, hogyha nem volt jó ott, ahol éltél, elmehettél oda, ahol szerinted jobb lesz. Vagy ha háború volt, akkor találtál a földön olyan helyet, ahol biztonságban élhettél. Ma már nincs ilyen hely. Bárhol, bármikor, bármi megtörténhet.

hvg.hu: Látod működni a régi brigádokat, akik a West Balkán-tragédia mögött álltak?

P. Zs.: Azok eltűntek, de mindig jönnek újak, akik fújják a lufijaikat. Mára szinte csak brandek működnek, van ahol ki sincs írva, ki játszik, nem lényeges. A hype a lényeg, nem a zene.

hvg.hu: Látsz ismeretlen arcokat a mostani bulik mögött?

P. Zs.: Egyetemi bulikban szoktam olyan fellépőket látni, akikkel különben nem találkozom. Érdekesek ezek a bulik mostanság. Csak az működik, amit ismernek. Volt olyan, ahol a kisteremben falusi mulatós, Coco Jambo és István a király ment. De ne csodálkozzunk azon, hogy mit hallgatnak az emberek, ha tudjuk, mit néznek, vagy mit gondolnak amúgy.

©

hvg.hu: Most csütörtök este nyolc van, épp egyetemi buliba mész játszani, aztán egész hétvégén át ezt teszed. Mikor időpontot kerestünk, azt írtad, „nekem mindig csak az este jó, mert éjszaka már nem tudok aludni, de valamikor meg azt is kell”. Ez átlagos hét?

P. Zs.: Most az egyetemi bulik szezonja miatt igen. 16 éve játszom minden szerdán a Rewindon, nekem akkor kezdődik a hét. Ha jó, amit csinálsz, jól érzed magad benne, akkor maga a tevékenység kikapcsol. A folyamatos éjszakázás a nehéz, nem erre vagyunk kitalálva. Körülbelül négy-öt éve álltam át teljesen. Előtte, ha nem játszottam, úgy-ahogy el tudtam aludni éjszaka. Ma már négy előtt nem megy. Minden buliból haza szoktam jönni reggelente, van, hogy kilencre. Ha jó volt a buli, még vagy másfél óra, amíg egyáltalán le tudok feküdni aludni. Addig pörget az adrenalin. Aztán jön a vasárnap, hétfő és kedd.

hvg.hu: Akkor teljes kikapcs?

P. Zs.: Abszolút. Viszont mikor elkezdtük a Tilos az Á-t, majdnem egy éven keresztül minden nap dolgoztam. Akkor olyan energiák voltak, hogy aki éppen nem dolgozott, az is ott volt. Most a heti fellépések mellett van még két rádióműsorom, divatbemutatók, színházak. Ahová hívnak.

hvg.hu: Nemrég tartottatok Rewind-szülinapot a Corvintetőn. Nosztalgiáztál?

P. Zs.: Engem nem érdekel, mi volt tegnap. Így az sem, mi volt öt-tíz éve. Minden nap a nulláról kezdem. Viszont inkább tartom magam médiumnak, mint művésznek. Olyan valakinek, akin –a saját személyiségemen keresztül – átfolyik a zene. Mindig az adott pillanat, a most, a jelen számít, de azért egy ilyen buliban mindig van visszatekintés.

hvg.hu: Mondod, hogy fontos a személyiség. Sokat hallani a véleményt, miszerint a DJ-knek ma kevésbé van véleményformáló ereje, mint korábban. Egyetértesz?

P. Zs.: Ma a közönség mondja meg, mi a tuti. Nem az számít, te mit gondolsz. Öt-hét éve jelentek meg például a fejhallgatós emberek a bulikban, mikor még megvolt a Mokka Cuka. Nem azt hallgatták, amit a DJ játszott, mert egész máshogy táncoltak. Csak kellett nekik a közeg. Nehogy már a DJ mondja meg, viccelsz? Jönnek a telefonokkal és ráírják, mit szeretnének hallani. Egyszer pont mix közben voltam, mikor érkezett a telefon. Felnéztem rá és abban a pillanatban megszólalt az a zene, amit kért. Az ember is kész volt, meg én is. Az nagyon pontos volt.

hvg.hu: A Tilos az Á, vagy a Rewind indulása mellé ma sokszor odapakolják a „legendás” jelzőt. Neked ez mit jelent?

P. Zs.: Nagy dolog, ha olyasmit csinálsz, ami miatt mindenfelé hívnak a világban. De az még nagyobb, ha olyat, ami miatt oda kell menni, ahol te vagy. Mert akkor már nem csak rólad szól, hanem arról is, ami körülötted kialakult. Mindig közösségteremtő voltam. Az ego soha nem írhatja felül a tevékenységet. Ameddig újra nem maga a tevékenység lesz a legfontosabb, és nem a marketing, vagy minden más, addig nem lesz sok változás. Ma a mainstream azt is jelenti, hogy egész gépezet van mögötted. Az undergroundban pedig mindent magad csinálsz. Ami létrejön, miattad jön létre.

hvg.hu: Te sem dolgozol managerrel, promoterrel. Tudatosan?

P. Zs.: Nem utasítanám el, de az van, hogy vagy egy barátod csinálja, akivel szintén lehetnek nehézségek, vagy egy idegen – de akkor elveszted a kontrollt. Így én döntöm el mikor, hova, mennyiért megyek el.

hvg.hu: Az NMHH (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság) októberben kizárta a Tilost a frekvenciapályázatból, nevetséges indokkal. Később ezt visszavonták. El tudtad volna képzelni, hogy a Tilosnak végleg vége?

P. Zs.: Volt már párszor, hogy nem volt frekvenciánk és mi akkor is léteztünk. Igaz, csak online. Nem nagyon tudok más rádiót, amit ennyiszer leállítottak volna – volt, hogy két évre, – és még mindig működne. Egy ideje mondogatom, hogy mi most vagyunk csak igazán underground. Ha igaz, hogy elment 600 ezer ember külföldre, akkor nem csoda, hogy egy év alatt elveszítettük a fele közönségünket.  Zömében 18-25 év közöttiek léptek, mindig a kreatívok mennek legelőször. Van, aki a teljes közönségét elvesztette. Nem tudom, mennyi időre. A lányom is elment most, hogy 18 lett.

hvg.hu: Ő hol van most?

P. Zs.: Montrealban.

hvg.hu: Mondod, hogy a fele közönségeteket érinti a kivándorlás. Hogyan reagáltok a változásra?

P. Zs.: Most akkor dobod a legnagyobbat, mikor a legkisebbet dobod. Visszamegyünk a két-háromszáz fős csoportokba.

Dj Palotai akcióban
©

hvg.hu: Ennél azért többen járnak Rewindra, nem?

P. Zs.: Klubszinten folyamatosan a kisebb közösségek felé haladunk. Nemrég olvastam egy interjút egy techno DJ-vel, aki Svájcban járt. A promoter elnézést kért tőle, hogy kevesen vannak a buliján, de a rengeteg fesztivál tönkrevágta a klubéletet. Pedig Svájcban nincs is annyi fesztivál, mint itthon. Most voltam Romániában, ahonnan 3 millió ember ment el. Temesvárra tíz éve járok, a klub idén költözött kisebb helyre, mert egy év alatt megfeleződött a közönségük.

hvg.hu: Nem létezik a klubélet?

P. Zs.: Nálunk nem klubkultúra, hanem kocsmakultúra alakult ki (lásd Csete Gáborral, a Lärm, a Fogasház és a Toldi klubvezetőjével készült interjúnkat – a szerk.). Főleg ha jó az idő, az emberek kora este, munka vagy suli után kiülnek a teraszokra. Aztán ott ülnek éjfél-egyig és már nem mennek bele az éjszakába. Vidéken az a különbség, hogy falun szinte már kocsma sincs. A vidék teljes halál. Van, ahonnan mindenki elment a fiatalok közül. Nemrég játszottam egy kisvárosban. Aki elhívott, mondta, hogy ne lepődjek meg, ha csak ketten leszünk. Mikor odaértünk, bementünk a sátorba, ahol négy ember ült összehajolva az egyik asztalnál. Kimentünk megnézni a céllövöldénél és a ringlispílnél mi a helyzet. Ott meg senki sem volt. Végül átvittük a hangosítást a kocsmába, ott lett buli, kábé negyven embernek.

hvg.hu: Budapestről korábban azt mondtad, nem klubokban, hanem kocsmákban és színházakban zenéltek – régen például a Merlinben, a Dürerben vagy a Kuplungban. Most mi a helyzet?

P. Zs.: A kocsmázás is négy-öt utcára korlátozódik. Nem sok esélyed van, ha nem a Kazinczy-Király-Gozsdu tengelyen vagy. Van egy-két programhely: az A38 Hajó, az Akvárium, a Corvintető. De ennyi. Nem csak a fesztiválok csinálták ki a klubokat. A zenéket is eleve fesztiválokra írják. Tavaly beszélgettem valakivel, aki sokat utazik. Azt mondta, hogy a fesztiválokon túl Európában egyetlen klubban játszott, a londoni Ministry of Soundban. A fellépéseinek a nyolcvan százaléka Amerikában és Ázsiában volt. A szakmából majdnem mindenki odaköltözik Európából.

hvg.hu: Berlinben sem működik a klubkultúra?

P. Zs.: Egy-két lokális történet előfordul. De ma a színtér nem Európában van.

hvg.hu: A kocsmakultúrában és a bulinegyedben, amit említesz, szintén változás történt. Mit gondolsz azokról az új, alapvetően zenei helyekről a negyedben? Olyanokra gondolok, mint a Lärm, a Room8, a Beat On The Brat, a Tesla.

P. Zs.: Ezek a helyek az ingyen bejutással versenyeznek, a Fogassal, az Instanttal, a kocsmákkal. Az Instant is úgy működik, ahogyan a fesztiválok: három-négy terem van egy helyen belül. Ha nem jönnének a külföldiek, jó pár hely, de még fesztivál is összeomlana.

hvg.hu: Szóval hiába történt egyfajta reakció, nem jósolsz ezeknek a helyeknek jövőt? Nincs lehetőség kísérletezni?

P. Zs.: De, abszolút – csak párszáz embernek. Összeszűkült minden. Régebben az volt a kérés, hogy mutass valamit, ami új, ami még nem volt.  Most az a hívó szó, hogy mindig ugyanazt. Ugyanazt a filmet, sorozatot, könyvet akarják az emberek, kinézni is ugyanúgy szeretne mindenki az egész világon. Volt olyan több napos rendezvény, ahol minden nap, minden DJ ugyanazt a 25 számot játszotta. És az a 25 szám is mind ugyanolyan volt. Egy valaki játszott mást, le is fagyott a tánctér.