Van, ami csak a legnagyobbaknak sikerül. A mai napig zavaros nevű Arénánk (Budapest Sportaréna? Papp László Budapest Sportaréna? Budapest László Sport Papparéna?) teljesen kívül helyezkedik a nemzetközi popkultúra mágneses terén. Míg a stadionrock csúcsán lévő Muse-nak kétszer sikerült félház-közeli hallgatóságot bevonzani a magyar főváros legfőbb koncert-komplexumába, addig Havasi Balázs és Kovács Ákos nevetve adnak duplakoncerteket a decemberi csúcsidőben. Valószínűleg Mága Zoltán is csak azért marad ki a buliból, mert újévből mégis csak egy van egy évben.

És amikor már mindenki azt hitte, hogy végleg a magyarok uralják a csarnokot, jön egy 18 éves argentin leány, és csúnyán letörli a mosolyt az említett urak arcáról – Violetta, vagyis Martina Stoessel két nap alatt négy koncertet ad a rajongó gyerkőcöknek és kevésbé szerencsés szüleiknek.

Martina Stoessel, azaz Violetta

AFP / Livia Crisafi

A nagy, újkori (poszt-Britney) tinisztár-bumm a Disney Channel kétezres évek eleji sorozataival következett be – akik ekkorra már kinőttek a giccses rajongásból, de még nem volt gyerekük, azok meglehet, nem is ismerik Zacket és Codyt, vagy a Jonas-tesókat, és talán Hannah Montana neve is csak az akciós rózsaszín iskolatáskákról rémlik. Pedig a csatornánál úgy öt év alatt szépen csendben felváltotta az oldschool mikiegeres mulattatást az élénk színekkel operáló, dalolászós, aláröhögős szitkom-struktúra.

A cél ugye világos, el lehet adni a tévésorozatot, a dalait tartalmazó zenealbumokat, a rajtuk alapuló színpadi show-kat, a franchise iskolaszereket, ágyneműket, bögréket, pólókat, iPhone-tokokat, satöbbi. De ugye olyan még nem nagyon történt a világtörténelem során, hogy ne lehetett volna bármit is még tovább fokozni. Itt kerül képbe a Disney Channel latin-amerikai ágazata.

Ugyanis amíg az anyacég alkalmazottai Kaliforniában pörgették a klasszikus szituációs komédiákra épülő sablon-forgatókönyveket, addig Buenos Airesben rájöttek a ma már hihetetlenül kézenfekvőnek tűnő képletre. Ha a gyerekek körében soha nem látott mértékben hódítanak a Hannah Montana-féle sorozatok, a felnőtteket (valamint a kicsit idősebb tiniket) pedig alig lehet elrángatni a szappanoperák elől (Argentína híres termékei: Vad angyal, Lucecita, Csacska angyal), akkor miért ne ötvözzék a kettőt?

Így érte utol a szappanoperaipar a Disney-t, és született meg az első gyerek-teleregény. A célközönség (6-14 éves lányok) pedig egyből bekapta a horgot: a három évad alatt 240 epizódot termelő sorozat kedvelői  Violetta-magazint olvashatnak, Violetta-matricás albumba gyűjtögethetnek, Violetta-kártyákkal játszhatnak és nyolc Violetta-lemezt hallgathatnak szabadidejükben. A széria két legnépszerűbb Facebook-oldalát összesen 8 és félmillióan lájkolták, az egyes posztok alatt több ezer hozzászóló fejezi ki rajongását.

Mivel az év elején véget ért a harmadik évad, és vele együtt az egész sorozat, a szereplőgárdának más utakon kell megkeresniük a pénzüket/kiszolgálni a rajongóikat. A Violetta Live nevű koncertszéria azonban már nem az első turnéja lesz az argentinoknak, a Latin-Amerika mellett Olaszországot, Franciaországot és Spanyolországot bejáró Violetta en Vivo előadássorozat alatt 2013-ban és 2014-ben már kipróbálhatták, milyen napi két show-t lenyomni, akár hat napig is folyamatosan.

Csak a közel száz koncertet jelentő első turné Buenos Aires-i állomásaira (kábé negyven, kisebb helyszínen) 160 ezer jegyet adtak el – ha a teljes befogadóképességet nézzük, négy telt házas Aréna-koncert 50 ezer látogatót jelent (9900-tól 27 900 forintig terjedő jegyárakkal), vagyis a magyar lányok rajongása erősen közelíti a műsor szülőhazájában kialakult őrületet. Ezúttal egyébként a latin nyelvterületek mellett németajkú- és Benelux-országokba, valamint a közép-európai Violetta-fangirlök Magyarországnál is nagyobb bástyájába, Lengyelországba is ellátogatnak.

A díszletekkel, kellékekkel sem fukarkodnak a Violetta Live rendezői

AFP / CitizenSide / Mario Tellez

A lengyelek valami megmagyarázhatatlan oknál fogva mértéktelenül rákattantak az argentin sorozatra, a Violetta-diszkográfiát böngészve kiderül, hogy Argentínát leszámítva sehol nem érte el annyiszor az arany- és platinalemezes státuszt a széria zeneanyaga, mint náluk – négy-négy az arány. A néhány nappal ezelőtti varsói koncertről első kézből olvashattunk beszámolót a valamivel idősebb célközönséggel rendelkező Oravecz Nórától, akinek a színészek elmondták, otthon nincs akkora felhajtás körülöttük, mint Európában, ahol biztonsági őr nélkül két lépést sem tudnak tenni a nyílt utcán.

Az idézetgyáros blogkirálynő jóvoltából azt is megtudtuk, mi lesz a sztárokkal most, hogy befejeződött a széria: „A kérdésre, hogy mi lesz velük a 3. évad után, amit szeptembertől vetítenek itthon, mindannyian elmondták, filmekben szeretnének szerepelni, hiszen a színészkedésben találták meg önmagukat. Tudatosan kezelik az életüket, tudják, hogy pl. az, hogy nem tudnak elmenni nyilvános helyre vacsorázni, a sikerük ára”.

Ha láttunk már hipermarketben Violetta-termékekért hisztériázó gyerekeket, könnyen kijelenhetjük, hogy a szülők számára inkább nyűg, mint öröm a sorozat léte, de az esetleges pozitívumokkal is számolni kell. A célközönségre való tekintettel természetesen szinkronosan adják a szériát, de a gyakran felcsendülő dalok nálunk is az eredeti spanyol nyelven, magyarul feliratozva mennek – és ahogy azt a Violetta hatására Duolingózni kezdő, kilencéves Bori esete jól mutatja, nincs ennél jobb apropó a nyelvtanulásra.

A show az összes fontos szereplőt felvonultatja

AFP / DPA / Tobias Hase