hvg.hu: A Szerelem című filmje egyből egy 4-5 perces szexjelenettel kezdődik, annak minden részletét mutatva. Ezt egyfajta tesztnek szánta, hogy kiderüljön, bírják-e majd a nézők a film képi világát?

Gaspar Noé: Szeretem azokat a filmeket, amelyek egy erős képpel indítanak, ezért döntöttem én is úgy, hogy egyből a néző arcába tolom azt a fajta testiséget, amit ábrázolni akartam. De szerintem, aki beül a filmre, az tudja előre, hogy nagyjából mire számíthat. Egyébként eredetileg a film közepén lett volna ez a jelenet, de aztán rájöttem, hogy sokkal hatásosabb lenne egyből ezzel kezdeni.

hvg.hu: Több ország több fesztiváljára elkísérte már a filmet, milyen reakciókat tapasztalt a közönség részéről a moziban szokatlanul erős szexuális képek láttán?

G. N.: Pár napja Torontóban jártam a filmmel, ott például sokkal többet nevettek a filmen, mint máshol, talán azért, mert Kanada angol anyanyelvű ország. Persze a Szerelem nem vígjáték, de úgy érzem, nagyon sok vicces szituáció és poén van benne, de itt Európában nem mernek ezeken nevetni.

hvg.hu: Azt mondta a vetítés előtt, hogy a forgatókönyv mindössze hétoldalas volt. Mi volt benne?

G. N.: A film sztorija az elejétől a végéig benne volt ebben a hét oldalban, viszont a párbeszédek nem voltak előre megírva, azokat végig improvizálták a színészek.

hvg.hu: Mennyire volt nehéz színészeket találni a filmhez?

G. N.: Hát, nem volt könnyű. Eleinte abban reménykedtem, hogy találok egy olyan párt, akik bevállalnák a filmet, mivel úgy egyszerűbb lett volna mindenkinek, de egyszerűen nem volt ilyen. Aomit (Aomi Muyock, az egyik női főszereplő – a szerk.) évekig győzködtem, de mindig azt mondta, esélytelen, hogy szerepeljen a filmben, aztán amikor találkozott Karllal (Karl Guzman, a férfi főszereplő – a szerk.), jól kijöttek egymással, és belement a dologba. Az első felvételnél már úgy csókolóztak, mintha ezer éve együtt lennének. Amúgy nincsenek együtt, de nagyon jól működik a párosuk a filmben.

A Szerelem stábja Cannes-ban

AFP / Loic Venance

hvg.hu: És a másik lány?

G. N.: Klara Kristint egy szórakozóhelyen láttam meg tánc közben, és egyből elvarázsolt a szépsége. Gyorsan megszereztem a számát, aztán pár nappal később eljött a castingra, onnantól nem volt kérdés, hogy benne lesz a filmben.

hvg.hu: Korábban többször nyilatkozta, hogy a film eredeti címe Danger (Veszély) lett volna. Miért pont az, és végül miért változtatott?

G. N.: Néha nem sikerül egyből megtalálni azt a címet, ami legjobban körülírja a filmet. Megírtam a sztorit, és amikor befejeztem, úgy éreztem, hogy a szerelmesek állandó veszélyben vannak, ezért erre fektetném a hangsúlyt a címben. Az érzelem, amit ki akartam fejezni, végül is ugyanaz, mert a főszereplő, aki szerelembe esik, mindenféle szenvedésen megy keresztül a szerelem nevében, de aztán beláttam, hogy túl negatív lett volna az a cím ehhez a filmhez.

hvg.hu: Azt is mondta korábban, hogy az egyik kedvenc filmje Michael Haneke Szerelem (Amour) című alkotása. Szándékos a két film címe közötti hasonlóság?

G. N.: Nem, dehogy, amikor eldöntöttem, hogy az én filmemnek Szerelem lesz a címe, még ki sem jött Haneke filmje. Egyébként szerencsére a világ sok országában, például az USA-ban le sem fordították az Amour címet, ahogy az én filmem is Love címen fut több, nem angol anyanyelvű országban. Az egyetlen ország, amiről tudok, hogy mindkét film címét lefordította, az Magyarország. Egyébként nem rossz érzés, Haneke filmje egy remekmű, és érzésem szerint mindkét film nagyon erős szerelmi történet, de nagyon-nagyon különböző szemszögből megközelítve.

hvg.hu: Mit gondol azokról a véleményekről, amelyek szerint sokkal hatásosabb és jobb lenne a filmje, ha kivágta volna belőle az öncélú, elnyújtott szexjeleneteket?

G. N.: (nevet) A vágótársammal szórakozásból kipróbáltuk, hogy kivágunk minden szexjelenetet, de ahhoz képest, hogy egy totálisan más sztori, még úgy is működik. Egyszerűen csak túl sok olyan filmet láttam már, ami elvileg a szerelemről szólna, de a fizikai részét egyáltalán nem mutatja, legalábbis hitelesen biztosan nem. Ez olyan, mintha egy festőről készítene valaki filmet, anélkül, hogy megmutatná benne a festményeit, vagy a vallásról, és nem mutatna benne templomot. A szex a társas kapcsolat esszenciája, szex nélkül szerelmes filmet készíteni képmutatás.

hvg.hu: Azt is mondta, hogy a Szerelmet a hetvenes évek erotikus mozija ihlette.

G. N.: Igen, például az Emmanuelle című film annak idején nagyon nagy hatással volt rám. Fontos, hogy akkor nem a pornó, hanem az erotika volt a menő, az Emmanuelle is erotikus film volt, a Playboy, a Lui vagy a Mayfair magazinok is erotikusak voltak, és nem volt semmi elítélnivaló abban, ha egy nő megmutatja a szépségét. Sylvia Christel és a többi nagy erotikus filmsztár látványa nagy hatással volt az én kamaszkoromra, miattuk akartam felnőni, miattuk akartam filmrendező lenni. Ha ma lennék 14 éves, fogalmam sincs, milyen képek sarkallnának erre, az a fajta erotika mára teljesen eltűnt.

hvg.hu: Nem is látott olyan filmet az elmúlt években, ami jól ábrázolta volna a szexualitást?

G. N.: A legjobb film az utóbbi időkből, ami hasonló témákat feszeget, az Adéle élete című Abdellatif Kechiche-film volt, abban például nagyon intelligensen mutatták be a testi szenvedélyt. Rendkívül megható alkotás, és a színésznők is zseniálisak voltak benne.

Gaspar Noé

AFP / Anna-Christine Poujoulat

hvg.hu: A Szerelem teli van utalásokkal a kedvenc filmjeire. Egy szoba falán Taxisofőr- és Radírfej-poszterek láthatók, az egyik lány pedig ugyanazt a verset mondja el, amit Kurt Russell a Tarantino-féle Halálbiztosban…

G. N.: …A Halálbiztosban?

hvg.hu: Amikor a kedvenc versét meséli a fiúnak.

G. N.: Mivel a párbeszédek improvizálva voltak, ez nem is esett le, de lehet, hogy a színésznő tényleg Tarantinótól vette a verset.

hvg.hu: Mindenesetre Martin Scorsese és David Lynch előtt tiszteleg a filmben, milyen kortárs rendezők munkáit kedveli még?

G. N.: Hanekét nagyon szeretem, ha kijön egy új David Cronenberg- vagy Lars von Trier-film, azt biztos megnézem, és az utóbbi évek egyik legjobb filmjének tartom a Gravitációt. Az idei évben eddig egy magyar film a kedvencem, a Saul fia. Még nem láttam Nemes László korábbi rövidfilmjeit, de a Saul fia egyszerűen lenyűgöző volt.

hvg.hu: Említette a Gravitációt, ez az a film, aminek hatására 3D-ben forgatta a Szerelmet?

G. N.: Nem, viszont a Gravitáció volt az első olyan 3D-s film, amitől tényleg eldobtam az agyam. Főként az első 40 perctől, azt a részt vagy ötször megnéztem egymás után, hogy rájöjjek, hogyan tudták leforgatni.

hvg.hu: Akkor miért döntött a 3D mellett?

G. N.: Az édesanyám három éve halt meg, és halála előtt sokat videóztam őt egy ilyen 3D-s kézi kamerával. Amikor megnéztem a felvételeket a 3D-s tévémen, sokkoló volt a látvány. Olyan volt, mintha egy haldokló báb lett volna egy bábszínházban. Hátborzongató volt, de néhány pillanatban sokkal erősebb érzelmeket tudott kifejezni. Azt gondoltam, hogy ha van valamilyen plusz valóságréteg, amit a 3D segítségével meg lehet mutatni a szerelemfüggőségről, akkor használni fogom. A nézők így úgy érezhetik magukat, mintha kukkolnának, ez pedig növeli a film intimitásérzetét.

hvg.hu: A Visszafordíthatatlannal megcsinálta a nagy erőszakfilmjét, az Enter the Voiddal megcsinálta a nagy drogfilmjét, a Szerelemmel a nagy szexfilmjét, mi a következő lépés?

G. N.: Egyelőre nem tudom. Amikor döntés előtt állok, hogy mi legyen a következő filmem, mindig azt kell figyelembe vennem, hogy akarom-e, hogy az a projekt egy teljes évet elvegyen az életemből. Ha egy borzalmas, szomorú témáról van szó, akkor nyilván nehezebb a döntés, mert az egész forgatást meghatározza majd az a légkör, ha viszont sztriptíztáncosnőkről forgatok egy filmet, akkor jó kis forgatásnak nézek elébe. Sok olyan téma van, amit nagyon szívesen látnék filmen, de emiatt inkább meghagyom másnak. Most úgy gondolom, a következő filmem talán a vallásról fog szólni, arról, hogy milyen borzasztó tetteket hajtanak végre emberek Isten nevében.