Bartis Attila: A vége

„Pontosabban minden nőnek van az életében legalább egyetlen ilyen pillanata. Amikor ha azt akarja, még Krisztust is lekísérti a keresztről. Lehet, hogy mindössze egyszer adatik meg neki ez a hatalom, sőt, lehet, hogy ki sem éli. Mert a lelkiismerete nem engedi. Vagy a neveltetése. De a hatalma a mindenség felett legalább egyetlen pillanatra az életében akkor is megvan.”

Katartikus élményt kínál Bartis Attila A vége című regénye. Már-már zavarba ejtő az a metsző pontosság, ahogy tökéletesre csiszolt mondataival Bartis megfogalmaz bármit. A Vége, ami mindenről szó, ami egy ember életében igazán említésre méltó lehet: szeretet, szerelem, szexualitás, munka, művészet, politika, szabadság, gyávaság, hazugság, igazság, Isten, haza, család. A hatvanas évek Magyarországán kezdődő történet, Szabad András fotográfus lírai élettörténete, nagy emberi kaland, amiben elmerülve egy egész füves könyvnyi bölcsességet gyűjthetünk be arról a bizonyos nagybetűsről, megbizonyosodva arról, hogy a megértés sóvárgó vágya nélkül nem érdemes élni.

"Amikor a politika seggbe rúgja a nyelvet" – Bartis Attilával készült interjúnkat itt olvashatja.

Esterházy Péter – Szüts Miklós: A bűnös

„Nem kell fintorogni, halál és szerelem közelében megváltozik a logika is. Egy állítás és az ellenkezője nemhogy kézen fogva sétálnának, de közben akár le is szopják egymást. Mondhatnánk úrinősebben is, de minek. Halál és szerelem közelében megváltozik az ízlés és a stílus is."

A rendhagyó művészeti albumba öltött új Esterházy-kötetben sem az Esterházy-féle jó ízlés, sem a védjegyévé vált nyelvvel zsonglőrködő stílus nem változott. Sőt, az absztrakt akvarell képek közt összejön ismét anya és apa, az író életművének és életének két főszereplője egy utolsó szerelemre, egy utolsó táncra.

Fejük fölött ott az ég, ahonnan a szerelemgyermekhez égi hang szól: ne felejtse el a meséket, meséljen, bármi is történik, mert az író nem élhet szavak nélkül. Közben az égi hang elbizonytalanodik, mert a történetnek van egy új szereplője: Hasnyálka, a gyilkos. Mire kimondják, hogy ő a bűnös, addigra végleg nem beszél, elnémul az ég.

Réz Pál – Parti Nagy Lajos: Bokáig pezsgőben

"... az ilyen mondatok, hogy "világ proletárjai, egyesüljetek!", meg kísértet járja be Európát", akárhogy veszem, verssorok. Most nem az az érdekes, hogy igaza van, vagy nincs igaza, de jó író volt Marx Károly. Kifejezetten jó író volt."

Mire emlékszik vissza az ember egy küzdelmes élet végén, nagy történelmi események tanújaként? Arra, hogy melyik politikus mikor és mit mondott? Miről értekeztek épp a lapok? – Réz Pál, „a magyar irodalom nagy örege”, aki közel hatvan éven át gazdagította a magyar irodalmat szerkesztői és műfordítói munkásságával, memoárkötetében ugyan azt mondja, Magyarországon nem lehet megúszni a politikát, ám a művészet, az irodalom és az emberi lélek a politikánál mégis százszor fontosabb.

Persze a Parti Nagy Lajos kérdéseivel készült könyvben bőven kapunk történelmi ismeretet: egy dühös zsidó fiú földhöz vágja a kamra összes pezsgős üvegét, hogy bokáig pezsgőben várja a bevonuló németeket Váradon. 56-ban nagy nehezen, de ledől az a bizonyos Sztálin szobor, majd a Lipótmezőről kiszabadulnak az őrültek. A történelem és a benne élők megítélését pedig ránk, az utókorra bízza Réz, aki egy olyan kornak állít emléket, amiben az emberek nem úgy éltek, ahogy tudtak, hanem ahogy lehetett.

Olvasva Réz Pál történeteit rájövünk, hogy az ítélkezésnél sokkal hasznosabbat is tehetünk: tanulhatunk, mert Réz Pál olyan ihletetten és annyi szeretettel mesél irodalmunk nagyjairól, Kosztolányi Dezsőről, Füst Milánról, Petri Györgyről, Zelk Zoltánról, Ottlik Gézáról, Illyés Gyuláról, Németh Lászlóról, Juhász Ferencről és még sokakról, hogy azonnal kedvünk támad elmerülni az olvasásban, amibe újból beleszeretünk.

Szvetlana Alexijevics: Elhordott múltjaink

„A kommunizmus eszelős tervet tűzött ki maga elé – megváltoztatni a „régi” embert, az Ó-Ádámot. És ezt sikerrel teljesítette. Talán ez az egyetlen, ami megvalósult. Hetvenegynéhány esztendő alatt a marxizmus-leninizmus laboratóriumában létrehoztak egy külön emberi alfajt: a homo sovieticust.”

Ha már ez ítélkezést emlegettük… Az Elhordott múltjaink friss Nobel-díjas szerzője azzal emelkedik elérhetetlen írói és egyben emberi magasságokba, ahogy súlyosan tragikus témáját feldolgozva talán a lehető legnehezebbet lépi meg: senkiről sem ítélkezik. A kommunista éra hóhérairól, besúgóiról és provokátorairól sem…  Az oral history-ból gigantikus regényfolyamot gyúró írónő könyvei így lesznek egyszerre az irodalom és az újságírás csúcsteljesítményei.

Az Elhordott múltjaink című regényben is a „szovi” ember Alexijevics témája, akit a szovjet világbirodalom kitermelt: az ember, aki sokszor inkább hitt a pártnak, mint saját szemének, és ha lázadt is, a szocializmusért, nem ellene. A szerző tehát nem magát az eszmét, hanem az eszme fogaskerekei közé került emberi sorsok metafizikai tragédiáját ábrázolja. Teszi ezt nagy sikerrel, ahogy megszóltat hősöket, áldozatokat, árulókat, míg végül összeáll egy letűnt korszak nekrológja.

Garri Kaszparov: Közeleg a tél

„Putyin Oroszországa korántsem az egyetlen fenyegetés mostanság a világ számára, ám egyértelműen a legnagyobb és a legveszedelmesebb.”

A világ egyik legismertebb sakkozója szenvedélyes vádiratban leplezi le a putyini Oroszországot a nemzetközi megjelenéssel magyarul egy időben kiadott könyvében. A volt sakkvilágbajnok 2005-ös visszavonulása óta heroikus szélmalomharcot vív: aktív szerepet vállal az oroszországi demokratikus ellenzék munkájában. Kaszparov szerint a Szovjetunió összeomlása nem vég-, csupán fordulópont volt, és Oroszország az elmúlt huszonöt évben visszacsúszott a diktatúrába.

Putyin KGB-s múltja és erős katonai támogatottsága révén felszámolja a demokratikus intézményeket, és az őt körülvevő oligarchákat óriási hatalomhoz segíti. Miközben könyörtelen harcot folytat a független sajtó ellen, az elnyomás és a korrupció a kormányzás mindennapi eszközeivé váltak.

A liberális demokráciák sem lehetnek biztonságban: szankciókat sürgetnek, amikor Oroszország erővel gyakorolja hatalmát a szomszédjai felett, ám Moszkva azzal fenyegetőzik, hogy elzárja azokat a vezetékeket, amelyek Európa kőolaj- és földgázfelhasználásának egyharmadát adják.

Térey János: A legkisebb jégkorszak

„Elődeink ott követték el a hibát, hogy elfelejtettek/ Beágyazódni az európai térbe. Lázadásuk/ Előbb gazdasági, majd politikai csődbe vitte őket./ És egyszer csak, naná, megzendült az ég.”

Az év egyik legnagyobb irodalmi szenzációjában, Térey János regényében már beköszöntött a jégkorszak. A szerző víziója szerint 2019-re az izlandi vulkánok aktivitása nyomán bekövetkező globális lehűlés megfagyasztja Európát. A Legkisebb Jégkorszak nem más, mint egy nagy ívű látomás a válságba került Európa és Magyarország jövőjéről, közben tűpontos és valóságos korrajzot ad közeli múltunkról és napjainkról.

Térey János a regényben leváltja a miniszterelnököt és a főpolgármestert is, mert a magyar politikát nem akarja örökké olyannak elképzelni, amilyen jelenleg. A Legkisebb Jégkorszakban azonban minden katasztrófa ellenére és minden körülmények között állva marad a kultúra. Térey János grandiózus, életműve teljes foglalataként is olvasható műve azt a markáns, végső üzenetet fogalmazza meg: hiába látják kevesek, a magyar költészet örök és elpusztíthatatlan.

Vass Virág: Szoknya-Blues

„A legtöbb szülő megpróbálja felmenteni a gyerekét az élet alól, helyette dolgozik, fizet, gyereket nevel, és azt gondolja, így be tudja biztosítani a szeretetét.”

Vass Virág legújabb regénye nagyon mai regény, a szó legjobb értelmében. A jelentős újságírói tapasztalattal rendelkező szerző ezúttal az internetes férfi közösségek, blogoszféra világában merült el, ahol rengeteg indulatot tapasztalt a nőkkel szemben. Egyre több heteroszexuális férfi mondja: nem kell nő, nem kell kapcsolat. Közülük sokan “fűevőnek” vallják magukat, és lemondanak úgymond a “hús” örömeiről, és beérik az online pornóval.

Vass Virág többek közt ezt a jelenséget fejti meg a Szoknya-Blues-ban, amivel sikeresen: mitől nem működhet egy mai párkapcsolat? A téma pedig aktuálisabb, mint valaha, mert nem olyan rég a legendás szociálpszichológus, Philip Zimbardo is megkongatta a vészharangot: A kikapcsolt férfi című írásában azt állítja, hogy tragédiához fog vezetni, hogy a mai tinédzser és húszas generációt tönkreteszi a magány, az online játék és a pornó.

A Vass Virággal nem rég készült interjúnkat itt találja.

Walter Isaacson: Innovátorok

A digitális kor valóban forradalom, vagy csak a korábbi ötletek továbbgondolása?

Zsenik, a világ megváltói, úttörő váteszek, sztárok, az emberiség jótevői... – valljuk be, hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni a digitális kor úttörőit, azokat a gondolkodókat, feltalálókat és vállalkozókat, akik különböző kütyüket, programokat és alkalmazásokat adtak a kezünkbe. Ám, ha kicsit alaposabban megismerjük a történeteiket, kiderül, hogy az igazi innováció többnyire nem attól származott, aki kiagyalta az áttörést jelentő technológiát, hanem attól, aki hasznosan alkalmazta.

Ezt bizonyítja az Innovátorok, Walter Isaacson, Steve Jobs életrajzírójának legújabb kötete is. Az Innovátorok című kötet sorra veszi azokat a gondolkodókat, akik nélkül nem jöhetett volna el a digitális forradalom kora: köztük Ada Lovelace, Alan Turing, Neumann János, Bill Gates, Steve Jobs, és Larry Page. Azonban a szerző nem portrékat rajzol róluk, hanem rajtuk keresztül írja meg a digitális kor zsenialitásának, csapatmunkájának és kreativitásának történetét.

+ 1: Joó István: Kutya az élet

Szomorú, de sok embernek csak addig “kell” a kutya, míg kicsi, aranyos, nem ugat, nem rosszalkodik… De mi van, ha a kutya megnő, hangos, és a kispárnát is szétrágta? … Akkor is szereti majd a család? Fog vele foglalkozni, sétálni? Sajnos sokan nem keresnek másik gazdit, egyszerűen utcára teszik a megunt, öreg kutyát…

Joó István kutya viselkedési szakértő könyvet írt, amivel most nem kisebb célt támogathatunk, mint a Cerberos Ezüst Évek Állatotthon megalapítását azoknak a kutyáknak, akik nem kellettek senkinek.