Bicsérdi Ádám
Bicsérdi Ádám

Míg más lehet a névváltoztatás mellett döntött volna, a Jazzékiel 15 év, több tagcsere, 3 lemez, markáns stílusváltások után a popzenében kockázatosabb utat választotta, és a közönség lecserélődését, akár ritkulását is vállalva kamaszos, hiphopos zenekarból a mostani sötét tónusú, befelé figyelő darkjazz kollektívává változott. A Jazzékielnek kapóra jött a Müpa koncertfelkérése, így a csendesebb időszak után 2015-ben újra aktivizálódó banda a maga módján ünnepli a csúcs- és mélypontokban bővelkedő történetét.

A születésnapi koncert ugyan a teljes Jazzékiel-diszkográfiát körbejárja majd, de azt a zenekar hamar eldöntötte, hogy nem akarnak hagyományos életmű-koncertet. „Alapvető megállapodás volt köztünk, hogy ez ne legyen nosztalgiabuli” – mondja kérdésünkre Jakab Péter frontember, aki még Dunaújvárosban, gimnázium alatt indította útjára Hegyi Áronnal a Jazzékielt.

„Amúgy is mindig nehéz, hogy honnan számoljuk egy zenekar történetét. A gimis hülyülésektől? Az első kiadott daltól? Az első albumtól? A régebbi dalaink közül olyanokat vettünk elő erre a koncertre, amelyek valamennyire passzolnak a zenekar mostani világához. Olyan dalokat például szívesen játszunk újra az első albumról, amelyekből egyenesen következett a második, harmadik lemez hangzása. Olyan dolgok viszont, amiket idővel levetettünk, ezen a koncerten sem lesznek. Azokat a dalokat persze nem akartuk kihagyni, amiket szövegben ugyan nem érzek már annyira erősnek, de mégis fontos állomásai voltak a zenekar fejlődésének. Például a Presszóhiphop elég sok verziót megélt, 17-18 évesen írtam a szövegét, és annyira nem is tartom vállalhatatlannak.”

Balról: Czitrom Ádám, Jakab Péter és Szabó László
©

„Akkora erők mozogtak a zenekarban, hogy azt nagyon jó volt átélni”

A teljes életművet tényleg nehéz egy egészként kezelni, hiszen a Jazzékiel három lemeze (Jazzékiel 2007, Holy Shit 2009, Másokat szeretni 2015) szinte három teljesen különböző zenekart mutat, de Jakabék szerint igazán a koncerteken derült ki, hogy a nagyobb szünet, a stílusváltások ellenére sokan a zenekarral együtt nőttek fel.

A Jazzékiel legfrissebb dala, a Lovesong:

„A visszatéréskor azt is nehéz volt megtippelni, hogy mennyi embert érdekelhet a Jazzékiel. Előtte is volt olyan koncertünk Pesten, ahol lézengtek az emberek, rá egy hétre pedig megtöltöttük a helyet. Ez kicsit össze is zavart minket. De a tavalyi lemezbemutató az egyik olyan momentum volt, amikor úgy éreztük, hogy tényleg kíváncsiak az emberek ránk” - meséli Szabó László, a Jazzékiel 2010 környékén a zenekarhoz csatlakozó dobosa (aki a Grand Mexican Warlockban is Hegyi Áronnal játszik együtt).

Ha a mai pop csak csengőhang, akkor ez egy szimfónia

A jelenlegi magyar zenei színtér egyik legnehezebben besorolható, ám pont ezért egyik legizgalmasabb együttese a Grand Mexican Warlock, és most nálunk debütáló harmadik lemezükkel még saját rajongóikat is meglephetik.

Nem is csoda, ha ennyire tartott a zenekar az érdeklődés megcsappanásától a visszatéréskor. Hiába ünnepelte a kritika 2015 egyik legjobb lemezeként a Másokat szeretnit, azért egy 3-4 évig szinte teljesen háttérbe vonuló magyar bandának általában nehéz az út a klubszínpadokig. Nem lehetett tudni, a Gödör Klub klasszikus, Erzsébet téri időszakának egyik emblematikus neve hány embert érdekel az azóta teljesen átformálódott budapesti klubszíntéren.

A Gödör ugyanis már hamar teljesen a szárnyai alá vette a Jazzékielt, egy időben a próbetermük is ott volt, a zenekar tagjai szinte ott éjjel-nappal ott lógtak.

Tényleg nagyon sokat köszönhetünk a Gödörnek, tulajdonképpen két héttel azután, hogy besétáltunk a demónkkal, már fel is raktak minket az akkor csúcson lévő Hiperkarma elé a színpadra

Ez a Hiperkarma felfutásával párhuzamosan futó időszak volt talán az egyik legfelhőtlenebb rész a Jazzékiel történetében. „A visszaemlékezéseket olvasva, a régi képeket nézegetve egy prágai koncert jutott sokszor eszembe. Akkoriban, 2006 környékén a Jazzékielen kívül semmi más nem érdekelt. Akkora erők mozogtak a zenekarban, hogy azt nagyon jó volt átélni. Ezzel feküdtünk és keltünk, pontosabban le sem feküdtünk és fel sem keltünk” – meséli Áron.

Hegyi Áron
©

Ma a zenekar szerint a kezdő, akár vidékről felköltöző előadók nem biztos, hogy ilyen patronáló közösségre találnának. Czitrom Ádám, a Jazzékielbe egy éve érkező gitáros szerint „a Gödörben az volt a különleges, hogy nem csak egy koncerthelyszín volt, hanem olyan szellemi közege volt az alternatív szcénának, ahova nem csak feltétlenül koncertre jártak. Ilyen olvasztótégelye az undergroundak szerintem most nincs.”

Majdnem abbahagyták

Szimbolikus, de a Gödör lecsengése után, a belváros éjszakai életének teljes átformálódásával a Jazzékiel is eltűnt a színről. Igaz, ez lehet csak a külvilágnak tűnhetett így. „Mi sosem éreztük igazán ezt csendnek, tudtuk kivel mi történik, Milánnak (Miklós Milán, basszusgitáros) ott volt a Carbonfools, Lacinak és Áronnak a Grand Mexican Warlock. De az is igaz, ha nem hozzuk össze a Téli mesék EP-t és a Már leszoktunk róla kislemezt, akkor lehet, hogy végleg abbahagyjuk ezt a történetet” – vall Péter a közönség számára hiátusnak tűnő 2010 és 2014 közötti időszakról.

A Jazzékiel jelenlegi felállása (a képen Miklós Milán, a basszusgitáros nem szerepel)
©

Hozzá kell tenni, Jakab Péter csalódásokról, kiábrándultságról és újrakezdésekről szóló szövegei nem passzoltak a hurráoptimista magyar popzene által uralt jelenbe. „Természetesen vannak jó produkciók hála istennek, jó szövegekkel, még ha arányaiban kevesebb is. Például Szabó Benedek első és a Néhai Bárány második lemezét például nagyon szerettük mi is. Az, hogy nem ők az etalon és hogy általánosságban a betegesen vidám és rózsaszín valamik korát éljük, hát istenem.

Ez mindig létezett, csak régen nem állították róla, hogy alternatív. Régen rádióbarát popzenének hívták. Mi meg mást csinálunk, de amúgy van még elég szín a palettán a rózsaszínen meg a feketén kívül is. Mindenkire ugyanúgy süt a nap, lehet nyomni a kettő között is.

Kompromisszum a zenekaron belül szinte nem is létezik

Hogy akkor mégis mi hajtotta tovább a Jazzékielt? Erre talán Czitrom Ádám adta a legjobb választ: „sok Jazzékiel-koncerten jártam korábban is, így zeneileg nem leptek meg, inkább az volt újdonság a számomra, hogy mennyire nyugodt és profi a zenekar 15 év elteltével. Annyira ismerik egymást, hogy nagyon sok felesleges kört nem kell lefutni, ezt érzem folyamatosan. Az is szimpatikus, hogy a kompromisszumfaktor a zenekaron belül szinte nem is létezik. Inspiráló azt látni, hogy egy zenekar 15 év után sem enged az elveiből, nem törődik azzal mennyire rádiókompatibilis az, amit csinálnak”

Ugyan a rengeteg tagcseréből arra lehetne következtetni, hogy a Jazzékiel „nehéz” zenekar, de Jakab Péter szerint inkább csak arról van szó, hogy zeneileg annyira eltávolodtak egymástól a korábbi tagokkal, hogy nem volt értelme a folytatásnak. „Senki sem távozott ajtócsapkodások után a zenekarból. Ezért is örült mindenki a meghívásnak, hogy lépjenek fel velünk együtt a születésnapi koncerten. Így mindenki azt a korszakot elevenítheti fel velünk, amelyben jól érezte magát.”

A Jazzékiel június 15-én ünnepli 15 éves fennállását a Müpában, rengeteg vendéggel és a korábbi felállásokból ismerős zenészekkel. Részletek a Facebook eseményben. Utána a Fishing on Orfű fesztiválon lehet még elkapni őket.

Egy fiatal, aki meri jól érezni magát Magyarországon

Egyesek máris Cseh Tamáshoz hasonlítják, miközben sallangmentes, mégis éleslátó dalszövegei miatt az országos ismertség küszöbén áll. Szabó Benedeket a dalaiban megénekelt pesti belvárosba hívtuk, és ő kifejtette nekünk, miért nincs már értelme a generációzásnak, a Pest-vidék-ellentétnek, és hogy miért nincs azzal baj, ha csak "felkelünk, dolgozunk, berúgunk, lefekszünk, és felkelünk megint".

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!