HVG: A Trainspotting és a T2 között 21 év telt el. Miért?

Irvine Welsh: Ha valaki csinál egy Trainspottingot, az ösztöne azt súgja: távolodj el tőle, hadd élje önálló életét. Amikor 1996-ban befejeztük a filmet, nem gondoltuk, hogy ekkorát szól, az utóélete pedig szóba sem került. Nem akartunk bemocskolni egy ilyen nagyszerű örökséget.

HVG: Ewan McGregor a 2003-as cannes-i fesztiválon azt mondta, szégyen lenne, ha elkészülne a folytatás. Később finomított: szégyen lenne, ha a folytatás rosszabb lenne. Legalább olyan jó lett?

I.W.: Érzelmesebb, sokrétűbb lett, és a színészeknek megengedtük, hogy a karakterük bőre alá másszanak.

HVG: A Trainspotting a társadalom által tolerált függőségek – nagyivók, gyógyszerfogyasztók, vitaminmániások – kedvelőinek is a kedvenc filmje. Kik lesznek a T2 hardcore rajongói?

I.W.: Mindenki, aki valaminek a megszállottja.

HVG: Úgy tűnik, a szereplők mániái között csak Iggy Pop örök. Maradtak még hozzá hasonló élőlények?

I.W.: Iggy a megjelenése pillanatától az Isten.

HVG: A regényei, a T-trilógia, a Mocsok és a Ragasztó híressé tették a skóciai Edinburght. Hálás a város?

I.W.: Ha valamelyik kocsmában meghívok mindenkit egy körre, híresség vagyok, ha lassan kapcsolok, akkor egy lúzer.

HVG: Az élet kudarc, de ebből a szempontból tökéletesre sikerült – írta egyik könyvében. Ma is ezt gondolja?

I.W.: Még inkább, mint korábban. Azért dolgozunk különböző kudarcokért, hogy kitapossuk a totális kudarchoz vezető utat. Jól értesült vagyok, mert az írók mindenkinél előbb jutnak el az igazság utáni világba. Ettől maradunk híresek.

HVG: A menő írók szeretik ellenőrizni, mi folyik a műveikkel a filmforgatáson. Akkor is, ha az Oscar-díjas Danny Boyle a rendező?

I.W.: Nem irányítok, nem monitorozok senkit. Íróként addig van a kezemben a kezdeményezés, amíg alá nem írom a szerződést. Ragaszkodj a legjobb rendezőhöz, azután bízd rá, mit csinál. Tartsd magad kordában, és engedj a másiknak: ez az elvem.