Jó ügy nevében bár, de véleményterror van, bizonyos témákról csak egyféleképpen lehet beszélni, ez tőle iszonyúan távol áll - mondja a színésznő-rendező. HVG-portré.
| Pelsőczy Rékas színésznő, rendező |
„Apu mindig is nagy bohóc volt: rajta keresztül szívtam magamba a játékosságot és a humort, ami a kezdetektől jellemző a munkáimra” – meséli nevelőapjáról, Márta István zeneszerzőről a 45 éves színésznő. Szoros szálak fűzik hozzá, meghatározó szereplő az életében. „Sokat dolgozott színházban, amikor én kisgyerek voltam, és gyakran vitt magával.” Hobo és Cseh Tamás is rendszeres látogató volt az otthonukban, Udvaros Dorottya és Básti Juli lemezeit kívülről fújta. Tizenkét éves korától az édesanyja, Szurdi Éva keramikus a Pingvin Pantomim Együttes stúdiójába íratta be, ahol balettet, akrobatikát és színháztörténetet is tanult. „Édesapám, Pelsőczy László szintén színész. Ritkán találkozunk, hároméves voltam, amikor elvált anyukámtól.” A Színművészeti Főiskolára végül negyedik próbálkozásra vették csak fel, Zsámbéki Gábor osztályába. „Abban biztos voltam, hogy színész leszek, de addigra már épp elfogadtam, hogy diploma nélkül.” Főiskola előtt a Független Színpadon játszott, de a gyakorlatát már a Katona József Színházban töltötte, és 1998-ban a társulat tagja lett. Pályafutásának egyik legfontosabb szerepe Masni a Portugál című darabban. 2004-ben mutatták be első rendezését a Kolibri Színházban. „Mindenről megvolt a véleményem színészként, a rám nem tartozó részletekbe is beleszóltam – ez a tulajdonságom a rendezéssel a helyére került.” 2017-ben Jászai Mari-díjat kapott. A Gellérthegyen társasházi lakásban él, amit anyai nagyapjától örökölt. Fia, Novák Kristóf 27 éves. A színésznő – mint mondja – living apart together kapcsolatban él Máté Gábor színész-rendezővel, a Katona József Színház igazgatójával. Fontos számára a zene és a vizualitás – 2007-ben önálló fotókiállítása is nyílt a K.A.S. Galériában. |
HVG: Ürgék címmel mutatták be májusban legújabb rendezését a Katona Kamrában. Amelyben a nézők szubjektív korrajzot és női látleletet kapnak a férfiakról. Ez az ön metoo-olvasata?
Pelsőczy Réka: Miért lenne az? Ez újságírói árukapcsolás volt az Ürgék bemutatásakor készült interjú kapcsán, a darabban nincs szó erről a témáról. Öt évvel ezelőtt a Vaskakas Bábszínházban előadást rendeztem Leányálom Kft. címmel, ami nőkről és nők viszonyairól szólt, és azóta el szerettem volna készíteni a párját – most adódott az alkalom. A körülöttem lévő férfiakkal készített interjúk alapján állt össze a forgatókönyv, az ő szavaikkal mondom el, mit gondolok a férfiakról.
HVG: Nem túl PC a véleménye a metoo-ról – jelentette ki nemrég, mondván: fél attól, hogy a túlzott emancipáció is veszélyes lehet. Mi, nők tényleg elnyomjuk a férfiakat?
P. R.: Jó ügy nevében bár, de véleményterror van. Van egy trend, ami szerint bizonyos témákról (menekültügy, romakérdés, zaklatások) csak egyféleképpen lehet beszélni, csak egyet lehet gondolni. Így viszont megvan a veszélye, hogy eltűnik az őszinteség, és nagyon messze kerülünk a valóságtól. Ez tőlem iszonyúan távol áll, miközben emberbarátnak gondolom magam, és mindenféle erőszak ellen vagyok. Fontos, hogy ki merjük mondani a véleményünket akkor is, ha részben vagy egészben eltér az uralkodó kánontól. Természetesen nem a zaklatókért állok ki.
HVG: Hogy rendeződtek át a színházi szakmában a viszonyok az utóbbi közel egy évben, a Marton Lászlóval kapcsolatos botrány kirobbanása óta?
P. R.: Szerintem azonkívül, hogy Marton Lászlót meghurcolták és Kerényit eltávolították az Operettszínházból, semmi sem változott. A szakmát érte támadás olyan ügyben, ami nem kizárólagosan színházspecifikus. Azt mondjuk nem értem, hogy miért alapított díjat a Színházi Kritikusok Céhe az ügy kapcsán, mi köze ennek a történetnek a művészi munkához. Egyébként amikor a botrány kirobbant, épp a Munkavégzés során nem biztonságos című előadást próbáltam. A darabban egy főszerkesztőnőt játszom, aki provokál, és bizonyos értelemben zaklat egy fiatal újságíró fiút az állásinterjún, vagyis visszaél a hatalmi helyzetével. Érdekes volt megtapasztalni, hogy miket hoz ki belőlem ez a szerep. Azon gondolkoztam, hogy amikor a tanítványaimmal vagyok, vajon a kedvességem, közvetlenségem, váratlan szigorom nem tud-e bizonyos szempontból zavaró lenni számukra. Nagyon vékonyak a határvonalak.
HVG: Korábban sem vállalt klasszikus nőies szerepeket. A rendezés során mennyire erősödött fel a férfiasabb oldala?
P. R.: Ha egy nő vezető pozícióba kerül, kénytelen erőt mutatni, gyakran megkeményedik. Jó lenne, ha megtalálnánk azt az attitűdöt, ami hatékony, de mégis lágy, hajlékony és elfogadó. A nőnek abban is rejlik az ereje, hogy nő. A szerepeimet viszont nem én választom, így ezek inkább arról árulkodnak, hogy a rendezők milyennek látnak engem. Mindig is fiús lány voltam, de a külső jegyeim alapján sokan keményebbnek és vagányabbnak tartanak, mint amilyen valójában vagyok. Ezért is szeretem nagyon Masni szerepét a Portugálban.
HVG: Lassan pedig elköszön tőle, milyen lesz a búcsú?
P. R.: Már csak pár előadást játszunk, október közepén, a bemutató huszadik jubileumán lesz az utolsó alkalom. Nagyon nehéz lesz az elválás, hiszen nekem ez a szerep a pályakezdésemtől mostanáig a bennem végbement változások lenyomata. Az is fáj, hogy valószínűleg több ilyen naiv szerelmes szerepem nem lesz, de remélem, a nők térhódítása a drámairodalomban is egyre erőteljesebben megmutatkozik. Úgy érzem, várnak rám még izgalmas feladatok.
HVG: Végigkövette a Katona működésének utóbbi két évtizedét. Mennyire változott a színház közéleti szerepvállalása és viszonya a politikához?
P. R.: A Katona mindig is feladatának tartotta a reflektálást a társadalmi történésekre, de nem direkt módon vagy öncélúan tesszük ezt. Minőségi anyagokon dolgozunk, kortárs darabokkal kísérletezünk, emberek közti viszonyokkal foglalkozunk. Mivel itt élünk, azokból az élményekből táplálkozunk, amik velünk történnek, így óhatatlanul bekerül a színpadra a minket körülvevő világ.
HVG: A politikai megosztottság a családi, baráti viszonyokra is hatással lehet?
P. R.: Ha nem szélsőségekről van szó, engem nem zavar, ha valaki másképp gondolkodik bizonyos kérdésekről, mint én. Nálunk a politika nem téma, nem erről beszélünk az asztalnál. Én leginkább a személyes felelősségben, a civil erőkben és az emberi kapcsolatokban hiszek. Ezért is sajnálom nagyon, hogy Vidnyánszky Attila visszautasította jelölését a színikritikusok díjára. Értem a sok évre visszanyúló sértettségét és fájdalmát, de ez most fontos lett volna. Ha nem kapcsolódunk, ha elszigetelődünk, akkor egyre súlyosabb lesz a helyzet.
HVG: A mostani évadban is a színház lesz a középpontban, vagy más irányban is elindulna?
P. R.: Ennyi idősen már be kell látnom, hogy csapongó természet vagyok. Lételemem a változás és a változatosság. Minden darab más, de most nincs bennem annyi ambíció. Az Ürgékkel bizonyos szempontból eljutottam egy határig. Össze tudok rakni egy előadást, jól tudok színészekkel együttműködni, de most nem vagyok saját magam számára elég érdekes. Úgyhogy muszáj kicsit megújulnom, feltöltődnöm, más irányba mennem. A doktorimat mindenképp szeretném megírni, a tanítás és tanulás nagyon érdekel, de még az is eszembe jutott, hogy a tengerparton ülve ponyvaregényt írnék kamaszoknak, és ebből meggazdagodnék.
Az igazságügyi miniszter arra kérte a nagyköveteket, informálják alkalmazottaikat, hogy a részvétel a Pride felvonuláson szabályértésnek minősül. Levelében azonban több tévedés is szerepel. A diplomáciában meglehetősen szokatlannak számít az ilyen tájékoztatás.
Nem sokkal az indulást követően rövid beszédet mondott Kapu Tibor a SpaceX Dragon űrkapszulájának fedélzetéről.
Van köztük olyan, amelyik az űrruhák fejlesztését segíti, de olyan is, aminek eredményét az űrbéli növénytermesztésben lehet majd hasznosítani.
Ezzel segítenék, hogy az utasok gyorsabban találják meg a helyüket.
A nyomozásban több pornófilmest gyanúsítottak meg nemi erőszakkal, kerítéssel, emberkereskedelemmel, pénzmosással, adócsalással.
