szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

A miniszterelnök határon túliaknak írt ünnepi levele arról árulkodik, hogy akárcsak 1956-ot, az 1848-as forradalmat is kész eltorzítani a propaganda nevében.

Orbán Viktor levélben igyekezett értelmezni az 1848-as forradalmat a határon túliaknak, de nagy igyekezetében sikerült a valóságtól némileg elrugaszkodva beállítania a szabadságharc hőseinek céljait és eszközeit. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a béke propagandája ezúttal felülírta a történelmet is.

„Emlékezünk hőseire, a márciusi ifjakra, akik úgy győztek az elnyomás felett, hogy a felforgatás helyett a rendet, a háború helyett a békét, a halál helyett az életet tűzték zászlajukra” – írja Orbán a határon túliaknak címezve. Rögtön idekívánkozik Petőfi Sándor Csatadal című versének néhány sora:

Trombita harsog, dob pereg,
Kész a csatára a sereg.
Előre!
Süvít a golyó, cseng a kard,
Ez lelkesíti a magyart.
Előre!
(…)
Véres a föld lábam alatt,
Lelőtték a pajtásomat,
Előre!
Én se’ leszek rosszabb nála,
Berohanok a halálba,
Előre!

Orbán Viktor úgy gondolja, hogy forradalmat lehet felforgatás nélkül is csinálni, Petőfi Sándor azonban nemcsak az életművével, hanem a halálával is vitatkozik ezzel.

Petőfi profi kommunikációs szakember volt, és tudta, hogy kell ellopni a show-t

Petőfi ráérzett, hogyan kell tematizálni a magyarság aktuális problémáit, túldimenzionálni március 15. jelentőségét, és szót érteni azokkal, akiknek Széchenyi szövegei túl magasröptűek vagy szó szerint érthetetlenek voltak. Mit jelentett “nemzeti sztárnak” lenni egy olyan országban, ahol a lakosságnak csak pár százaléka olvasott irodalmat, az emberek túlnyomó többsége pedig nem is érezte magát magyarnak?

Petőfi forradalma amennyire a szavak, legalább annyira a kard forradalma is. A forradalom költeményének nevezett Nemzeti dalban ezt olvassuk:

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!

Visszaemlékezések – amelyek hol jóindulatúak, hol nem – szólnak arról, hogy Petőfi egy meglehetősen nagy méretű karddal szaladgált a márciusi napokban – aligha a rend iránti tiszteletből.

Hogy Petőfi és a márciusi ifjak mennyire távol álltak a rendtől, arra itt egy másik, forradalmi lelkületű idézet a költő Akasszátok föl a királyokat! című verséből:

Mindenkinek barátság, kegyelem,
Csak a királyoknak nem, sohasem!
Lantom s kardom kezembül eldobom,
A hóhérságot majd én folytatom,
Ha kívülem rá ember nem akad –
Akasszátok föl a királyokat!

Ezen a zászlón bizony nem az élet volt, hanem a halál.

A „rendpárti forradalmár” mindenképpen újítás a miniszterelnök politikai szótárában.

Kérdés, hogy az Orbán beszédének megágyazó március 15-ei ünnepség rendezője, Szente Vajk talál-e olyan forradalmi verset, amely megfelel majd a miniszterelnöki értelmezés kritériumainak, és a rendet dicsőíti.

Ilyen, mikor a “békéről” tárgyalnak az oroszokkal

Orbán Viktor miniszterelnök újraértelmezte a magyar történelmet, mikor arról beszélt, 1956-ban a béketárgyalás kikényszerítéséért harcoltunk. A valóság azonban nem ez volt, ráadásul az oroszokkal nem is lehetett csak úgy egyezkedni. Az 1956-os szabadságharc leverésére készülő orosz vezetés ugyanis úgy határozott, hogy a tárgyalás örvén elfogják a magyar katonai legfelsőbb vezetés jelentős részét, mintegy idejekorán kikapcsolva őket a későbbi harcokból.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!