Kérdezték tőlem az elmúlt héten, hogy ha ennyire magyarázom ezt a focit, miért nem hívnak engem is szakérteni a köztévébe, mert annyi közhelyet, mint a Szanyó Karcsi, én is fel tudok sorolni, Kovács Zolinál meg jobban tudok magyarul. Hát az van szerintem, hogy én kegyvesztett vagyok. Olyan, mint a Mészöly Kálmán bá’, aki úgy keringett Orbán körül, mint Lázár János a London Eye-on, aztán mégsem lett a fia szövetségi kapitány.

No, én meg egyszer Felcsúton jártam, ittam vagy nyolc sört, mert a Mészáros Lőrinc állta a cechet, aztán félrészegen ráhajtottam az ő Jajjarankájára, ettől meg a polgi bepöccent, beköpött a Viktor úrnak, azóta nem jut más nekem, mint a zsíri kispad megyeháromban.

Nekem amúgy a Kálmán bá’, a Szikla nagy mentorom. Öcsi után az első. Azzal kezdődött, hogy tanított ő engem, amikor egyetemista voltam. Emlékeznek, meséltem: a cseljabinszki Kutuzuov Marsall Egyetem Biatorbágyra kihelyezett karán voltam szertár-etika szakos (levelezőn). Na, ott tanított nekem Kálmán bá’ retorikát. Amilyen ízesen tud ő beszélni, az beszarás. Meg hát nagy edző is. Ahogy annak idején tanácsokat ordított a válogatottnak: „Föl kell jönni”, „Nyugalom, nyugalom!”  „De miért nem vált, bazmeg?”.  Ennyi, semmi más!

A Szőke Szikla amúgy most azért jutott eszembe, mert ha múlt héten a kapusokról beszéltem, most a védelmek következnek. Ha meg magyar ember védekezésről szól, akkor igenis jusson eszébe Kálmán bá’.

E téren amúgy megint csak nagyon képzett vagyok, volt ugyanis védekezési tímbilding is az MLSZ-ben. 1986-ban történt, akkor jött haza a válogatott Mexikóból a 0-6-os zakó után. Erre mondta az MLSZ nagy búsan, hogy fejleszteni kell a védekezést, a kedves Mobutu elnök pedig úgyis küldött egy 30 főre szóló meghívót Zaire-be, hát mentünk fejlődni. A képzés aztán elmaradt, mert napközben végig a Virunga nemzeti parkban vadásztunk zebrákra, este meg fáradtak is voltunk, meg be is rúgtunk. De azért – Isten látja lelkem - sokan beszéltünk erről. Ott volt a magyar foci krémje, látszik is azóta az eredményeken.

Szóval a védelmek. Hát kérem, ez a vb egyelőre itt dől el. Beszélhetnek nekem Müllerről meg Suárezről, de minek. Ha nincsenek ők, rúg gólt más. De ha nincs jó védő, oda az egész. Nézzék meg Mexikót Brazília, vagy Chilét a spanyolok ellen. Vagy - és pláne - Iránt az argentinok ellen! Iránt - mondom. Az argentinok ellen! Majdnem 0-0 lett!

Nincs mese, kérem szépen, nincs semmi taktikázás, rombolnak és utána futnak, hátha utolérnek egy labdát, aztán talán rúgnak belőle egy gólt. Lehetett ott Neymar vagy Diego Costa, pláne Messi, mire felemelték a lábukat, hogy kapura lőjenek, négyen rontottak rájuk és kibikázták a labdát.

Én mindig mondtam, hogy ezt kell csinálni, de kiröhögtek. Nekem estek, hogy olyan vagyok, mint a Mourinho vagy a Simeone, meg, hogy ez antifutball, és szégyelljem magam, magyar ember ilyet nem dicsér, vagy ha mégis, az olyan is, az Trianont is elfogadja.

Erre tessék, mekkora pofájuk van most: milyen szimpatikus Mexikó, és mennyire faszák a chileiek, és szegény algériaiak milyen pechesek, pedig mennyire hősiesen védekeztek a belgák ellen. Nem beszélve arról, hogy tiszteletet Iránnak! Akartam is kérdezni szombat este  Zsolti, a csapos kocsmájában, hogy „Na mi van, ki a hülye?”, de ott mindenki sört vedelt, és a németeknek szurkolt, ők meg éppen szívtak a ghánai meccsen (Ghána - mondom!), így inkább kussoltam, mielőtt jó magyarosan pofán csapnak.

Majd mondom inkább Pinyőnek. Ő legalább védő volt. Nem egy Szikla, de védő. És beszélni is olyan szépen tud, mint ő. Lesz itt vele fejlődés, jön az aranykor! Pont úgy, mint ’86 után.