„Nehéz verseny volt, ami nem csoda, hiszen óceánban úsztunk. Az elején nem voltak komolyabb hullámok, de az utolsó körre ez megváltozott” – mondta Risztov, aki felvetette: megkérdezné az élbolytól, hogyan lehet megcsinálni egy olyan hajrát, ami nagyjából Kapás Boglárka 4:02-es, 400 gyorson úszott iramának felel meg. "Számomra érthetetlen, hogyan lehet ezt kivitelezni" – fűzte hozzá.

London aranyérmese, azzal együtt, hogy most nem sikerült a dobogó közelébe jutnia, elégedett a teljesítményével. „Nagyon elégedett vagyok, a világon 13.-ként. Azt gondolom, már az is nagy teljesítmény, hogy az ember leúszik tíz kilométert. Ebben most ennyi volt. Tudom, hogy csak az olimpiai cím számít, de az nekem már megvan. Az volt a kérdés, hogy egy vagy kettő. Marad az egy, de azt viszont nem veszik el tőlem. Boldog vagyok, hogy az álmom valóra vált, és pedig teljesen elégedett vagyok azzal, amit itt elértem.”

Az úszó azért is érez így, mert a versenyszám, amely harmadszor szerepelt az olimpia programjában, London óta hatalmasat fejlődött. „Londonban jókor voltam jó helyen, és minden összeállt, most pedig voltak jobbak nálam, amit el kell fogadni. De az élet még nem ér véget, rengeteg élmény és kaland vár még rám.”

Risztov Éva a körülményekről is mesélt: „Nem találkoztam vízihullával, nem én találtam meg a többi testrészét. Az ijesztő hírek miatt viszont, amelyeket a vízminőségről hallottam, a hazaérkezésem után két napra befekszem egy kivizsgálásra. Egyrészt, mert egészséges akarok maradni, másrészt, hogy ne vigyek haza és terjesszek otthon semmit.”