szerző:

Utoljára kerül közel a hétvégén a Titánhoz, a Szaturnusz ködbe burkolózó, legnagyobb holdjához az amerikai űrkutatási hivatal Cassini űrszondája.

Ez a Cassini-misszió utolsó lehetősége, hogy közelről megvizsgálhassa a folyékony szénhidrogén alkotta tavakat és tengereket, amelyek a hold északi sarkvidéki régiójában helyezkednek el és az utolsó esély, hogy részletes felvételeket készítsen a felszínről. A tervek szerint az űrszonda közép-európai idő szerint szombat reggel 8 óra 8 perckor kerül ismét közel a Titánhoz: 21 ezer kilométer per órás sebességgel halad el a Titán mellett, a felszíntől mintegy 979 kilométeres távolságban.

A NASA közlése szerint a szombati közeledéssel kezdődik a Cassini missziójának lezárása, vagyis az a 22 kör, amelyet az űrszonda a bolygó és gyűrűi közötti területen tesz meg, majd végül szeptember 15-én belezuhan a Szaturnuszba. Amikor közel kerül a Titánhoz, a hold gravitációja meghajlítja a Cassini Szaturnusz körüli pályáját, enyhén zsugorítva azt, így ahelyett, hogy a gyűrűkön kívül haladna tovább, azokon belül folytatja útját.

A Cassini által készített egyik felvétel
©

A Cassini radarműszere a Titán metántavainak és -tengereinek változásait kutatja, és először (és egyben utoljára) fogja tanulmányozni a Titán kisebb tavainak mélységét és összetételét. Szintén ez az utolsó lehetőség arra, hogy felkutassák a bolygó "varázsszigetét", azt a titokzatos képződményt a Titán egyik tavában, amely a misszió ideje alatt többször is megváltoztatta külsejét. A kutatók remélik, hogy újabb ismereteket szereznek, amelyek révén kideríthetik, a képződmények hullámok, buborékok, lebegő üledékek vagy valami teljesen más.

A Cassini-misszió a NASA, az Európai Űrügynökség (ESA) és az Olasz Űrügynökség (ASI) közös projektje, melynek célja a Szaturnusz és holdjai felkutatása. Az űrszonda 1997-ben indult a floridai Cape Canaveral űrközpontból. A nagyméretű szonda a Vénusz, majd a Föld és a Jupiter gravitációs lendítését kihasználva jutott el a Szaturnusz közelébe 2004 júniusában.