szerző:
Gécs Dániel
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

A mesterséges intelligencia rohamléptékű fejlődésének előnyei már most is látszódnak, pedig ha úgy nézzük, továbbra is csak a felszín egy részét kapargatjuk. Elképzelésekből persze rengeteg van, ezek egyike az embert segíteni hivatott robotok kifejlesztése, melyek a rájuk bízott feladatok révén könnyebbé tehetik majd életünket. De mi van, ha a rendszer úgy dönt, önálló életre vágyik, céljai eléréséhez pedig semmitől nem riad vissza? Erről szól a Detroit: Become Human, az elmúlt évek talán legtöbb mondanivalóval rendelkező videojátéka, mely épp a feldolgozott téma miatt annyira hihető. És ami miatt maga Stephen Hawking is óva intette az emberiséget.

2012-ben még talán senki nem gondolta, hogy az egyszerű technikai demóként bemutatott Detroit: Become Human (akkori projektnevén Kara) hat évvel később bárki által megvásárolható videojátékká növi ki magát. Pedig ez történt, a Quantic Dream fejlesztette program ráadásul kimagasló, magyar szemmel nézve mintegy 7,8 milliárd forintnak megfelelő fejlesztői büdzsé eredménye.

A program persze nem grandiózus költségvetése miatt érdemel figyelmet, hanem a feldolgozott téma miatt, miközben olyan mondanivalót feszeget, melynek lehetséges hatásai miatt több tudományos szakértő, így a 76 éves korában elhunyt Stephen Hawking is felszólalt. A világ sokáig (egyik) legokosabbnak tartott embere szerint az MI rohamléptékű fejlődése növelni fogja a világszerte tapasztalható gazdasági egyenlőtlenséget, ha pedig nem vigyázunk, az általunk most ismert világnak rövid úton vége lehet. Mások szerint nem csak a Skynethez hasonlítható forgatókönyv miatt vagyunk veszélyben, az emberi tényező is ugyanolyan kockázatot rejt, így végső soron saját magunktól is félnünk kell.

Hihetőnek tűnő fikció

A Detroit: Become Human pedig épp ezektől tűnik annyira hihetőnek, a játék ugyanis bár fikció és némi képzelőerő keveréke, közben remekül illusztrálja, mi mindentől tarthatunk majd 15-20 év múlva a halálos betegségek, és más, emberéletet veszélyeztető problémák mellett. A program ugyanis premier plánban mutatja be egy futurisztikus Detroit jövőjét, melynek hús-vér lakóit mostanra az emberre megszólalásig hasonlító androidok segítik.

Nem csupán alapvető feladatokat ellátni képes gépekről van szó, hanem olyan robotokról, melyek az élet mindennapi részévé váltak, gyakorlatilag mindenhol ott vannak: utcát sepernek, kutyát sétáltatnak, bevásárolnak, viszik a háztartást, sőt, bizonyos típusaik az idősgondozásban is remekül használhatók. Eközben a világ egy sötét és morális problémákkal teli planétává vált, hiszen az addig emberi közreműködést igénylő munkák nagyrésze közben feleslegessé vált, sokan pedig, a megfelelő képzettség hiánya miatt, földönfutóvá váltak.

Utóbbi szintúgy nem annyira kitalált, hiszen a jövőbeni helyzetet pedzegető szakemberek már most egyre jobban kongatják a vészharangot: a későbbi boldoguláshoz nem csupán nyelvekre és az adott területen szerzett tapasztalatokra lesz szükség, hanem két alapvető tudás, a vállalkozói és informatikai ismeretek meglétére. Ezek hiányában, játékosok közti szakkifejezéssel élve,

gamer over, apukám.

Mindezek hatása a Detroit: Become Humanben első kézből látható: a munkanélkülivé lett embertömegek az őket foglalkoztató cégek előtt demonstrálnak, egyfelől azt követelve, vegyék vissza őket, másrészt azt hangoztatva, hogy korábbi munkájukat nem elsősorban gazdasági gondokból adódó problémák miatt veszítették el, az androidok térnyerése okán lettek nincstelenek – miközben a kormány semmit sem tesz a megsegítésük érdekében.

Hárman párban

Hogy a helyzet még kellemetlenebb legyen, a fejlesztők épp azok szemszögéből igyekeznek bemutatni a világot, akik, közvetve/közvetlenül, de a legtöbb gondot okozták: robotként ismerjük meg a minket körülvevő közeget, és nem is egy, rögtön három, ismert hollywoodi szereplőkről mintázott karaktert irányítva, de más-más történet és (némi eltérést mutató) idősík útján.

©

Kara Detroit elszegényedett negyedében „éli” mindennapjait egy szociopata apa és gyermeke mellett, mikor egy nap súlyos döntések elé kerül: hajlandó elfogadni a világban tapasztalható rosszat és egyenlőtlenségeket, vagy tesz valamit ellene? A Connor névre keresztelt android különleges rendőrségi nyomozóként a deviánssá vált robotok felkutatására és (szükség esetén) azok likvidálására specializálódott. De vajon miként éli meg egy gép, akit saját fajtája ellen fordítanak? Harmadik szereplőként a programjából kitörő Markust ismerjük meg, aki (vagy ami) a szabadságért vívott harc és a békés megoldások közti, rendkívül vékony határt keresi.

©

Mindhármójuk története különleges a maga nemében, miközben számos, morális kérdéssel is szembenézünk: minek tekinthető egy gép, amelyik ölni is hajlandó, hogy a védelmébe vett gyermeket biztonságban tudhassa? Bűnöző? Gyilkos? Mentőangyal? Hasonló kérdésekből bőven kijut majd a kissé szűknek, de túlzás nélkül is izgalmasnak mondható, nagyjából 8-10 órányi játékidőt tartalmazó kalandjátékban, mely a fejlesztők immár védjegyének számító ötletet sem nélkülözi.

Döntések sorozata

A Quantic Dream neve több játék kapcsán ismerős lehet, hiszen a francia stúdió nevéhez fűződnek a nagysikerű Heavy Rain, valamint a Beyond: Two Souls nevű programok is. Annak ellenére, hogy viszonylag kevés játékot jelentettek meg, valóban nagybecsű kiadóról van szó, ennek pedig egészen egyszerű oka van: a Quantic Dream úgy tud játékot készíteni, hogy a programok többsége nem csupán követi a már előre lefektetett cselekményszálat, hanem engedélyt ad arra is, hogy a játékosok alakítsák/formálják döntéseik révén az odavezető utat – nem kis hatást gyakorolva ezzel a végkifejletre.

©

Utóbbi jóság pedig mostani munkájukból sem maradt ki, sőt, ha azt nézzük, a korábbiak gyenge próbálkozásnak tűnnek a Detroit: Become Humanban alkalmazott/továbbfejlesztett megoldáshoz képest. A programban ugyanis nem csak különféle utakon juthatunk el az adott rész fináléjához, a döntéseink a karakterek személyiségét, az őket megítélők gondolatait, valamint egész(!) Detroit jövőjét befolyásolják. Három karakter lévén mindez rengeteg átgondolást igényel, nagyon helyesen, hiszen a játék így többszöri újrajátszás után sem válik majd unalmassá. Utóbbi pedig egy alapjáraton 18-22 ezer forintba kerülő termék esetében valóban kincset érő tulajdonság.

©

A program különlegességét növeli, hogy rossz megoldás egyáltalán nincs, sőt, ha úgy érezzük, hogy az adott döntéssel járó hatásokkal nem igazán tudunk azonosulni, a játék engedélyt ad az idő visszapörgetésére egy újabb próbálkozás erejéig. A döntések persze előre meghatározott, listából előkerülő darabokból állnak, így mondhatni végig keretek közé szorított lehetőségek közül választva alakíthatjuk karaktereink jövőjét. Azonban a felsorolt opciók mindegyike újabb és újabb irányvonalat nyit meg, így egy-egy döntéssel megint csak másik útvonal elé kerülünk. Bonyolultnak hangzik, de mindez játszva és a mellékelt, magyar nyelvet is tartalmazó feliratot látva halad szépen a maga útján. Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy egy-egy válaszlehetőségnek akár egy ártatlannak tűnő feladat elvégzésével is komoly hatásai lehetnek ránk és a világra nézve.

Döbbenetes grafika

Külső nézetes kalandjáték lévén az elénk táruló közeget folyamatosan váll felett látjuk. Bár az irányítás és a kamerakezelés sem mondható tökéletesnek (időnként pedig kifejezetten nehézkessé válik), mindent egybevéve nem érheti szó a ház elejét. A 2038-as, erősen átalakult Detroit látképe valósággal festői. Minden él és mozog, de az atmoszféra közben mégsem távolodik el annyira a még hihető szinttől. Az alkalmazott grafikai motornak hála pedig valóban filmszerű élményt kínál – mondjuk nem is csoda, 180 ember dolgozott rajta, hogy olyan legyen, amilyennek évekkel korábban, még a projekt kezdeti szakaszában megálmodták tervezői.

A karakterek közeli arcvonásait és mimikáját is csak dicsérni lehet. Tényleg nagyon kevés olyan játék van ma a piacon, amely ennyire kidolgozott karaktermodellekkel igyekszik magához édesgetni a téma iránt érdeklődőket.

Azonban legyen bármilyen részletes és szemrevaló a látvány, a Detroit: Become Humannél egyértelműen érezni, hogy ez az a játék, mely bizony képes megszorongatni a sima PS4 hardverét, jó pár kellemetlen percet okozva ezzel a játékosoknak. A lassulás szerencsére csak a nagyott nyitott helyeken érezhető, ott azonban alkalmanként egészen drámai mértékben csökkenhet az FPS. Ez ugyan nincs konkrét hatással a játékra, az élményből mindenesetre érezhetően visszavesz valamit. Remélhetőleg egy frissítés útján sikerül majd orvosolniuk a készítőknek.

Köszönjük, egy élmény volt

A Detroit: Become Human kisebb hibái ellenére is méltán pályázhat az év legizgalmasabb videojátéka címre, hiszen mindent egybevéve egy valóban fordulatos és tartalmas programmal van dolgunk. Némi "csalás" azért mutatkozik: műfaját tekintve bár kalandjátékként hirdetik, a kaland itt egész másképp kell értelmezni, vaktában lövöldözésre pedig ne nagyon számítsunk, ez nem az a kategória. Viszont mindenképp kipróbálásra érdemes. Már csak azért is, mert a fejlesztők a PlayStation áruházból letölthető, ingyenes demóverzió révén mindenkinek megadják a lehetőséget, hogy egy röpke pillanatra elmerülhessenek a futurisztikus Detroitban és részesei legyenek egy szó szerint világrengető sztori első perceinek. Aztán meg már mindegy, mert úgysem fogják tudni letenni.

10-ből 9 pontot ítéltünk meg neki, nekünk nagyon tetszett.

Többi játéktesztünket itt találja. Ha rendszeresen szeretne értesülni róluk, lájkolja és figyelje a HVG Tech rovatának facebookos oldalát.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Gécs Dániel Tech

16 élet egyetlen másikért: újjászületett minden idők egyik legjobb videojátéka

Talányos kérdések helyett egyszerű, ám mégis szívbe markoló forgatókönyvet vázol fel a Shadow of the Colossus: oltsunk ki tizenhat életet, és esélyt kapunk elvesztett szerettünk visszatérésére. A legendás játékdizájner, Fumito Ueda 2005-ös remekműve nemcsak sziklaszilárd iskolapéldája a japán történetmesélők nagyszerűségének, de csodálni való tanmese is arról, hogyan írhatja felül a lét értelmét a tűzön-vízen át kitartó akarat. Teszten a PS2-es aranykor újraprogramozott sikerjátéka.

Gécs Dániel Tech

Apaként sem könnyű uralni a bennünk lakozó szörnyet – God of War-kritika

Az Olümposz isteneivel vívott kíméletlen harc után az északi világ borzalmaival is szembesülni kényszerül Kratos, a God of War-széria elpusztíthatatlan(nak tűnő) hőse, hogy újabb, nem kevésbé veszélyes kalandra vállalkozzon – immár meggyötörten és valódi felelősséggel a vállán. Lehet-e egy dühöngő félistenből érző szívű szülő, mentor és védelmező egy személyben? Erről szól a PlayStation régi-új darabjának leporolt, több ponton is újragondolt játéka.