Hiperszonikus repülés: már nemcsak a levegőbe beszélnek

A jelenlegi több mint 13 óra helyett két óráig tart majd a New York–Peking repülőút, s a világon mindenhová el lehet jutni három órán belül – ezt ígérik a Kínai Tudományos Akadémia tudósai, akik mindezt egy dupla szárnyú, hiperszonikus repülővel valósítanák meg. A még csak modell formában létező gépet már szélcsatornában is tesztelték, a kutatók szerint az I Plane nevű repülő akár 8600 kilométeres óránkénti sebességre is képes lehet majd.

A gép 30 ezer méteres magasságban – a jelenlegi utasszállítóknál háromszor magasabban – repülne, s az utasok látnák a Föld görbületét és a világűr feketeségét. Igaz, nem szabad szemmel. Az ablakok ugyanis – hogy a hatalmas terhelésnek kitett törzs stabil maradjon – valószínűleg képernyők lennének, így az utasok valójában a külső kamerák által rögzített képet látnák.

Az I Plane koncepciórajza

Kínai Tudományos Akadémia

Nem csak Kínában próbálkoznak a hangsebességnél legalább ötször gyorsabb légi járművek építésével. Nagy-Britanniában a SABRE nevű hajtóművel kísérleteznek, amely egyesítené a sugár- és a rakétameghajtást. Alacsony sebességnél kompresszorral sűrítenék össze az égéstérbe jutó levegőt, amikor pedig már eléggé felgyorsul a gép, a hatalmas sebességgel érkező levegő közvetlenül, forgó alkatrészek közbeiktatása nélkül kerülne kapcsolatba a tartályból kiáramló hidrogénnel. A SABRE képes lesz kijutni a világűrbe is, ott viszont valódi rakétaként működne, azaz az oxigén és a hidrogén is a fedélzeten lévő tartályokból kerülne ki. A többször is felhasználható SABRE – ha a működőképes változat 10-15 éven belül elkészül – töredékére csökkenti az űrutazások költségét: csupán 18 ezer 750 euróba kerülne egy kilogramm hasznos teher Föld körüli pályára állítása.

A hiperszonikus repülők kifejlesztését leginkább az nehezíti meg, hogy a nagy légellenállás miatt a hajtóműbe belépő levegő ezer Celsius-fokos, s ezt nagyon gyorsan kell használható hőmérsékletűre hűteni. A SABRE hajtóműnél ezt egy másfél tonnás csővezetékerdővel oldják meg: a rendkívül hatékony hőcserélő rendszer a másodperc töredéke alatt hűti le a levegőt –150 fokosra. A SABRE fejlesztői szerint az első, pilóta nélküli tesztrepülések az évtized végére várhatóak, embereket pedig 2030 körül szállíthat a szupergép.

Míg a sokszoros hangsebességgel közlekedő, s az űrbe is kimerészkedő utasszállítók új távlatokat nyitnak meg az utazni vágyók előtt – bár a jegyek eleinte valószínűleg igencsak drágák lesznek –, a hiperszonikus sebességgel száguldó repülő eszközök megjelenése új fegyverkezési versenyt indíthat be (a napokban keltett nagy visszhangot Putyin orosz elnök bejelentése a hiperszonikus nukleáris töltettel is ellátható rakétáról). Oroszországon kívül jelenleg az USA, Kína, India, Japán, Dél-Korea és Tajvan fejleszt akár tízszeres hangsebességre is képes hordozóeszközöket. Kínában tavaly ősszel próbálták ki a DF–17 nevűt, amely – ha kész lesz – nemcsak hatalmas sebességgel juttathatja el terhét a célpontba, hanem közben kiszámíthatatlan irányváltásokra is képes lesz.

DF–17

Míg jelenleg a hangsebességnél lassabban repülő, óránként 500–600 kilométeres sebességre képes manőverező robotrepülők közel két óra alatt tesznek meg ezer kilométert, hiperszonikus utódaiknak erre tíz perc is elegendő lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a jelenlegi védelmi rendszerek nem lesznek képesek szavatolni a biztonságot.

Az amerikaiak állítólag 1998. augusztus 20-án határozták el, hogy felgyorsítják a hiperszonikus eszközök kifejlesztését. Ekkor történt az, hogy az USA tudomást szerzett róla: Oszama bin Laden al-Káida-vezér a terrorszervezet egy kelet-afganisztáni kiképzőtáborában tartózkodik. A hadsereg a Perzsa-öböl térségéből kilőtt egy Tomahawk robotrepülőgépet, ám amire az két óra múlva célba ért, az USA elleni 2001-es terrortámadások kiötlője már nem volt a helyszínen. Egy hiperszonikus eszköz viszont néhány perc alatt megérkezett volna, s valószínűleg kiiktatta volna a terrorszervezet első emberét.