„Sokan voltunk és elegen leszünk”

Hétfő délutáni gyűlésükön a szocialisták egyszerre tartottak rövid eligazítást híveiknek, s mutatták fel azt is, mennyire olajozottan mennek a dolgok a szabad demokratákkal. A rendezvényen mindenki megköszönt mindenkinek mindent, egy háztetőn mászkáló fiatalember azonban inkább bemutatott a balliberális tábornak, s szerencsére nem esett le.

Galéria, kattintson! © hvg.hu

A szocialisták kezdenek belejönni a nagygyűlések szervezésébe, párezer embert – úgy látszik – már egy sima hétköznapon is össze tudna rántani (a számháborút most inkább mellőzzük). Az összeröffenések azonban még mindig inkább csak a nagyszámú nyugdíjas miatt szórakoztatók, így volt ez hétfő délután is, amikor az MSZP a Batthyány örökmécseshez, az SZDSZ-szel közösen tartott gyűlésére hívta híveit, akik – úgy fest – kezdenek szimpatizánsokból szurkolókká változni. A már régen drukkerekké alakult Fidesz-tábor ugyanekkor a Várban gyülekezett. (Bár félünk tőle, hogy már örökkön örökké muszáj lesz kitérnünk erre, de: Gyurcsány hamarabb jelentette be.)

Négy órakor, miközben a kilencvenes évek slágerei szóltak a hangszórókból, a kordonnal elkülönített sajtószektorban már futótűzként terjedt a hír, hogy Dávid Ibolya visszautasította a Fidesz által neki felajánlott miniszterelnöki (avagy -jelölti) posztot, s ez akkor is kedélyesebbé tette a légkört, ha később az MDF elnöke az értesülést cáfolta.

A sajtószektor relatív szellősségén vérszemet kapva rövidesen tucatnyi nyugdíjas nyomult a kordonon belülre, a szocialisták sajtósa ugyan finoman megkísérelte kitessékelni őket, de nem talált megértésre („Maga azt mondja, hogy sajtó, mi? Hát én meg tanár vagyok!” – zárta rövidre a vitát egy vöröslő fejű idősebb férfi), így a tudósító is kezdi azt vizionálni, hogy egy rossz mozdulatnál valamelyikük rögtön fejbecsapja cekkerével. Újabb nem várt izgalmak következnek, a Hold utca és a Báthori utca sarkán álló ház tetőkorlátján fiatal férfi kezdi provokálni a tömeget, a performansz csúcspontját jelentő gatyaletolós részről azonban fotósunk sajnálatos módon lemaradt, visszatapsolni pedig nem szerettük volna. („Szemét! A seggét mutatja a mocsok!” – zúgolódnak a közelünkben álló finom úriemberek. A fiatalember sorsának további alakulásáról egyébként itt olvashat.)

Ettől fogva azonban minden a megszokott kerékvágásban halad, az MSZP láthatatlan konferansziéja előbb az Igen-dal felcsendülését jelenti be, majd Hiller István pártelnök következik, aki az április 1-i nagygyűlésen hallottakhoz hasonló (bizonyos moduljaiban teljesen megegyező), mindenki számára közérthető beszédet mond, amelynek lényege: mindenkinek (ismétli: mindenkinek) köszöni, hogy elment szavazni, leginkább azonban azoknak, akik a kormányzó koalícióra adták voksukat („Naon köszönjük nektek, naon!”); kettős győzelem volt a vasárnapi, mert amellett, hogy az szocialisták felülmúlták a Fideszt, az SZDSZ az MDF-et felülmúlva jutott a parlamentbe;  elsütött egy poént is, mondván, ha Orbán Viktor 3,2 millió emberrel beszélt (Nemzeti Konzultációnak nevezte ezt el a Fidesz), de csak 2,2 millió szavazatot kaptak, akkor hol a hiányzó egymillió? („Talán épp azért nem szavaztak rájuk, mert beszéltek velük” – így Hiller); demonstrálta, milyen flottul mennek a dolgok feléjük, hiszen másfél órás tárgyalást követően már meg is állapodtak a szabad demokratákkal („Huj, huj, hajrá!” – így a nép); gyors eligazítást tartott, „sok még a dolgunk, aki hátradől, az nem a sikerünket akarja”, mondta, s tisztázta híveik között, hogy ajánlatos újra elmenni szavazni.

Van véleménye?

Mondja el a hvg.hu fórumán!

A Hillert követő Kuncze Gábort – ilyet is tudnak a szocialista törzsszavazók – vastaps fogadja, ő hálából poénnal indít: „Sokan voltunk és elegen leszünk” – tekeri ki a szállóigévé vált orbáni mondatot. Voltak, akik megosztották szavazataikat, („fúúúj”, harsognak mellettünk), s listán az SZDSZ-t támogatták („ja, bocs” – visszakoznak, felfogva a mondat értelmét). „Tartsák meg jó szokásukat, s szavazzanak továbbra is az SZDSZ-re” – süti el Kuncze, aki azután ugyancsak közli a szocialista-szabaddemokrata közönséggel, hogy szavazzanak ismét, ne aludjanak. A választók bölcs döntése következtében fellendülhet az ország, aminek gyermekeink, unokáink látják hasznát – utalt a kampányukban képviselt Kovács Pisti-vonalra a szabad demokrata pártelnök.

© Kiricsi Gábor

Mire Gyurcsány Ferenc színpadra lép, s kissé rekedten elkezdi beszédét, már mindenki tudja, mi a dolga, de azért tisztelettudóan hallgatják végig a miniszterelnök cirkalmas mondatait, amelynek rövid lényege, hogy pozitív szemlélettel kell előre tekintenünk, („normális, hogy vannak aggodalmaink, de erősebbek vagyunk, le tudjuk győzni őket”), s nem szabad azt várnunk, hogy mindenki egyformán gondolkodjon. Ráadásul a haza és a haladás egymást nem kizáró fogalmak. "Sokan álltak már a történelem főutcáján, de rossz irányban álltak" - utalt Gyurcsány Orbán Viktor egyik könyvének címére, azt állítva, korábbi magyar történelmi példákhoz hasonlóan ezúttal is a szabadelvűek, nemzeti liberálisok és baloldaliak alkotják a nemzeti progresszió fő erejét.

A miniszterelnök is szavazásra inti az összegyűlteket, minekutána valaki a technikai személyzet közül újra csak megnyomja cédéjátszóján a play-gombot, s felcsendül az Igen-dal. A helyzet arról árulkodik, hogy van még mit csiszolni azon az MSZP-SZDSZ együttműködésen: míg a szocialista politikusok ütemesen tapsolva és ringatózva azonnal felveszik a gospelkórus-formációt, a színpadon maradt Kuncze és Demszky csak állnak zavarodottan, majd gyors helyzetfelismerő-képességgel maguk elé rántanak valakit, hogy takarásban maradjanak.