szerző:

Izraelt jobban érdekli a palesztin gyerekek biztonsága, mint a saját szüleiket és kormányukat.

„Az izraeli politika apologétáinak halovány érvecskéi a Hamász taktikájáról szóra sem érdemesek.”

Tamás Gáspár Miklós: Izrael és mi

Így nem is nehéz vitatkozni. Mondom a magamét, az ellenérvekről meg odavetem, hogy azok nem is érvek eleve, hanem csak érvecskék, vacak, torz lárvák, amelyek szóra sem érdemesek. Az igazán nagystílű ebben az, hogy a szerző jelzi, hallotta az összes érvecskét, és mindezek tudatában jelenti ki és ítéli el, hogy az imperialista izraeli katonaállam szándékosan mészárol halomra palesztin gyerekeket.

TGM: Izrael és mi

Seres: Nehogy már a zsidó nyúl vigye a puskát

TGM: Suttyomban

Rendszertanilag érvecskének számít tehát az az észrevétel, hogy az izraeli támadás kiváltó oka az a mintegy 7000 rakéta („az ellenállás gyermeteg és reménytelen kísérlete” – TGM), amit a Hamász az utóbbi két évben izraeli településekre kilőtt. Szóra sem érdemes érvecske az is, hogy a gázai kormánypárt legfőbb deklarált célja Izrael elpusztítása, amiért minden jel szerint tesznek is. Aztán ide tartozik még az a tényecske, hogy Gázácskában a katonai célpontok meglehetősen sokarcúak, bizonyítottan rakétaraktárnak használnak például iskolákat, és kifejezetten élvezik, ha a fegyvertáruk megsemmisítése minél több járulékos áldozatot követel. Azokat aztán le lehet fotózni sorban, és mutogatni a világnak: ezek a szemetek akkor is lebombázzák a tüzérségünket, ha gyerekeket vezénylünk ki személyzetnek. Tiszta olyanok, mint a világháborús szövetségesek voltak, amikor gyerekekre lőttek, függetlenül attól a körülményecskétől, hogy a gyerekeknek valakik páncélöklöt osztottak.

Hasonló zavaró adatocska, hogy Izrael a maga viking barbárságában kifejlesztette az üresfejű kopogtatóbombát, valamint telefonon és röplapokon figyelmezteti az érintett lakókat, hogy jönnének bombázni, ezért legyenek szívesek elhagyni a műveleti területet. Ettől a módszertől egyébként bármely katona haja égnek áll, hiszen minden műveletnél fontos a váratlanság. A palesztinok például nem is alkalmazzák ezt a judeo-militokrata eljárást, hanem csak kilövik a rakétáikat, és remélik, hogy eltalálnak egy óvodát. A riadóztatás legyen az ellenség gondja.

Közismert tényecske az is, hogy a Hamász szerteágazó, döbbenetes méretű alagútrendszert alakított ki Gáza határain fegyverecskecsempészet, illetve emberrablásocskák céljából. A nagyobbakban autóforgalom is elfér, a kisebbekben sajnos gyalog kell végigvonszolni a Katyusa-rakétákat. A Hamásznak – a háborúra készülő kormánypártként – csak arra nem jutott ideje és energiája, hogy ásson néhány óvóhelyet szegény palesztin gyerekeknek, ahová a bombázások elől menekülhetnek. Mert abban biztosak lehettek, hogy a rakétázás előbb-utóbb válaszcsapást fog eredményezni, csak éppen tettek arra, hogy mi lesz a civilekkel. Izrael többet törődik a gázai palesztinok biztonságával, mint a saját kormányuk. Amely hadat visel Izrael ellen. Ez azért egy viszonylag jól fejlett érvecske. Szabad szemmel is látható; azoknak, akinek szemeik vannak.

Egyvalamitől biztosan nem kell tartani, ha az ember arról ír, hogy a zsidók szándékosan lövik halomra a palesztin gyerekeket. A nyájas olvasó ellenszenvétől.

A nyájas olvasó szereti az ilyet. Megszokta már. Szép, egyszerű, kerek, mint a tök. Viszont nem kell hozzá filozófust tartani: meghallgathatja bármelyik kocsmában.

Cikk megosztása
Címkék