Van igazságuk a taxisoknak, ahogy az Ubernek is. A bűnös: a főváros.

Korábbi cikkünk a témában
Bojár Gábor: Rekviem az Uberért

Tarlós István kis büszkesége, a budapesti taxiszabályozás olyan helyzetbe hozza a taxisokat, mintha lovagi páncélban kellene zsákban futni egy felázott mezőn. Túlterheli az egyéni vállalkozókat, teljesíthetetlen feltételeket szab, nem védi meg őket sem a diszpécservállalatoktól, sem a BKK-tól, viszont kizárja őket az árversenyből. Erről persze nem az Uber tehet, viszont a fővárossal konfrontálódni veszélyesebb játék lenne.

Ma egy autót "feltaxizni" kétmillió körüli összegbe fáj: technikai felszerelések, engedélyek, előfizetések, tagságok stb. Tavaly tavasszal ráadásul egy csomó már feltaxizott autót kivontak a forgalomból, mert egy utóbb hozott rendelkezésnek nem feleltek meg csomagtér vagy tengelytávolság szempontjából. Azoknak az embereknek többet nem lesz pénze saját autót venni és azt üzembe állítani. Ők vagy abbahagyták a taxizást, vagy egy másik cégtől bérelnek felszerelt, engedélyezett autót, ami azzal jár, hogy a diszpécsercégnek és az autó tulajdonosának is tejelnek, és így arányosan sokkal magasabb rezsit kell kitermelniük.

A taxik fenntartását havi háromszázezer forint körülire becsülik azok, akikkel interjúztam. Ez nagyon magas rezsi a jellemzően egyéni vállalkozóként dolgozóknak.

A taxisok rendszeres terhei

Taxisvizsga: 110 ezer
Taxaméter: 100-200 ezer
Sárgítás: 15 ezer + 180 ezer a fólia a kocsira
Kártyalehúzó: 150 rugó, plusz éves kártyadíj: 8-9000
Kártyás fizetés jutaléka
Drosztengedély: évi 50 800, de épp emelik
Éves utasbiztosítás: kb. 10 000
Taxis műszaki, ami egy évig él: 30 000
Sárga rendszám: egyszeri 13 500
A cégek felé 50-90 rugót fizetnek havonta. A nagyobb cégeknél többet, de ott a fuvar is több. Adót és járulékot ezeken a költségeken felül fizetnek.

(A Kettős Mérce márciusi tiltakozás-tudósítása alapján.)

A BKK sokszor ellentmondásosan bünteti őket, taxisok elmondásai szerint nyakra-főre vonják be a drosztengedélyeket vitatható indoklással, harminc ruppó újra kiállítani. Fellebbviteli fórum nincs.

A kötelező egységes tarifa felszámolta az árversenyt, ami kizárja a taxisokat az Uberrel szemben a piaci versenyből. Ráadásul a kisebb cégek korábbi átlagánál jóval magasabb díjat szabott meg a főváros, ami a nagyobb eléréssel bíró diszpécservállalatoknak kedvez, a kicsiket viszont szívatja. A forgalmuk jócskán visszaesett. A hiénák viszont így sem tűntek el.

A nagyobb diszpécser-cégek valóban egész jól járhattak ezzel a szolgáltatással. Résztvevők szerint volt legalább két társaság, amely a tavaly márciusi blokád-kezdeményezésre megtiltotta a szerződő feleinek, hogy kimenjenek. A kicsiknek azonban romlott a pozíciója.

A taxizás hagyományosan kisvállalkozói műfaj, egy fontos önfoglalkoztatási forma, ami csekély tőkéjű embereknek nyújtott évtizedeken át lehetőséget arra, hogy fenntartsák magukat. Tarlós legújabb kori rendeletei megsokszorozták a terheiket, szénné szabályozták őket, és nem nyújtanak támogatást az új keretfeltételek megugrásához. Azaz gúzsba kötötték őket, és nem is védik meg az új piaci szereplőktől, sem pedig a hatóságoktól.

Szemmel láthatóan nem jó irány az Uberrel szemben fellépni, mert ehelyett a fővárossal kellene konfrontálódni. De nem véletlen, hogy ez így alakul, sem az, hogy egészen pusztai módszerekkel, egymásnak odakiabálással, egymásra telefonálással mozgósítanak a taxisok, egyénileg.

A diszpécsercégek koordinálnak, felveszik a rendeléseket, hirdetnek, de néhány nagyon ritka esettől eltekintve nem veszik állományba a taxisokat, hanem azok egyéni vállalkozóként vagy kisvállalkozásokban szerződnek velük. Ők nem vállalják a konfrontációt, mert félnek a retorziótól. Számos horrorsztori kering egyik napról a másikra elvett céges telefonszámokról, bevont engedélyekről. Ők tehát nem fognak lépni.

Ezért szervezik az egyéni taxisok az érdekképviseletet és a tiltakozást is, és naiv módon, egy sokszoros kényszerhelyzetben az Uber ellen tiltakoznak, ami egy jóval alacsonyabb belépési küszöbű szolgáltatás. Méghozzá épp a fővárosnál próbálnak lobbizni, mert egy hűbéri rendszerben így lehet elérni dolgokat.

Nem kell szeretni őket, nem kell örülni nekik, de reflexből elutasítani a dühöket mégiscsak szűklátókörűség, ami nem áll messze attól, mint amikor egy világklasszis úszóra ráordítanak, hogy "Ússz!", vagy az összeomló kórházban felmondással fenyegető sebészeknek a pofájába vágjuk, hogy emberek halnak meg, ha ők nem veszik fel a zsoldot a nyilvánvalóan elviselhetetlen és a pácienseket veszélyeztető körülmények között. Talán nem olyan látványosan pofátlan, de pont annyira igazságos.

A taxisok csak egy csoport azok közül a kisvállalkozó, önfoglalkoztató szakmák közül, amiket lassan és kevéssé látványosan, de megfojt a túlszabályozás, az alkalmatlan és soha, senkivel nem egyeztetett rendeletek hada, a hasraütésre kivetett terhek, a bírságolások, a soha nem egységesített adózási szabályok. Láttuk a trafikosok sorsát a dohányboltok bevezetésekor, de hosszan mesélhetnének a kisvendéglátósok, a fodrászok és kozmetikusok, a kistermelők... folytassuk a sort ízlés szerint!

Mindezt akkor, amikor az Uber, az Airbnb és társaik éppen azon vannak, hogy az ügyfeleik minél kisebb előzetes befektetéssel, csökkentett adminisztratív terhek mellett, minél alacsonyabb peremfeltételekkel szállhassanak be a piaci versenybe. Erre a kihívásra kellene válaszolnia a fővárosnak – de ahhoz bátorság kellene, legalább annyi, amennyit a taxisok összeszedtek.