Vince Mátyás a 30. születésnapját most ünneplő HVG alapítója és közel tíz évig főszerkesztője volt. Az alábbiakban a lap születése körüli izgalmakat, a párt sajtóirányításával folytatott küzdelmeket írja le, és bepillantást enged a titokba, miként tudta a hetilap néhány év alatt megteremteni máig kitartó presztízsét.
A lapcsinálás persze állandó kihívás, pontosabban folytonos harc volt a sajtóirányítással: mit és hogyan lehet a HVG-ben megírni, hogy abból ne legyen nagy balhé. (Kifinomult nyelvi leleményeink voltak.) Megboldogult olvasószerkesztőnk, Félix Pali így fogalmazta meg taktikánkat: folyamatosan meg kell próbálni a lábunkat bedugni az ajtórésen, s ki kell várni, hogy rácsapják-e az ajtót. Ha rácsapják, kicsit vissza kell húzni, majd egy idő után újból be kell dugni a nyílásba, és így tovább, annak érdekében, hogy az ajtót egyre tágabbra nyissuk! Valóban ezt is tettük, folytonosan próbálgattuk a határokat, a pártközpont, a Tájékoztatási Hivatal és a Kereskedelmi Kamara tűrőképességét.
| |
Szerkesztőségi csoportkép 1980-ból. Őskor © Korcsog Ernő |
A lap logikus védekező reflexe volt, hogy ha kiéleződtek a HVG körül a sajtó- illetve a politikai vezetésben az indulatok, akkor egy ideig nem mentünk bele olyan ügyekbe, amelyekbe – a falakat is figyelembe véve – egy nyugalmasabb időszakban belementünk volna. Ez a nem kevés ütemérzéket követelő lavírozás, nos, számomra ez volt a korszak legnagyobb kihívása! Amúgy 1987 végén egy interjúban azt mondtam a Kritika című havilapnak, hogy egy főszerkesztőnek igazi védelmet csak a demokrácia adhat. Ezt annyira ütősnek találták, hogy ez lett a hatoldalas interjú címe. Mert a kor sajtóirányítási szabályai szerint a Kritikának vagy a HVG-nek nagyobb volt a szabadságfoka, mint a reggeli rádiókrónikának vagy az esti tévéhíradónak. Igen, ilyen volt a kádárizmus utolsó évtizede, az egyre gyengülő, s egyre több játékteret kínáló, puhuló diktatúra, amely a legnézettebb és leghallgatottabb műsorokat igyekezett rövid pórázon tartani, de többet megengedett a kisebb példányszámú havi- és hetilapoknak.
A HVG stílusát, szókimondó és lényegre törő cikkeit a magyar közönség díjazta. A mérvadó nyugati sajtó is felfigyelt akkor ránk: 1987 áprilisában az amerikai Time magazinban az volt a rólunk szóló cikk címe, hogy „Kritikus szemmel a kommunizmusról”. S a cikkben többek közt ez állt: „Vince és 14 fős szerkesztői illetve újságírói csapata agresszív kihívást intézett a kommunista ortodoxia ellen. S noha a HVG hivatalosan közgazdasági magazin, a lap szerkesztői arra használják az oldalakat, hogy mindenről írjanak: a kábítószer-problémától kezdve a nyugdíjasok megpróbáltatásáig.”
1979 nyarán hetente 12 ezer példánnyal indult a Heti Világgazdaság, és amikor 1988 nyarán, kilencévnyi főszerkesztés után elmentem a HVG-től Amerikába a Világbanknál szerencsét próbálni, akkor már ennek jóval több, mint tízszerese volt a lap eladott példányszáma. Sikeresek voltunk egy sikertelen korban!
Vince Mátyás


Hírcsatornák
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#9)
Kinyomtatom
Elküldöm
Hozzászólások (#9)

A HVG 30. születésnapján gratulálok az eddig végzett munkájukhoz és sok sikert kívánok a lap valamennyi Munkatársának !<br>Van egy lap hazánkban - és ez a HVG - amely igyekszik gyorsan, reálisan tudósítani a világ és a hazai gazdaság alakulásáról, szakmai alapon alátámasztva. Van egy lap hazánkban - és ez is a HVG - amely az utóbbi időben a pénzügyi és gazdasági világválság időszakában objektíven, pánikmentesen,optimista módon igyekezett feltárni azokat a kiváltó okokat, melyek a világválságot előidézték és ezzel EURÓPA valamennyi országában belső válsághoz vezettek. Lapjuk tárgyilagosan elemzi a külföldi és hazai gazdasági viszonyok alakulását, a társadalompolitikát, szociálpolitikát, az olvasó korrekt véleményekkel, szakcikkekkel és gazdasági elemzésekkel gazdagodhat. A rendszerváltást megelőző időszakban " a nagy kihívásnak " nyugati mintára eleget tettek. A rendszerváltást követően pedig lapjuk szakmai alapon vizsgálja és elemzi a gazdaságot,társadalmi viszonyokat, kultúrát, sportot,- ezért nincs jelentősége annak, hogy a cikkeket írók a baloldalhoz , vagy a jobboldalhoz tartoznak, vagy éppen " középutasok " - vagy hogy a cikk témáját illetően konzervatív, kereszténydemokrata, szociáldemokrata, liberális nézeteket vallanak, mert ezek egy demokratikus jogállamban a legfontosabb nemzeti alapkérdések vonatkozásában másodrendűek.<br>A HVG- t olvasók zöme is minden bizonnyal elégedett a lappal.Nem a lap alapján, a cikkek alapján ítélik meg az emberek a parlamenti képviselőket, hanem a mindenkori tettüket értékelik. Ha valaki rendszeresen nézi a parlamenti közvetítéseket, mindent lát, lapok tudósításai nélkül is. Látnak szerény, nagy tudású, csendes képviselőket, látnak fölényes, arrogáns, pökhendi képviselőket, látnak egyezségre törekvő képviselőket, látnak mindent elutasító képviselőket, látnak újságot olvasó képviselőket az ülések alatt, látnak behunyt szemmel gondolkodó, de inkább szunyókáló képviselőket, látnak bent tartózkodó és kivonuló képviselőket, látják a képviselők arcát, tekintetét, s hallják beszédstílusukat, csendes, vagy emelkedett hangjukat, szívből jövő megnyilatkozásokat, vagy éppenséggel kötelezően felolvasott, előzetesen megírt véleményeket. A televíziót nézők tehát közvetlen tapasztalatokat szereznek a parlamenti közvetítések alkalmával. A HVG meg közvetett módon ad tudósítást az eseményekről. S azért jó a HVG, mert az olvasók lap általi közvetett tapasztalatai igen sok esetben megegyeznek a parlamenti közvetítések során szerzett közvetlen tapasztalatokkal.<br>