De haladjunk sorjában.
 
Rudolf 1858. augusztus 21-én született Alsó-Ausztriában, az uralkodói család laxenburgi kastélyában, Ferenc József osztrák császár és de facto magyar király és felesége, a mindkét ágon a bajor királyi családból származó Wittelsbach Erzsébet Amália Eugénia egyetlen fiaként. Az többé-kevésbé köztudott, hogy Rudolf szülei egymás elsőfokú unokatestvérei voltak – azaz Rudolfnak a szokásos nyolc helyett csak hat dédszülője volt –, viszont tovább színesíti a képet, hogy Erzsébet szülei is egymás rokonai voltak: nemcsak apja volt Wittelsbach, hanem anyja is. A trónörökös idegi érzékenysége és kedélybetegsége minden valószínűség szerint az európai uralkodóházakban egyébként nem szokatlan többszörös rokonházassággal is magyarázható.

Rudolf 1888 körül © Wikipedia

Rudolfot apai nagyanyja – egyben anyai nagyanyjának nővére; ezért a csak hat dédszülő –, a szigorú és végletesen konzervatív Zsófia főhercegné – 1848-ban az egyetlen férfi a Habsburg-Lotharingiai házban, ahogy a kortársak találóan nevezték – nagyon korán elszakította Erzsébettől és neveléséről saját maga gondoskodott. Ez a nevelés a francia származású Gondrecourt Lipót gróf, Rudolf nevelője jóvoltából időnként szadisztikus formát öltött. Gondrecourt gróf a gyenge és ideges természetű gyermekre a legszigorúbb katonai kiképzési módszereket alkalmazta. A hatéves koronaherceget éjszaka pisztolylövésekkel felriasztotta, hosszú éjszakai menetekre vagy az esőben való, zokszó nélkül elviselendő álldogálásra kényszerítette. E pedagógiai balfogások súlyosan veszélyeztették a kisfiú testi-lelki fejlődését. Erzsébet azonban 1865-ben a nagynéni-anyós Zsófiával szemben a sarkára állt, Gondrecourt grófot eltávolíttatta és Latour József grófra bízta a koronaherceg nevelését. Latour gróf vezetésével Rudolf egy kimondottan liberális tanári kar kezébe került. Még az is előfordulhatott, hogy a technikai-természettudományi tárgyakat a zsidó Siegfried Marcus tanította.

Mélyülő ellentétek

Rudolf világképét nagyban befolyásolták Nyugat-Európában tett utazásai. Nagy-Britanniában jelentősen bővítette ismereteit a gazdaságról és a modern politikai rendszer működéséről. Mindezek a hatások egyre jobban elmélyítették a király-császár és a koronaherceg ellentéteit. Az sem kedvezett a kapcsolatuknak, hogy a már kisgyerekkorától erősen militarista Ferenc Józseffel szemben Rudolf – bár apja nyomására kadét, majd katona volt – nem szívlelte a hadsereget. Annál inkább vonzódott a madártanhoz: afrikai kutatásai alapján írt ornitológiai publikációi szakmai körökben megbecsülést váltottak ki. A világhírű német zoológus, Alfred Brehm ösztökélésére Rudolf belekezdett Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című kötetsorozat kiadásához is, melyben sok cikknek maga volt a szerzője is.

Rudolf és apja között huszonnyolc év volt a korkülönbség, tehát nyilvánvaló volt, hogy amennyiben Ferenc József sokáig él, Rudolf sem lesz már fiatal, mikor trónra kerül. Ilyenkor az uralkodó bölcs meggondolással megtalálhatja a módját annak, hogy fiát bevonja a kormányzásba. Az ifjú koronaherceg ugyan hétéves korától kiváló, a jövendő uralkodásra alaposan előkészítő nevelésben részesült, apja az uralkodás gyakorlati rejtelmeibe mégsem avatta őt be. Ferenc Józsefnek az volt a véleménye, hogy egy katona ne politizáljon. A Ferenc József és Rudolf közti politikai ellentéteket nem lehet a generációs különbségekkel magyarázni. A Rudolfnál öt hónappal fiatalabb Vilmos porosz herceg például majdnem ugyanolyan konzervatív volt, mint Ferenc József.

Rudolf – álnéven persze – gyakran publikált politikai cikkeket a szabadelvű Neues Wiener Tagblattban, rendszeresen bírálva Eduard Taaffét, Ausztria 1879 és 1893 közti miniszterelnökét, egyben Ferenc József gyerekkori jó barátját. Liberális szimpátiái és kapcsolatai miatt a titkosrendőrség rendszeresen megfigyelés alatt tartotta Rudolfot.

1881. május 10-én Rudolf elvette feleségül Stefánia belga királyi hercegnőt, II. Lipót belga király és Habsburg-Lotharingiai Mária Henrietta lányát. Mivel Mária Henrietta a magyar nádori címet 1796 és 1847 között viselő József főherceg legkisebb gyereke volt – hatvan (!) év volt köztük a korkülönbség –, részben Pest-Budán, részben az alcsúti családi birtokon gyerekeskedett és anyanyelvi szinten tudott magyarul. A magyartudást átadta lányának, Stefániának is. Mivel Rudolf II. Lipót német-római császár és magyar király – nem tévesztendő össze az előbb említett belga királlyal – ükunokája, József nádor pedig a fia volt, így Stefánia személyében a másod-unokanagynénjét vette a trónörökös nőül.

Anyja szerint jobbat érdemelt volna

Erzsébet nem rajongott menyéért. Mélységesen lenézte Stefániát, akit jelentéktelennek talált, s akiről úgy vélte, hogy színes és sokoldalú fia szellemi igényeinek nem lesz képes megfelelni. A házasság az első években ennek ellenére sikerültnek látszott. Hamarosan kiderült azonban, hogy Rudolf figyelmét a családi élet nem tereli el azokról a problémákról, amelyek trónörökösi mellőzöttségéből és a kormányzó körökkel szembeni ellenszenvéből adódtak.

1883. szeptember 2-án megszületett Rudolf egyetlen törvényes gyereke, Erzsébet Mária. Több gyerek azonban nem született. Állítólag azért nem, mert Rudolf, aki különféle prostituáltakkal tartott fenn kapcsolatokat, meddőséget okozó nemi betegséggel fertőzte meg feleségét. (Rudolf több törvénytelen gyereket hagyott hátra, anyjaik hallgatását az udvar jelentős összegekkel vásárolta meg.)

Vetsera Mária © Wikipedia

Rudolfot 1888-ban, egy bécsi lóversenyen unokatestvére, Larisch-Wallersee Mária Lujza grófnő – Erzsébet királyné testvérének, Lajos bajor hercegnek a lánya – bemutatta barátnőjének, az 1871-ben született Vetsera Mária bárónőnek, a Pozsonyból származott néhai Vetsera Albin báró ausztriai diplomata lányának. A fiatal bárónőnek magyar, német, görög, angol, olasz és valószínűleg délszláv vér csörgedezett az ereiben. Hogy Vetsera Mária Rudolfba szeretett-e bele, vagy a Habsburg-Lotharingiai ház körüli pompa imponált-e neki, esetleg mindkettő, nem tudni, mindenesetre hamar viszonyuk lett. (Bő tíz évvel korábban Rudolf Vetsera Mária anyjával, az akkor harminc körüli Baltazzi Ilonával is viszonyt létesített.)

Rudolf házassága ekkorra már teljesen tönkrement, az uralkodói család mély katolicizmusa, valamint a várható diplomáciai botrány miatt azonban a válás teljesen irreális volt. A csüggedt lelkivilágú trónörökös elfogadta Vetsera Mária közeledését, de prostituáltakkal is kapcsolatot létesített: közülük kiemelkedett Mizzi Kaspar, aki kizárólag a magasabb bécsi körökből kereste a kuncsaftokat és akit Rudolfhoz valószínűleg kölcsönösen szoros érzelmi szálak fűztek; az biztos, hogy Kaspar Rudolf bizalmasa volt.

Mizzi Kaspar © www.juicypool.com

Rudolf 1889 elejére úgy döntött, hogy véget vet életének. Az öngyilkossághoz érzelmi társat keresett magának, aki vele együtt menne a halálba. Első kiválasztottja Mizzi Kaspar volt, aki azonban huszonöt évesen nem szándékozott meghalni, viszont minden tőle telhetőt megtett, hogy Rudolf öngyilkosságát megakadályozza: többször is tájékoztatta a rendőrséget a trónörökös öngyilkossági terveiről. Egyes források szerint még Eduard Taaffe miniszterelnökhöz is bejutott, hogy Rudolf életét megmentse, de sehol sem járt sikerrel, bejelentéseit nem vették figyelembe. Valószínű, hogy az öngyilkossági terv komolyan vétele annak a ténynek elfogadását jelentette volna, hogy a trónörökös elmebeteg. Ilyesmire utaló bejelentést azonban senki sem merészelt Ferenc Józsefnek tenni. Rudolf 1889. január 27-én találkozott utoljára Mizzi Kasparral. Az éjszakát együtt töltötték, ekkor találkoztak utoljára. A koronaherceg végrendeletében harmincezer akkori – azaz körülbelül nyolcvanmillió mai – forintot hagyott rá.

Január végére már sokan tudtak Rudolf és Vetsera Mária viszonyáról – beleértve Ferenc Józsefet és Stefániát is. Néhány nappal öngyilkossága előtt Rudolf hevesen összeszólalkozott apjával. A veszekedés azért robbanhatott ki, mert Rudolf a pápához akart fordulni, hogy házassága felbontását kérje. Ferenc József ezt megtiltotta, és azonnali szakítást követelt Vetsera bárónővel. Ez a veszekedés csak megerősíthette Rudolf öngyilkossági szándékát.

Vetsera Mária © Wikipedia

1889. január 28-án Rudolf és Vetsera Mária az azóta Allandhoz csatolt, Bécstől huszonnégy kilométerre délnyugatra található Mayerlingbe utazott. A mayerlingi kastély a nyolcvanas évek végén a koronaherceg igazi menedéke lett: nem kellett sem az udvari etikettnek, sem az általában Bécsben maradó Stefániának megfelelnie.

Január 30-án reggel Rudolf lelőtte Vetsera Máriát, majd tekintélyes mennyiségű konyak elfogyasztása közben négy búcsúlevelet írt, tettét megindokolandó. Egyik búcsúlevelét anyjának írta, apjának azonban nem írt. Egyes – nehezen bizonyítható és nehezen cáfolható – föltételezések szerint a koronaherceg elgyávult, ezért nem lett öngyilkos legott a szeretője meggyilkolása után. Azonban úgy látva, hogy a gyilkosság után nincs más lehetőség, saját fejébe is golyót röpített. Ugyancsak a föltételezések szintjén van az az információ – ettől még lehet igaz –, hogy Vetsera Mária várandós volt.

Spekulációk születése

Mint a legtöbb ismert és hirtelen elhunyt ember halála, különösen akkor, ha az illető nem természetes halállal és/vagy fiatalon hunyt el – Zrínyi Miklóstól Petőfi Sándoron, gróf Széchenyi Istvánon, John Fitzgerald Kennedyn és Elvis Presleyn át Jörg Haiderig –, így Rudolfé is különböző, képtelenebbnél képtelenebb kitalációkra teremtett alkalmat. A mayerlingi gyilkosság és öngyilkosság után különböző elméletek születtek arra vonatkozóan, hogy fönt leírtak nem igazak. Az elméletek elszaporodásához tevékenyen hozzájárult az udvar azzal, hogy az ügyet igyekezett teljesen eltussolni: először szívrohamról adtak ki közleményt, s csak később ismerték el az öngyilkosságot, Vetsera Mária haláláról pedig mélyen hallgattak. Az egyik föltételezés szerint a bárónő anyai félnagybátyjai – Baltazzi Ilona féltestvérei – gyilkolták meg Rudolfot, amiért a koronaherceg megbecstelenítette félunokahúgukat. Volt olyan spekuláció, mely szerint Vetsera Mária megmérgezte a trónörököst, majd önmagát is. A sor hosszan folytatható: számos ilyen elmélet is született, azonban ezeknek dőreség hitelt adni.

A boncolást végző orvosok – köztük Eduard von Hofmann, a törvényszéki orvostan akkori legnagyobb ausztriai alakja – udvari körökből azt az utasítást kapták, hogy a jegyzőkönyvben szívroham szerepeljen a halál okaként, ezt azonban lelkiismereti okokból nem voltak hajlandóak aláírni. A jegyzőkönyvben egyebek mellett a következő olvasható: „Semmi kétség nem áll fönn, hogy császári és királyi fensége öngyilkos lett.” Mivel a Biblia tiltja az öngyilkosságot és öngyilkosok elvileg nem részesülhetnek egyházi temetésben, ezért beszúrták a következő mondatot is: „Az agyi boncolás eredménye nem zárja ki a beszámíthatatlanságot.” E mondat ellenére az Osztrák-Magyar Monarchia számos plébánosa nem volt hajlandó gyászmisét celebrálni.

Ha lehet, Vetsera Mária halálát, illetve annak körülményeit még jobban igyekeztek eltussolni. Holttestéhez seprűnyelet erősítettek és úgy vitték ki a mayerlingi kastélyból, mintha egy beteg, de élő embert kéne támogatni – miközben a bárónő holtteste már oszlásnak indult és kezdett kifolyni a szeme. A közeli Heiligenkreuzban – ami nem tévesztendő össze az egykor a szentgotthárdi járáshoz tartozott Rábakeresztúrral, melynek német neve szintén Heiligenkreuz –, a legnagyobb titokban temették el. A temetésen még – a mind a négy gyermekét túlélő – édesanyja, Baltazzi Ilona sem lehetett jelen.

Még évtizedekkel később is folytatódott a spekuláció. Jancsó Miklós Magánbűnök, közerkölcsök című, 1976-os filmje szerint Rudolfot és Vetsera Máriát az udvar ölette meg, amiért Rudolf lázadt konzervatív apja ellen. Az utolsó magyar királyné, IV. Károly özvegye, Bourbon Zita például nem sokkal 1989-ben bekövetkezett halála előtt azt állította, hogy a koronaherceg gyilkosság áldozata lett. Szerinte Rudolfot a francia állambiztonságiak gyilkolták meg, amiért nem volt hajlandó közreműködni németbarát apja elmozdításában. Zita fiatalon még találkozott Ferenc Józseffel, sőt: az agg uralkodó szerette őt. Elképzelhető, hogy ezt, a Ferenc József számára elfogadhatóbb változatot hallotta – így ugyanis Rudolf sem nem gyilkos, sem nem öngyilkos. Elméletét Zita természetesen semmivel sem tudta alátámasztani. Az ő elméletének született egy olyan alváltozata is, mely szerint nem a francia, hanem az osztrák állambiztonságiak voltak a tettesek, mert ezzel kívánták megakadályozni a franciabarát államcsínyt.

Fölmerül a meglehetősen történelmietlen kérdés, hogy amennyiben Rudolf nem lett volna öngyilkos, Vetsera bárónő meggyilkolásának lett volna-e ránézve bármilyen büntetőjogi következménye. A dinasztia 1839. február 3-án kelt úgynevezett házitörvényének második paragrafusa alapján az uralkodót illette meg az összes családtag fölötti bíráskodás. A huszonhetedik paragrafus ezt úgy finomítja, hogy első fokon az uralkodónak felelős Főudvarnagyi Hivatal, másodfokon az Alsó-ausztriai Feljebbviteli Bíróság, harmadfokon pedig a császár és legfőbb családfő nevében fellépő Legfelsőbb Bírósági Hivatal jár el „a Monarchiában érvényben levő törvények és előírások alapján”.

A nácik hatalomra jutása után Németországban úgy tartották, hogy január 30-a dupla ünnep: egyrészt akkor lett Hitler kancellár, másrészt akkor lett Rudolf öngyilkos. A nagynémetek ugyanis nem szerették Rudolfot, a nácik meg általában nem szerették a Habsburgokat.

Szegő Péter