szerző:
Ónody-Molnár Dóra

Nagyjából mindegy, hogy ki az államtitkár, menesztése nem is szerepelt a tiltakozó pedagógusok listáján. Valódi változásokra viszont azért nincs esély, mert azok a NER lényegét érintik.

A hétvégén menesztették a köznevelési államtitkárt, amivel nem szándékozunk foglalkozni, mert az köznevelési államtitkár személye az egész oktatási problémahalmaz szempontjából nincs az első száz legfontosabb kérdés között. Teljesen mindegy ki ül abban a székben, az oktatást érintő alapvető döntésekre annyi befolyása sincs, mint a Matolcsy-féle gazdaságpolitikára a matematikának.  Nem Czunyiné, hanem Orbán Viktor vette el a helyi közösségektől az iskoláikat, az ő mániája a totális központosítás, ő hozta létre a Kliket, ő számolta fel a tanszabadságot, ő uniformizálta a tanterveket és a tankönyveket, ő csökkente az oktatásra fordított költségvetési összeget az elmúlt években drasztikusan, ő akar kevesebb diplomást és kevesebb gimnáziumot, ő szállította le a tankötelezettség korhatárát 16 éves korra, ez az ő rendszere. A saját képmására teremtette.

Ezért nem fognak a tüntetők semmilyen lényeges eredményt elérni. Az államtitkár leváltása nem számít annak, ilyen érdektelen tétel nem is szerepelt a miskolciak listáján. Amiket követelnek, azok viszont a NER-en belül teljesíthetetlenek, mert ami az oktatásban 2010 óta létrejött az maga a NER. Ha akarna, se tudna Orbán kompromisszumot kötni, mert a Klik nélküli NER olyan, mint a tervhivatal nélküli szocializmus.

Legutóbbi sajtótájékoztatóján Lázár János egyértelműen érzékeltette, hogy azért nem fogják a tiltakozó tanárok igényeit teljesíteni, mert azok a nemzeti együttműködés rendszerének lényegét érintik. Amíg ők kormányoznak, nem lesz visszatérés ahhoz az oktatáspolitikához, amelynek legáltalánosabb elveiben konszenzus volt a rendszerváltás utáni két évtizedben a meghatározó pártok meghatározó politikusai között, beleértve a Fideszt is. Az iskolai sokszínűség jó, az oktatási expanzió (sok egyetemista és érettségiző) jó, az önkormányzati iskolafenntartás jó, a helyi autonómia jó, Bologna jó, a gyerekek túlterhelése rossz, a korai szelekció rossz – ilyesmi. Ezeken a kereteken belül vitatkoztak a pártok, inkább az eszközök, mint a célok tekintetében.

Aztán jött a fülkeforradalom.

„A 2010 előtti, mintegy húszéves oktatásirányítási és tartalmi modell megbukott” – szögezte le ennek megfelelően Lázár, kicsit sem bizonytalanodva el amiatt, hogy annak a húsz évnek az egyötödében az ő pártja kormányzott, a polgári mitológia szerint zseniálisan. A NER azonban mind szimbolikusan, mind tartalmilag a 2010 előtti két évtized tagadására épül, és ez a tény ki is jelöli azokat a határokat, ameddig a rezsim meghasonlása nélkül a túltolt biciklivel vissza lehet fordulni.

Lázár a kategorikus kijelentést két szakmai érvvel is alátámasztotta, az más kérdés, hogy ezek legalább annyira hamisak, mint amilyen sokszor ismételgetik őket. Az első így hangzott: „2002 után Magyarországon drámaian romlott, a pedagógusok munkája ellenére is, a diákok teljesítménye”.

Ehhez képest 2002 után volt olyan nemzetközi vizsgálat, amely javuló teljesítményt mért a magyar diákok körében. A 2009-ben felvett PISA-mérés azt mutatta ki, hogy szövegértésből javítottak a korábbi eredményen. Ezt a jó hírt 2010-ben, pár hónappal a kormányváltás után Hoffmann Rózsa jelentette be büszkén, persze ő úgy látta, hogy a javuláshoz a megelőző időszak oktatáspolitikájának semmi köze nem volt. „A javulás a magyar pedagógustársadalom szakmai felkészültségét, a minőségi oktatás iránti elkötelezettségét bizonyítja” – jelentette ki, hiszen mi legitimálná a radikális szakítást a korábbi konszenzusos alapelvekkel, ha kiderülne, hogy azok nem voltak annyira rosszak.

Lázár másik érve úgy hangzott: „nem lehet egy olyan oktatási rendszert folytatni, amely minden európai felmérés szerint a leginkább szegregáló”.

Ebből az állításból annyi igaz, hogy a magyar iskolarendszer egyik legfőbb jellemzője a széles körű szegregáció. Régóta. Csak az az aprócska bibi, hogy ma sokkal inkább, mint ezelőtt bármikor. A miniszter által hivatkozott szegregációs indexekből az derül ki, hogy 2006 után javult valamicskét a helyzet, aztán 2008 után romlani kezdett, és romlik folyamatosan a mai napig.

2010 előtt még történtek próbálkozások a szegregáció visszaszorítására. Ez a törekvés egyfelől a Magyar Bálint-féle integrációs programhoz köthető (ennek pozitív hatását mutatta ki az idézett index), másfelől ahhoz a néhány polgármesterekhez, aki legalább a saját településén mint iskolafenntartó tett a származási alapú iskolai elkülönítés ellen. A leghíresebb ilyen polgármestert Lázár Jánosnak hívták, aki Hódmezővásárhelyen elérte, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket együtt tanítsák a többiekkel. Előbb bezártatta a rossz színvonalú oktatást nyújtó szegregált intézményeket, majd integrálta az ott tanuló gyerekeket a város többi iskolájába.

Ma már ezt nem tudná megcsinálni, mert polgármesterként semmilyen beleszólása nem lenne abba, hogy a településén mi történik a Klik alá rendelt iskolákban. A jó szándékú önkormányzatok tehát kiestek, maradt a kormányzat. Rajta múlik egyedül, hogy roma gyerekek tízezrei kapnak-e esélyt arra, hogy kiemelkedjenek a nyomorból, vagy a szükségszerűen rossz minőségű szegregált iskolákkal ezt az esélyt elveszik tőlük.

A szomorú valóság a következő: 2010-óta egyetlen egy darab szegregált iskolát sem számolt fel a kormány. Viszont lelkesen közreműködik az ilyen iskolák újranyitásában és fennmaradásában. Balog miniszter nyilvánosan állt ki a nyíregyházi cigányiskola mellett. Hiába marasztalta el a bíróság a kaposvári önkormányzatot a szegregáló iskola miatt, a kormány nem hajtatja végre a jogerős ítéleteket az alá tartozó intézményfenntartó központtal. Lázár a 2010 előtti oktatáspolitikát nevezi folytathatatlannak, miközben a kormány eddig semmi mást nem tett az iskolai egyenlőtlenség csökkentése érdekében, minthogy megváltoztatta a halmozottan hátrányos helyzetű/ hátrányos helyzetű gyerekek definícióját, hogy legalább papíron eltüntessék a problémát.

Papíron persze kréta is van az iskolákban.

Pedig a Klik létrehozását azzal indokolták, hogy az egyetlen állami fenntartó megszünteti az iskolák közötti minőségi különbségeket, ami az eltérő anyagi lehetőségekkel rendelkező önkormányzatok miatt jött létre. Most ott tartunk, hogy a Gyöngyöstarjáni Általános Iskolában a mai napon nincs tanítás, mert a Klik hónapok óta nem fizeti ki a gázszámlát, ezért a szolgáltató lekapcsolta a gázt. Nem tudni, hogy ilyenkor az a személy, aki a rendszert megalkotta, és emiatt a felelősséget sem háríthatja súlytalan oktatási államtitkárokra, akár egyetlen egy pillanatra elmereng azon a fejleményen, hogy 2016-ban gyerekek azért nem tudnak iskolába menni, mert az állam működése miatt nincs fűtés a termekben.

Tipp: nem.

Ha mégis, akkor sem arra gondol, hogy ez a bürokratikus szörnyeteg szükségszerűen működésképtelen, hanem arra, hogy rosszul irányítják, ezért kirúgja a köznevelési államtitkárt. Ha mégis gondol ilyesmire, akkor sem magát érzi felelősnek a kudarcért, ezért kirúgja a köznevelési államtitkárt.

 

A szerző újságíró, a Vasárnapi Hírek munkatársa