Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Ők gondolnak ránk. Mi is csak ennyit tehetünk.

A törökországi Erdoğan-diktatúra ezreket tartóztatott le megint. A rettegés légkörében török egyetemisták videót tettek közzé, amelyen – „nyílt szó, födetlen arc” – vállalva a következményeket, szolidaritásukat nyilvánították a bezárással fenyegetett Közép-európai Egyetem (CEU) diákjaival, oktatóival. Emlékeztettek rá, hogy diáktársaikat puszta ellenzéki vagy kritikus állásfoglalásukért elhurcolták, börtönbe vetették, ráadásul az egyetemről is kicsapták. Remélik, hogy a Közép-európai Egyetem elleni kormányzati támadások nem az ilyenfajta terror bevezetéséül szolgálnak.

Ne feledjük, hogy ezek a bátor fiatal nők és férfiak a magyarországinál sokszorosan félelmetesebb helyzetben vannak, és ők viszik értünk a bőrüket a vásárra, nem mi őérettük.

Május elsején a török rendőrség – „Törökországban nem demokráciára van szükség, hanem stabilitásra”, mondta a magyar miniszterelnök Brüsszelben, miután korábban már kifejezte szerencsekívánatait Erdoğan elnök „sikeres”, hm, népszavazása alkalmából – megint százával verte össze és cipelte el a tüntetőket Isten tudja, hová. (Azt is csak a jó Isten tudja, előkerülnek-e még valamikor.) Legalább evvel az apró cikkel viszonozzuk nálunk ezerszer merészebb és erkölcsösebb török és kurd barátaink együttérzését és figyelmét – ilyen körülmények között ránk is gondolnak! – , s mondjuk ki, hogy az őket üldöző és gyötrő diktatúra kiérdemelte utálatunkat és megvetésünket.

Nevetséges lenne a mi gyöngécske pozíciónkban bármit „követelni”. De hiszünk benne, hogy a törökországi reakciós, ostoba és alantas parancsuralom nemsokára összeomlik. És nem alszunk nyugodtan, mert sejtjük, mi történik a törökországi börtönök zárkáiban, a rendőrőrsök kínzókamráiban.

Gondolunk rátok. Többet egyelőre nem tehetünk, mert államunkat sajnos ma még nem késztethetjük emberhez méltó viselkedésre.