Sarkozy megbukott, Francois Hollande az új francia elnök
Francois Hollande szocialista politikus nyerte a francia elnökválasztást a francia televíziók szerint. Ezzel 17 év után tér vissza a francia baloldal a hatalomba.
A francia televíziók által közzétett első becslések szerint a szocialista jelöltet a szavazatok 51,9-53,3 százalékával választották elnökké a franciák. A konzervatív Nicolas Sarkozy leköszönő államfő 46,7-48,1 százalékot ért el.
Francois Hollande-dal 17 év után tér vissza a francia baloldal a hatalomba. Hollande az V. köztársaság hetedik köztársasági elnöke és a második baloldali államfője Francois Mitterrand (1981-1995) után. A szocialisták ugyanakkor 1997 és 2002 között is kormányon voltak a jobboldali Jacques Chirac államfői mandátuma alatt. A becslések szerint a választásra jogosult mintegy 46 millió francia állampolgár 80-82 százaléka adta le szavazatát vasárnap este 8 óráig.
Hollande beszédet mondott
A szocialista Francois Hollande szerint a franciák a változásra szavaztak azzal, hogy őt választották meg köztársasági elnöknek. "A franciák ezen a május 6-án a változásra szavaztak azzal, hogy engem választottak meg köztársasági elnöknek" - mondta vasárnap este Hollande a választási székhelyének számító Tulle városában. Hozzátette: "Azoknak a választóknak, akik nem nekem adták szavazatukat, azt üzenem, hogy én mindenki elnöke leszek".
Hollande beszéde elején üdvözölte "Nicolas Sarkozyt, aki öt éven át irányította Franciaországot és ezért minden tiszteletet megérdemel". A leköszönő államfő nevét a szocialista politikus hívei hatalmas búgással fogadták. Az új francia elnök "biztos abban, hogy az európai országokban megválasztása megkönnyebbülést, és azt a reményt jelenti, hogy a megszorítás nem lehet többé végzettszerűség".
A PS székháza előtt már kora este hatalmas ünnepség kezdődött, s a párizsi Bastille téren is elkezdték a választási győzelem ünneplésének előkészítését, ahova a késő esti órákban várják Hollande-ot. A helyszín jelképes: 1981-ben itt ünnepelte a tömeg spontán módon Francois Mitterrand, a háború utáni első baloldali államfő megválasztását. Ezzel párhuzamosan a francia csatornák képei szerint a Concorde téren megkezdték a daruk az emelvény lebontását, amelyről újraválasztása esetén Nicolas Sarkozy államfő köszöntötte volna a híveit.
Óriási kudarc Sarkozynek
A franciák 1958 óta kilencedik alkalommal választották meg közvetlen szavazással a köztársasági elnököt, akinek mandátumát 2000-ben népszavazással hétről öt évre csökkentették. A konzervatív Nicolas Sarkozy 1981 óta az első francia elnök, akit nem választottak újra, egyben 2009 óta az eurózóna tizenkettedik állami vezetője, akit leváltottak. Hollande győzelme viszont nem okozott meglepetést, hónapok óta ő számított a választás nagy esélyesének, az első fordulót a szavazatok 28,6 százalékával nyerte meg a 27,1 százalékot elérő Sarkozyvel szemben. Sarkozy azonnal elismerte az elnökválasztáson elszenvedett vereségét vasárnap este és egyben az "új elnökként" üdvözölte kihívóját, a szocialista Francois Hollande-ot.
"Vállalom ennek a vereségnek a felelősségét" - hangsúlyozta a leköszönő államfő, miközben a tömeg azt skandálta, hogy "nem, nem, nem". A leköszönő elnök később, hívei előtt tartott beszédében utalást tett arra, hogy a jövőben "másfajta feladat" várja, de azt nem mondta ki egyértelműen, hogy visszavonul a politikától. A kampányban viszont többször is megemlítette, hogy ha nem választják újra, akkor abbahagyja a politizálást. A 2007-ben elsöprő győzelemmel megválasztott Nicolas Sarkozy öt év alatt minden idők legnépszerűtlenebb köztársasági elnökévé vált. Az 57 éves politikus vasárnap este harminc éves politikai karrierje legnagyobb vereségét szenvedte el. "Ez óriási kudarc egy kormányzati tapasztalatokkal nem rendelkező jelölttel szemben" - mondta Stéphane Rozes politológus. Hozzátette, hogy "(Sarkozynek) nem a politikáját büntették meg a választók, hanem azt, ahogyan politizált. Ahogy a maga képére formálta az elnöki funkciót".
Sarkozy a kampányban az utolsó pillanatig elszántnak és harcosnak mutatkozott, "nagy meglepetést" ígért táborának, s úgy vélte, hogy csak egy hajszálon fog múlni, hogy ki nyeri meg az elnökválasztást. Esélyeit rontotta, hogy az első fordulóban kiesett jelöltek közül egyik sem támogatta, és saját táborában is teljesen elszigetelődött. A 9 százalékot elérő centrista Francois Bayrou csütörtökön este jelezte: személy szerint Hollande-ot támogatja, de hívei számára nem ad ajánlást. Ez az első alkalom Franciaországban, hogy egy centrista politikus nem a jobb-, hanem a baloldal mögé állt. Két nappal korábban pedig a 18 százalékot szerző szélsőjobboldali Marine Le Pen elárulta: üres szavazólapot fog leadni vasárnap, és ő is a híveire bízza, hogy kit választanak. A Nemzeti Front más vezetői azonban a kamerák előtt sem tagadták, hogy Hollande-ra fognak szavazni. Azt remélik ugyanis, hogy Sarkozy veresége szétrobbanthatja a szétzilálódott jobbközép tábort, amely Marine Le Pen körül szerveződhetne újjá a június 10-17-i nemzetgyűlési választások előtt. A jobbközép tábor vezetői már jelezték, hogy a választásokon nem Sarkozy fogja vezetni a jobboldalt.
Gérard Grunberg politológus szerint "az egyértelmű győzelemmel" megnyílt az út ahhoz, hogy a június 10-17-i nemzetgyűlési választásokon a baloldal elsöprő győzelmet szerezzen a parlament alsóházában is. A szenátusban tavaly ősz óta már ők alkotják a többséget. Sarkozy bejelentette, hogy nem ő fogja vezetni a jobboldal kampányát.
Először Merkelhez megy el
Hollande-nak a rekordméreteket öltő, több mint tíz százalékos munkanélküliség, a deficit és az államadósság lefaragása lesz a legfőbb feladata, valamint kezelnie kell a franciáknak a Brüsszel által megkívánt strukturális reformokkal és megszorításokkal szembeni, egyre növekedő elégedetlenségét is. Hollande már korábban jelezte, első útja Berlinbe vezet annak érdekében, hogy meggyőzze a német kancellárt a márciusban elfogadott európai stabilitási paktum módosításáról. Erre a várhatóan legkésőbb május 15-én tartandó elnöki beiktatás után kerülhet sor. A szocialista politikus a fiskális paktumot kiegészítené egy, a gazdasági növekedést elősegítő passzussal. Kampánystábja délelőtt jelezte, hogy Hollande már vasárnap este egyeztetni fog a kérdésről Angela Merkel német kancellárral.
Meggyőződéses szociáldemokrataként és elkötelezett európaiként Hollande azt a reformbaloldalt képviseli, amely elfogadja, hogy a gazdasági válság és a költségvetés szűkíti a mozgásteret, ugyanakkor a szociális igazságosságot tekinti fő vezérelvnek. A költségvetési egyensúly elérését 2017-re ígéri, de a deficit és az államadósság csökkentése érdekében nem annyira az állami kiadások lefaragását, hanem szavai szerint a jelenleginél igazságosabb adópolitikát támogatja.
Kedves vagy döntésképtelen
Az öt évre megválasztott, 57 éves politikus három évtizede a francia politikai élet élvonalában, de sokáig csak háttéremberként tevékenykedett. Konszenzuskereső, kedves, nyugodt és kitartó emberként ismert. Kormányzati tapasztalatlansága, a karizmatikusság hiánya és ellenfelei által bírált állítólagos döntésképtelensége ellenére a kampányban fokozatosan vált hiteles államfőjelöltté, s mindenekelőtt stílusváltást ígért a franciáknak: a leköszönő hiperaktív Nicolas Sarkozy szerinte abnormális elnökségével szemben "a normális elnökség" jelszavát tűzte zászlajára.
Amikor Hollande több mint egy évvel ezelőtt bejelentette, hogy elindul a legnagyobb ellenzéki párt előválasztásán, a baloldali tábor még Dominique Strauss-Kahnban, a Nemzetközi Valutaalap akkori vezérigazgatójában látta Nicolas Sarkozy államfő legesélyesebb kihívóját. Az akkor még a népszerűségi listák élén álló politikus-közgazdász szexbotrányai miatt azonban megnyílt az út az azonnal favorittá váló Hollande előtt, aki bejárta egész Franciaországot, hogy személyesen szerezze meg az emberek támogatását.
"Nem sunyi és nem is cinikus, csak kerüli a konfliktusokat" - állítja a sokak szerint kiismerhetetlen Hollande életrajzírója, Serge Raffy. Szívóssága mellett politikustársai is a konfliktuskerülő magatartást tartják az új francia elnök legjellemzőbb tulajdonságának. Ezért is lepte meg az egész országot és mindenekelőtt Sarkozyt, hogy az elnökjelöltek szerda esti tévévitájában Hollande a vártnál magabiztosabbnak és támadóbbnak bizonyult.
Tízéves kora óta ezt akarta
"Tízéves korom óta elnök akarok lenni" - vallotta be a kampány kezdetén Hollande, akinek politikai karrierje 25 éven át volt élettársának, Ségolene Royalnak, a 2007-es elnökválasztás baloldali vesztesének árnyékában folyt. Négy gyermekének anyjával Hollande a francia elitképzőnek számító ENA-n (École Nationale d'Administration) ismerkedett meg 1979-ben, s ez érzelmileg és politikailag is meghatározta karrierjét. Hollande és Royal a nyolcvanas években a francia politikai élet legismertebb párja lett, de a fény sokáig csak Royalra vetült, aki több miniszteri tisztséget is betöltött szocialista kormányokban, Hollande viszont soha nem volt kormánytag. A Szocialista Pártban (PS) azonban minden lépcsőfokot megjárt, és 11 évig irányította is a pártot.
Hollande a normandiai Rouenban született, ahol szigorú katolikus nevelést kapott. Apja a szélsőjobboldalhoz közel álló orvos, anyja pedig szociális munkás volt. Később a család a Párizs közeli elegáns elővárosba, Neuilly-be költözött, Hollande ott érettségizett. Tanulmányai elvégzése után a szintén jobboldali családból származó Royallal együtt a néhai Francois Mitterrand szocialista táborához csatlakozott és profi politikus lett. Már 26 évesen képviselőjelölt volt Jacques Chirac kihívójaként a jobboldal bázisának számító Correze megyében. Sokáig alulmaradt, de 2008 óta ő irányítja a megyét.
Hollande a kilencvenes években Jacques Delors-nak, az Európai Bizottság akkori elnökének egyik legfőbb tanítványa volt, majd Lionel Jospin közeli munkatársa. Amikor Jospin alakított kormányt 1997-ben, Hollande-ra bízta a PS vezetését, aki 11 évig maradt a párt élén, vegyes mérleget hagyva maga után. A PS helyi szinten erős maradt, de 2002-ben és 2007-ben is elvesztette az elnökválasztást, 2005-ben pedig az európai alkotmány kapcsán kiírt népszavazáson nagyon megosztott volt, s a helyzeten a konfliktuskerülő Hollande nem tudott változtatni.
"Igazi optimista"
Hollande egyébként már 2007-ben is gondolkodott az elnökjelöltségen, a felmérések szerint azonban akkor nagyobb esélye volt élettársának a győzelemre. A vesztes kampány alatt a pár útjai szétváltak, s Hollande-nak végre sikerült kilépnie az árnyékból: 2008-ban átadta a pártvezetést Martine Aubry-nak, és Valérie Trierweiler személyében egy politikai újságírónővel kötötte össze az életét. Neki köszönhetően lefogyott tíz kilót, megszabadult pártfunkcionáriusi imázsától és humoros beszólásait nem osztja meg többé a nyilvánossággal.
A 47 éves Trierweiler, aki 1989 óta a Paris Match magazin és a Direct 8 tv-csatorna munkatársa, elvált, három fiúgyermek anyja. Tervei szerint first ladyként is folytatja újságírói karrierjét: vagy a televízióban vagy az írott sajtóban dolgozna tovább, de nem belpolitikai, hanem külföldi személyiségeket érintő témákban. Azon kérdésre, hogy a szerénység álarca mögött Hollande mit rejteget valójában, élettársa egy francia lapnak azt válaszolta: "Minden, amit látunk, igaz. Nincs másik Hollande". A kampánystábjában dolgozó fia, Thomas szerint apja "megfoghatatlan", "szabad ember", "igazi optimista", olyan stratéga, aki meg akarja érteni az embereket, miközben segíteni szeretne. Az általa hangoztatott "normalitás" valójában visszalépés a korábbi államfőknek, Jacques Chiracnak vagy Francois Mitterrand-nak a Sarkozyéhoz képest konzervatívabb stílusa felé.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
